Az 1908. január 1. és 1941. augusztus 1. között megjelenő Nyugat fémjelezte
a magyar művelődéstörténet egyik legjelentősebb időszakát . A folyóirat
főszerkesztője a költő, kritikus Ignotus volt.
Az első számban látott napvilágot Ignotus programadó írása, a Kelet népe. A
lap eleinte pár száz példányban jelent meg, jelentős anyagi támogatást Hatvany
Lajostól kapott. Célja, amely címadásában is megjelent, a magyar irodalom
nyugati szintre emelése volt. Legfőbb szempontjának az irodalmi értéket
tekintette, szellemiségében a politikai, kulturális progressziót támogatta. A
19. század végének új stílusirányzatait és a nyugati irodalom legfrissebb
törekvéseit egyaránt segítette az érvényesülésben. A folyóirat számos fiatal
írót, költőt, kritikust, esszéistát tett híressé, mint például Ady, Babits,
Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Móricz,
Csáth Géza Szabó Lőrinc, Németh László, Tamási Áron, Radnóti, Weöres, Szerb
Antal - ők csak néhány név a legnagyobbak közül.