Kovács Klára
Zuhanórepülés
Elkerülhető-e a világgazdasági válság?

Idegesség, kapkodás és pánik jellemezte az elmúlt napok tőzsdei eseményeit. A „színtiszta pániktól” a „második világháború óta legsúlyosabb pénzügyi válságig” terjedően kommentárok láttak napvilágot világméretű tőzsdekrachhal kapcsolatban. A lapunknak nyilatkozó gazdaságkutató szerint nem történik más, mint megérkezett a soron következő recesszió.

A tőzsdék világától távol élő átlagember igencsak kapkodhatta a fejét a héten, amikor végigsöpört a pánik a világ tőzsdéin Tokiótól Frankfurton át New York-ig, a hazai börzét is beleértve. Egyetlen nap alatt 5-10 százalékkal is estek az indexek, ami súlyos dollármilliárdokat jelentett az érintetteknek. A pénzpiacok 2001. szeptember 11. óta nem éltek át a mostanihoz hasonló válságot.
Az okokat keresők az Egyesült Államokra mutogatnak. Az amerikai kormány igyekszik úrrá lenni a pánikon. George W. Bush 140-150 milliárdos gazdaságélénkítő programot hirdetett meg, a jegybank szerepét betöltő Fed pedig igen jelentősen, 0,75 százalékponttal csökkentette az alapkamatot. A gyors intézkedésekre pozitívan reagáltak a befektetők, másnap már pozitív tartományban nyitottak az ázsiai és az európai tőzsdék.

A problémák gyökerei

„A problémát alapvetően az jelenti, hogy a pénzpiacokon megforduló óriási mennyiségű pénz elszakadt a realitástól, azaz nincsen mögöttük valóságos érték. Papírokat és nem valódi vagyont birtokolnak az értékpapírok tulajdonosai” - fejtette ki megkeresésünkre Farkas Péter, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa.
„A folyamat a lufi felfújódásához hasonlítható leginkább. Egyre több pénz áramlik a pénzpiacokra megfelelő háttér nélkül. A lufi addig dagad, amíg az emberek elhiszik, illetve sikeresen elhitetik velük, hogy valóságos értéket birtokolnak. A krach akkor áll be, amikor megfogyatkozik a hit. Az a »lufi«, amely most oly látványosan zsugorodni kezdett, a ’90-es évektől kezdődően folyamatosan dagadt” - mondta a kutató.
Míg a ’90-es évek elején a pénzpiacokon 100 milliárd dollár fordult meg egyetlen nap alatt, addig az ezredfordulóra 1,8 billió dollárra nőtt a forgalom, mostanra pedig ennek is a duplájáról, 3,5 billió dollárról beszélhetünk. Ez természetesen az indexek növekedésében is megmutatkozott. A ’90-es években a tőzsdei indexek a korábbi tízszeresére növekedtek.
„Az elszakadás mértéke még inkább szemléletes, ha a pénzpiacokon megforduló pénz nagyságát összevetjük a világ gazdaságának teljesítményével. A napi tőzsdéken, befektetési alapokban megforduló 3,5 billió dollár éves szinten 700 billió dollárnak felel meg, ami 15-szöröse az egész föld GDP-jének!”- tette hozzá Farkas.
Tehát amíg a banki kihelyezések, egyéb pénzügyi tranzakciók éves szinten 20-30 százalékkal növekednek, addig a világ gazdasága „csupán” három-öt százalék között emelkedett, de a fejlett országok ennél is kisebb mértékben. Nemcsak a pénzpiacokon, hanem az ingatlanok, a műtárgyak vagy éppen a nyersanyagok piacán is hasonló folyamatok játszódtak le az elmúlt időszakban, egekbe emelve az árakat - felül a reális értéken.
A lufi ezúttal az amerikai ingatlanpiac területén kezdett el szivárogni. Kiderült ugyanis, hogy az amerikaiak szegényebb, nem igazán fizetőképes rétege nem tudja törleszteni a csábítóan kedvezményes hiteleket. Hamar kiderült, hogy az ingatlanok árainak emelkedését túltervezték. Eddig 1,2 millió ember veszítette el az otthonát. A következők a sorban a hiteleket nyújtó bankokat, majd az ő értékpapírjaikat vásárló nemzetközi és hazai befektetők, akik komoly veszteségeket voltak kénytelenek elkönyvelni. Nagy, neves bankok is ezrével küldik el az alkalmazottaikat. Elindult a versenyfutás a lyukak betömögetésére.
Hatalmas összegeket juttattak a pórul járt pénzintézeteknek, hogy megakadályozzák a pénzügyi rendszer összeomlását. Eddig 500 milliárd dollárt juttatott a pénzpiacokba többek között az amerikai jegybank, a Fed és az Európai Központi Bank. Külső segítség is gyorsan érkezett: szaúd-arábiai, dél-koreai és más ázsiai befektetők sorra vásároltak részesedéseket a bajba jutott nagy nevű nyugati pénzintézetekben.
„Ez a gyors állami beavatkozás megfelelő eszközrendszer lehet ahhoz, hogy ne ismétlődjön meg az 1929-30-as nagy válság. Ugyanakkor még nem dőlhetünk hátra” - vélte a kutató. Nagy esély van a sikeres konszolidálásra, de nem zárható ki véglegesen a negatív spirál folytatódása sem. Azonban az állami és a piaci segítség ellenére is kitörhet a pánik, ha az emberek nem hisznek abban, hogy megállítható a negatív folyamat.

Pofonok völgye

Ezért nincs az az elemző, aki felelősségteljesen meg tudná mondani, hogy milyen mély lesz és meddig tart a válság. Annyi azonban elmondható, hogy periodikusan, szinte évtizedenként előfordul recessziós időszak. Elég csak az 1974-75-ös vagy 1980-81-es, majd az 1990-91-es válságra gondolni. 1998-ban, illetve 2000-ben újabb krízisek álltak be. Nem kell tehát meglepődni, ha most, egy szűk évtized múltán újra felüti a fejét a „szörny”. Kis túlzással „időszerű recessziónak” is nevezhetnénk a mostanit.
Természetesen van különbség a mostani és a korábbi ciklusok között. A mostani válság abban különbözik a kapitalizmus korábbi recesszióitól, hogy jóval előrehaladottabb a globalizáció, valamint tovább növekedett a pénzpiacok szerepe, illetve a pénzpiaci megingás egybeesik a világgazdaság lassulásával.
Farkas Péter szerint ha sikerül konszolidálni a mostani tőzsdekrachot is, az alapprobléma, azaz a pénzpiacok a realitástól való elszakadása a jövőre nézve is megmarad. „Egyszer eljön az igazság pillanata. A kérdés csupán annyi - tette hozzá -, hogy egy nagy összeomlás vagy észhez térítő pofonként ható több, kisebb krízis formájában érkezik-e meg”.