Lukács András
A Microsoft figyel téged
A legfrissebb hírek a Nagy Testvérről

A The Times szerint a Microsoft egy olyan „munkaerőfigyelő” rendszert szabadalmaztatott, amely egy munkahelyen nemcsak az elhangzott összes szót, meglátogatott weboldalt elemezné, hanem a dolgozók arckifejezését, testhőmérsékletét, vérnyomását, pulzusszámát - ez utóbbiakat rádióhullámokon továbbítva a rendszert működtető számítógépnek. Ebből adódóan a munkaadó szinte mindent tudna az alkalmazottjáról. Az elmúlt években egyébként ugrásszerűen megugrott azoknak a technikai megoldásoknak a használata, melyek az emberek privát életéről adnak információkat egy külső szervezetnek.

A „kontrollfejlesztési trend” a terrorral gyorsult fel. A 2001. szeptember 11-ei merényletet követően a „béke és biztonság” után vágyakozó kormányzatok utat engedtek nemzetbiztonsági szervezeteik kérésének. A Bush-kormány például zöld lámpát adott több különböző katonai és titkosszolgálati szervnek, hogy adatbányászást folytassanak a terrorista akciók elhárítására. Az adatbányászás során az erre kifejlesztett technológiával több millió állampolgár adatai között keresgéltek a gyanús jelek után kutatva: ennek megfelelően hitelkártya-tranzakciókat, egészségügyi adatokat, útlevél- és vízumigényléseket, repülőjegy-vásárlásokat, gépjárműadatokat tartalmazó adatbázisokból hatalmas mennyiségű magánjellegű adatot gyűjtöttek ki.
Az adatbányászást először John Poindexter admirálisnak, a Reagan-kormány egykori nemzetbiztonsági tanácsadójának hivatala kezdte el 2002 decemberében, a Pentagon felügyelete alatt. Jogvédők részéről nagyon sok kritika érte a hivatal működését, végül Ron Wyden oregoni demokrata szenátor javaslatára egy nyolctagú kongresszusi bizottság vizsgálta Poindexter irodájának tevékenységét. A bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy „nemzetünknek használnia kell az információs technológiát és a digitális adatokban való keresés által jelentett hatalmat a terrorizmussal szembeni harcban, ennek során azonban meg kell védelmeznie a magánszférát”.
A bizottság szerint az adatbányászás során felmerülő személyiségi jogi kérdésekben nem dönthet egyedül a védelmi minisztérium, a folyamatba be kell vonni az elnököt, a Kongresszust, valamint a bíróságokat. A bizottság javaslata szerint a Pentagonnak vagy bármelyik más szövetségi hatóságnak egy különleges szövetségi bíróság engedélyét kell kérnie azokban az esetekben, amikor amerikai állampolgá-rok személyes adataiban kívánnak kutatni. A vizsgálóbizottság jelentése az Egyesült Államok létrejöttének korai szakaszáig visszatekintve elemezte a biztonság vagy a szabadság választása között fennálló feszültséget, és Benjamin Franklinhez hasonló következtetésre jutott: „Azok, akik eladják a szabadságukat a biztonság érdekében, végül mindkettőt elveszítik.” A kongresszusi vizsgálatot követően Poindexter lemondott, a hivatalt pedig felszámolták; lapértesülések szerint azonban a Pentagon megtartotta a szakembereket, és tovább folytatta az adatgyűjtést.

A kábelek elágaznak

Alig telt el két év, és kiderült, hogy nem csak ez a hivatal volt az egyetlen szövetségi szerv, amely adatbányászással foglalkozott. 2005-ben derült fény arra, hogy a szeptember 11-ei merényletet követően a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) kiterjedt adatbányászási tevékenységet folytat. Az 1952-ben, a koreai háború idején alapított titkosszolgálat nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint az összes külföldről érkező telefonhívás, e-mail és SMS-üzenet lehallgatása. A dolog szépséghibája az volt, hogy mindezt törvényi felhatalmazás nélkül tették. A cél kivitelezéséhez az NSA megnyerte a legnagyobb amerikai telefontársaságokat, a Verizont, a BellSoutht és az AT&T-t, egyedül a Qwest nevű telefontársaság utasította vissza az együttműködést.
A lehallgatás technikailag úgy történt, hogy az NSA helyiséget kapott az illető telefontársaság épületében, ahol beszerelhette berendezéseit. Minderről részletesen Mark Klein, az AT&T egyik korábbi mérnöke számolt be, aki szerint a San Francisco-i AT&T központban működő berendezések nemcsak a nemzetközi hívásokat, hanem a belföldi hívásokat és az internetforgalmat is elemezték. Ráadásul a központban egy optikai kábel ágazott le az internetes forgalmat biztosító fő kábelből az NSA titkos szobájába, ahol egy Narus STA 6400 nevű adatbányászó berendezést is elhelyeztek.
Az idő végül a Qwest félelmeit igazolta, 2005-ben ugyanis fény derült az akcióra: elsőként Alberto Gonzales ismerte el a The New York Timesban, hogy az NSA valóban széles körű lehallgatást végez a terrorista akciók kiszűrése érdekében. December 17-én Bush elnök rádióbeszédben jelentette be, hogy a hadsereg főparancsnokaként valóban arra adott megbízást, hogy minden olyan nemzetközi hívást, e-mailt vagy SMS-üzenetet elfogjanak, amelyet az al-Kaidához köthető személyek folytatnak. A lehallgatási ügy 2007-ben bíróság elé került, ahol kiderült, hogy a kormányzatnak valójában nem volt világos törvényi felhatalmazása az akcióra.
Mindennek következtében Alberto Gonzalesnek távoznia kellett posztjáról. A törvényenkívüliség mellett az NSA adatgyűjtésének van egy másik szépséghibája is, mégpedig az, hogy a terroristák sok esetben olyan módszerekkel élnek, amelyek ellen nem használ a lehallgatás. A Madridban robbantó terroristák például egyetlen e-mail címet használtak, üzeneteiket pedig piszkozatként mentették le, vagyis mivel az üzeneteket nem küldték el, ezért nem is volt mód azok elcsípésére.