Belehalt koponyasérüléseibe az a középiskolás (M. Roland, 18 éves), akit
osztálytársa (Rajmund, 17 éves) a tanítás után megvert a Blaha melletti utcában.
Fotó: Vörös Szilárd
K. É., Rajmund osztálytársnője:
- Már délelőtt a tanteremben összeszólalkoztak. Ez a Roland aki meghalt, meg
még egy-két másik fehér fiú állandóan cigányozott a suliban.
Ez cigányiskola?
- Nem. Hatszázan vagyunk, ebből csak legfeljebb száz lehet cigány, szóval,
akkor délelőtt is ment a cigányozás, még az apukájára is mondott valamit. Erre
Rajmi bevágott neki, a homloka kicsit felrepedt, de semmi különös. Ezt aztán
Roland megmondta ugyebár a tanárnőnek, a tanárnő meg elvette Rajmi ellenőrzőjét,
és beírt neki valamit. Roland mondta is a tanárnőnek, hogy engedje hamarabb
haza, de a tanárnő nem engedte.
Roland nem akart egyszerre hazamenni Rajmunddal?
- Persze, hogy nem, félt, hogy kap még. Így is lett. Később jött ki Roland a
suliból, de Rajmiék megvárták még a Blaha előtt, a Királyi Pál utca elején.
Rajmiék többen voltak?
- Hárman. De a Csaba meg a másik barátja nem ütött, csak fogták Rajmi
cuccait, és álltak, és nézték a bunyót. A Csabi is szuper bokszoló volt
tai-bokszban. Rajmi elkezdte ütni, de alig ütött a fejére, inkább csak a hasát,
aztán Roland elesett, feltápászkodott, összeszedte a földről a cuccait, és
hazament.
Honnan tudod ilyen pontosan, ha ott se voltál?
- Csabi elmesélte, mert jóban vagyunk.
Aztán Roland este meghalt. De a Rajmi olyan rendes volt, hogy amikor megtudta,
hogy meghalt a másik, elment a rendőrségre, és föladta magát szegény. Pedig
világbajnok akart lenni, bokszvilágbajnok, sokat mesélt nekem a tatai az
edzőtáborról. Olyan lelkizős, kis aranyos, vékonyka srác volt, a légynek sem
ártott soha.
Álljunk meg egy pillanatra! Nem Roland ölte meg Rajmundot, hanem Rajmund
Rolandot.
- Na, akkor mondok valamit. A suliban a hatszáz tanulóból ötszázhatvan a
Rajmit sajnálja és siratja, hogy börtönbe kerül, és nem a másik fiút.
A másik osztálybeli gyerekek - igaz, nem a lányok, hanem a fiúk - így
jellemezték nekem Rajmundot: „Egy kötekedős, agresszív, gépezős köcsög, aki
minden buliban leissza magát. Meg még drogozik is.”
- Már hogy drogozna egy sportoló? Ahhoz meg, hogy szabad idejében a pénzén
ki mit csinál, senkinek semmi köze. Inni meg ritkán ivott, csak ha nem volt
edzése.
***
Ugyanazon a napon, amikor Rolandot megölték, egy 12 éves fiú, szintén a
téren, megkéselt egy tizenöt évest.
S. J. 23 éves fiatalember, szerkesztő: - Sokszor láttam a Blahán
esténként, és azt vettem észre, hogy ez a kisgyerek szabályosan befenyíti a
hajléktalanokat és a csöveseket, akik rendesen félnek is tőle.
Mit jelent a befenyítés?
- Dzsúdómozdulatokat csinál előttük a kezével, a lábával, néha kicsit
hozzájuk is ér, rúg feléjük, és apróbb dolgokat, cigit, aprópénzt, öngyújtót
elvesz tőlük. Azok meg szó nélkül tűrik. Ősszel például az egyik alkalommal
nyargaltam arrafelé Eimennel, egy arab barátommal az aluljáróban. Rossz idő
volt, esett az eső, sokan voltak az aluljáróban, és ez a gyerek egyszer csak
beszólt nekem: mi van veled, te köcsög, hogy nézel ki? Visszaszóltam neki: te
vagy köcsög, de még ki se mondtam, azonnal három hatalmas cigány, nem tudom,
honnan, felállt mellette, mi meg gyors léptekkel elhúztuk a csíkot.
Magyarul elmenekültetek?
- Hát igen. Nem akartuk a balhét, meg hogy ez a három ember lefejeljen
minket, pedig mi sem vagyunk se alacsonyak, se gyengék. Szóval futólépésben
távoztunk, a kanyarban meg elkezdtünk futni, mikor észrevettük, hogy még
követnek. Nemrégen meg azt láttam, dél körül lehetett, hogy ez a srác fenn a
szökőkútnál, a padok mellett éppen ellopta egy hozzá hasonló kissrác BMX
biciklijét. Színes szivacsokkal volt a váza díszítve, jól nézett ki. Gurított a
bringán kettőt-hármat, gyorsan felpattant rá, és eltekert. A meglopott srác meg
elkezdett sírni.
Mit lehetett érezni a srácról?
- Lehet, hogy fel se fogja, amit csinál, az arca mindenesetre teli van
gonoszsággal, simán agyonszurkál bárkit. Szerintem azok szedik el tőle a lopásai
hasznát, akik mögötte vannak. Láthatóan tisztában van azzal, hogy hivatalosan
nem tudnak mit csinálni vele, mert nagyon fiatal. Sőt, az is látszik rajta, hogy
azzal is tisztában van, hogy nem csinálhat vele a rendőrség semmit.
N. János zenész, 22 éves:
- A Blahán szoktunk zenélni. Ahányszor ott voltunk, főleg tavaly, ezt a
kisgyereket szinte csak futó helyzetben lehetett látni, mindenki elől csak
rohant, és legtöbbször cigi égett a kezében vagy a szájában, de sokszor láttam,
hogy üvegből sört iszik. Pökhendi stílusban, nagyképűen beszélt, nekem
körülbelül a hasamig ért. Mikor zenéltünk, folyamatosan zavart minket, odaállt,
hőzöngött, idétlenkedett. Egyszer hozzám is odajött, és a gitáromat elkezdte
birizgálni, ütögette a húrokat, és kézbe vette a gitárt. Mondom neki, ne
csináld, menj innen, de semmi. Elment, aztán visszajött, és megint elkezdte
rángatni a gitárt. Bepipultam, megfogtam a kezét, és azt mondtam neki: ha még
egyszer hozzányúlsz, eltöröm a kezed. Ez hatott, nem jött többet se akkor, se
máskor. Ilyen stílusban beszélni és viselkedni még soha nem láttam kisgyereket.
Magabiztos volt, a tekintete is más volt, mint a többinek. Úgy viselkedett,
mintha ő lenne a király.
Rendőr nem volt a környéken?
- Nem, soha. Sokan azért nem bántották, azért nem verték véresre egyszer
sem, mert két-három nagydarab felnőtt volt mögötte. Öt-tíz méterről figyelték,
és láthatóan védték.
Kik lehettek azok?
- Románok. Román cigányok.
A kisfiú is sötét bőrű volt?
- Az, és rendesen volt akcentusa is. Mondom, akármikor a Blahán voltunk,
nyáron, ősszel, télen, a srác mindig ott volt, és mindig üldözte valaki, aki
legalább három fejjel volt magasabb, mint ő. A kissrác futás közben is röhögött,
gyors volt, és fürge.
V. Kristóf, 16 éves tanuló:
- 2006 októberében jövök haza a suliból, a Corvin áruház előtt megyek, éppen
ott tartok, ahol most az a nagy bontás meg építkezés van, és érzem, hogy jönnek
utánam. Másik pillanatban négy roma körülvesz.
Hány évesek voltak?
- Tizenhat-húsz között lehettek. Rondán beszéltek, nem akarom ismételni, azt
akarták, hogy mindent, ami van nálam, adjak oda nekik. Táskámat, zsebeimet
kifordították, ami kellett nekik, elvették, illetve azt mondták, ha nekik adom,
nem lesz nagy bajom.
Mit vittek el?
- Mobilt, pénztárcát, ilyesmit.
Féltél?
- Hát… féltem. Nem akartam, hogy megverjenek. Hagytam, hogy elvegyék. Utána
elmentek.
Maguktól?
- Maguktól.
Futottak?
- Nem, mentek. Nem foglalkoztak már velem.
Ezután te mit csináltál?
- Szóltam anyukámnak, aki ott várt a villamosmegállónál, száz méterre tőlem.
Elmondtam neki, mi történt. Megpróbált a környéken rendőrt keresni, de nem volt.
Aztán megláttuk a tolvajokat, a négyből már csak három volt ott, sétálgattak,
ahogy észrevettük őket, ők is észrevettek bennünket, és elkezdtük kergetni őket,
anyu meg én. Az Astoria irányába futottak. És az első keresztutcánál háromfelé
szétspricceltek, és eltűntek. Hívtuk telefonon a 112-őt, kijött egy járőr,
mindent felírt precízen. Ennyi.
És?
- És semmi. Nem lett meg semmim.
Jársz azóta a Blahán?
- Félni nem félek, de ha tudom, elkerülöm. Meg az egész nyolcadik kerületet.
Egy neve elhallgatását kérő rendőr a térről:
- Rajtunk röhögnek a bűnözők, mert tudják, hogy szinte semmit nem tehetünk,
annyira le vagyunk gyengítve.
Jogszabályokkal?
- Azzal is. Főleg azzal. A bűnözők jogait védi szinte minden paragrafus, meg
védi és sztárolja őket a sajtó is. Ha én egy kiskorú tolvajt netán megpofozok,
amikor bűnöz, vagy lecigányozom, vagy ha csak keményen beszélek vele, engem
másnap kirúgnak. Kinek kell ez? Inkább nem látunk, nem hallunk. Gondolod, hogy
nem tudjuk már ránézésre is, ki a bűnöző? Még azt is tudják, hol van a
„munkaterülete”, de az állásunk fontosabb. Ezt a tizenkét évest annyira
kényezteti a televízió, hogy ha majd két év múlva gyilkolni is fog, és nemcsak
szúrni, akkor be kéne vonuljanak vele ezek a tévészerkesztők is. Mert nem műsort
kell vele készíteni. És ezt nemcsak én mondom, de az emberek legtöbbje. Tízből
nyolc ezt gondolja. Persze ez nem szalonképes egy újságban.
Egy intelligens arcú idős hölgy a Blaháról:
Hogy érzi itt magát?
- Mire gondol?
A bűnözőkre. Például arra a tizenkét éves kisfiúra, aki pont itt szúrt meg
valakit, ahol ülünk.
- Jaj, jaj, jaj, hagyjon békén ezzel! Itt ugyanaz folyik kicsiben, mint ami
„odafönt” nagyban. Ha Princz Gábor, aki majdnem százmilliárdot ellopott vagy
elosztogatott, hárommillió forintos büntetéssel megússza, akkor mit kapjon az,
aki ellop egy mobiltelefont?
Gondolkozzon már! Ha ez a Tánczos nem gyilkolta meg azt a kislányt, akkor miért
kapott tizenhárom évet? Ha meg meggyilkolta, miért csak tizenhárom évet kapott,
amit még negyedeltek is. Inkább ott kutakodjon! És jól érzem magam itt a Blahán.
Pláne, ha arrébb megy.