Major Nóra
Öröm és üröm
Euró Máltán és Cipruson is

2008. január 1-je „történelmi nap” volt Cipruson és Máltán: az idei évtől hivatalos fizetőeszközük az euró. Mérsékeltebb volt a lelkesedés azonban Szlovéniában. Az egységes pénznemet - a 2004-ben csatlakozók közül elsőként - bevezető állam egyéves eurótapasztalatainak értékelésével kezdte az új évet. A lapunknak nyilatkozó elemzők szerint talán itthon is jobb volna mihamarább „túlesni” az euró-bevezetésen, mert akkor végre abbamaradna a politikai ciklusok vezérelte „húzd meg, ereszd meg” típusú gazdaságirányítás. Az euróövezetben ugyanis „nincs helye a lazaságnak”.

Fél évvel ezelőtt Szlovénia szinte „mennybe ment”, annyi dicsérő elemzés jelent meg az országról a sikeres euróbevezetéssel kapcsolatban. Az idei év elején azonban már inkább „temetni” készülnek: megugrott az infláció, romlik a versenyképesség, lassul a gazdaság növekedése, szaporodnak a bérkövetelések. A szlovén pénzügyminiszter is azon sopánkodik, hogy bizony mindez az eurónak köszönhető! A Heteknek nyilatkozó Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint azonban Szlovénia az euró nélkül is erre a sorsra jutott volna, hiszen már évek óta szigorúan az euróhoz kötötte a tolár árfolyamát, azaz de facto már euró-övezeti tag volt. Másrészt, mondja Duronelly, és ebben a legtöbb elemző egyetért, az agrártermékek globális áremelkedése szinte az egész világon éreztette inflációnövelő hatását.
Barcza György, a K&H Bank makroelemzője szerint nem az a kérdés, hogy egy gazdaság meglódul-e az euró bevezetése után, hanem az, hogyan tudják ezt korrigálni. Barcza lapunk kérdésére kifejtette: egy túl alacsony eurókamat felpörgeti a gazdaságot, hitelfelvételeket és ingatlanpiaci lufit generál, hiszen általánosan megnő a fogyasztás szintje. Tankönyvszerű gazdaságpolitikai reakció ilyenkor a jegybanki alapkamat emelése. Ez azonban kis országok (lásd Magyarország) esetén nem működik, hiszen a lakosság ilyenkor a devizahitelek felé fordul, és az adósságszint nem csökken. Euróövezeti tagállamok esetében pedig egyenesen lehetetlen egy ilyen korrekció, mivel a monetáris politikát már Brüsszelből diktálják. „Jelenleg négy helikopter próbál landolni: egynek, Írországnak, úgy tűnik sikerült, a spanyol, portugál és szlovén leszállás azonban még várat magára” - utalt a friss eurós országok helyzetére az elemző, aki még korainak tartaná kijelenteni, hogy a szlovén euró megbukott.

Sok lúd disznót győz

A maastrichti szerződést 1992-ben írták alá. Ez tartalmazza azokat a makrogazdasági feltételeket, amelyek teljesítése esetén mindenki „elnyeri méltó jutalmát”, az eurót. Felmerülhet a kérdés, hogy nem avultak-e el ezek a szabályok az elmúlt tizenöt év során. Barcza György véleménye szerint a kritériumok alapvetően helyesek. „Csehország példáján látszik, hogy ha egy európai ország jó gazdaságpolitikát folytat, ez szinte egyet jelent az eurózóna követelményeivel.” Csehország ugyan még nem tagja az euróövezetnek, de „saját érdekében” következetesen irányítja gazdaságát.
Duronelly Péter már kissé szkeptikusabb mind Maastrichttal, mind a csatlakozási döntésekkel kapcsolatban. „Annak idején senki sem számolta ki, hogy egy nemzetgazdaság számára tényleg a 60 százalékos államadósság-arány az optimális, egyszerűen csak ez tűnt vállalhatónak. De ahogy egy gépgyárnak is több hitelre van szüksége, mint egy utazási irodának, ez is országonként eltérő szintű lehet.” Barcza szerint nem is annyira a számszerű megfelelés a döntő (hiszen a már benn lévő tagok is gyakran átlépték a határokat), hanem az Európai Bizottság határozata, és nem utolsósorban az Európai Központi Bank (EKB) szigorú jelentései, amelyek az egész gazdaság állapotát komplex módon vizsgálják. Duronelly úgy látja: félő, hogy a „sok kis periférikus ország” nem túl átgondolt bevonása, sok lúd disznót győz alapon, hosszabb távon éreztetheti hatását az övezet stabilitására nézve.
Összességében azonban, mivel az unió lakosságának többsége már tagja az övezetnek, az említett követelmények módosítása nem várható.

A magyar út

És mikor jön a magyar euró? Duronelly szerint 2013-ban. Feltéve, ha 2010-ben „elég karakán kormány” kerül hatalomra, a többi már csak tenyérjóslás. Abban azonban mindkét, általunk megkérdezett elemző egyetért, hogy az ország elemi érdeke, hogy végre lezáruljon az a „csiki-csuki” időszak, amely a gazdaságot olyan bizonytalanná teszi. „Az eddigi kormányzatok közül az egyik bebizonyította, hogy nincs gazdaságpolitikája, a másik pedig szinte deklarálta, hogy nem tudja és nem is kívánja megoldani ezt a kérdést” - összegezte Duronelly.