A legbefolyásosabb és legközelebbi munkatársának kezét engedte el Gyurcsány
Ferenc miniszterelnök azáltal, hogy családi okokra hivatkozva hagyta lemondani
kabinetfőnökét, Gál J. Zoltánt. Időközben kiderült, hogy a miniszterelnök
korábbi felfedezettje, Szetey Gábor személyügyi államtitkár is távozik
csapatából. Kormányzati körökben nem tartják kizártnak, hogy a távozások
folytatódnak.
Gál J. Zoltán. Inkább babázik
Gyermeke születésére hivatkozva mondott le Gál J. Zoltán miniszterelnökségi
államtitkár, a kormányfő kabinetfőnöke, ám politikai körökben ezt a magyarázatot
mindenki álindoknak véli. Noha Gál J. közeli munkatársai szerint a kabinetfőnök
valóban elgondolkozott családi élete és a napi 14-15 órás munkája
összeegyeztetésén, a távozás okának mégis a miniszterelnök és Gál J. között
egyre gyarapodó politikai nézeteltéréseket tartják. Továbbá azt is tényként
veszik, hogy sem az MSZP vezérkarában, sem a frakcióban nem hullajtottak
könnyeket miatta.
Az újságíróból lett politikai főtanácsadó és kabinetfőnök Medgyessy Péter
„felépítése” során lépett át a politikacsinálók táborába. A Népszava
főszerkesztő-helyetteseként neki adott interjújában jelentkezett be Medgyessy az
MSZP miniszterelnök-jelöltségéért (jól megkavarva az MSZP belső életét), majd
pár héttel később már a politikus szóvivője és tanácsadója lett. Medgyessy
kampánystábjában együtt dolgozott Gyurcsány Ferenccel és Dobrev Klárával.
Guru vagy machinátor?
A választási győzelmet követően egyik vezetője a miniszterelnök stábjának,
majd Medgyessy bukását követően Gyurcsány Ferenc legfőbb támogatója és egyik
tanácsadója, sőt időközben barátja lett. Az első és második Gyurcsány-éra minden
politikai húzásában benne volt a keze, és emellett a kormány kommunikációs
főguruja volt.
Úgy tűnik, vesztét is ez okozta. Az MSZP népszerűsége és a kormány megítélése
soha nem látott mélypontra zuhant, s a párton belül egyre többen keresték a
felelősöket. A reformok kommunikációjának hibáiról bármely szocialista politikus
órákat képes beszélni, azt azonban a Gál J. személye iránt kritikus tanácsadók
is elismerik, hogy a feladat lehetetlen volt: megszerettetni a „néppel” az
adóemeléseket és a szerzett jogok elvételét.
Csak olaj volt a tűzre, hogy a párton elterjedt az a mítosz Gál. J-ről, hogy a
baloldali médiumokat ő irányítja, sőt még a kereskedelmi tévékre is kiterjed a
befolyása. Ez hozzájárult az MSZP-n belüli „elmagányosodásához”, hiszen ha
valamelyik szocialista politikusról kritikus cikkek jelentek meg (és ez egyre
többször előfordult), akkor áttételesen az újságíróból lett kabinetfőnök
machinációját látták a történtek mögött.
Az tény, hogy Gál J. Zoltán gyakorló zsurnaliszta múlttal a háta mögött képes
volt olyan politikai üzeneteket kitalálni, amivel meghatározta a napisajtó
témáját, nehéz időszakban úgynevezett „fedősztorik” bedobásával elterelte a
figyelmet. Ezt a politológiai szaknyelv „napirend tematizációnak” hívja, minden
kormányzat, sőt minden párt megpróbál ilyen eszközöket használni. Gál J. pechére
ez a „képessége” csak fokozta a vele kapcsolatos félelmeket, hiszen
számtalanszor kerültek elő a sajtóban meglepő, a politikai napirendet gyökeresen
átíró ügyek.