Hetek XII. évfolyam, 3. szám, 2008. január 18.

Miután a Vas utcai iskolából hazafelé tartó fiú belehalt a diáktársa által okozott sérülésekbe, valamint sikeresen kitoloncoltuk hazánkból a Blaha Lujza téri 12 éves késelőt, az érintett szervek újra aktuálisnak érzik, hogy végre lépések szülessenek a fiatalkori agresszió kezelésére. Természetesen mindenki mást tart felelősnek az iskolák falain belül és kívül is folyamatosan durvuló erőszakos cselekményekért, és sajnos abban sincs egyetértés, hogy a speciális nevelési módszerek alkalmasabbak a probléma megoldására vagy a büntetőjog szigorítása.

Halált okozó testi sértés gyanújával nyomoz a rendőrség annak a 18 éves budapesti fiúnak az ügyében, aki a múlt héten halt meg egy utcai verekedést követően. A boncolás alapján egyértelmű, hogy a halált a bántalmazásból eredő koponyaalapi törés okozta: a budapesti Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola két diákjának osztálytermi összeszólalkozása torkollott tragédiába. Szintén a napi hírekhez tartozik, hogy szerdán adták át a magyar hatóságok a román gyermekvédelmi szolgálatnak azt a 12 éves erdélyi fiút, aki a múlt héten combon szúrt egy 15 éves fiatalt a budapesti Blaha Lujza téren, mert az nem kívánta önként átadni neki mp3-lejátszóját. Nála csak négy évvel idősebb az a srác, aki karácsony előtt verte halálra idős lakótársát a józsefvárosi Tömő utca egyik társasházának lépcsőházában.
A szinte egymást érő drámák cselekvésre sarkallták többek között a fővárosi önkormányzatot és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot is. Előbbi bűnmegelőzési tanácsnoka útján javasolja széles körben kiterjeszteni a jelenleg hat fővárosi iskolában kísérleti jelleggel zajló szakmai programot. A Bűnmegelőzők Országos Szakmai Szövetsége évek óta rendelkezik akkreditált programmal az iskolán belüli erőszak mérséklésére, ám elnök asszonyuk mindeddig sikertelenül próbálkozott vele az oktatási tárca illetékesénél.
„Az iskolai agresszió valamennyi érintettjének, a tanártól a szülőn át az intézményfenntartóig mindenkinek szemléletváltásra van szüksége” - mondta el lapunknak Nyári Katalin kriminológus, pedagógus, a program kidolgozója, aki azt a beidegződést tartja a leginkább aggályosnak, hogy a probléma láttán automatikusan rendőrért kiáltunk, vagy a családra hárítjuk a felelősséget, holott civil szervezetek sokasága rendelkezik életképes javaslatokkal a témában. A „Biztonságos iskola” mozgalom célja a folyamatos proaktív bűnmegelőzés, amely az elnök asszony szerint nem valósítható meg egyszeri pályázati pénzből évi egy bűnmegelőzési nap keretében. Márpedig, ha ezt nem vesszük komolyan - állítja Nyári Katalin -, akkor a következő nemzedékekben tovább ketyegnek az időzített bombák.
„Jelenleg semmilyen lehetőség nincs a 14 év alatti bűnelkövetők felelősségre vonására, de az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban szakértői csoport dolgozik azon, hogy létrejöjjön a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszere” - mondta el egy szakmai fórumon Gönczöl Katalin kriminológus, hozzátéve, hogy ennek keretében kialakítanák a fiatalkorúakra vonatkozó önálló büntető törvénykönyvet, az anyagi, eljárási és végrehajtási szabályokat, megalakulna a fiatalkorúak ügyészsége, bírósága és a rájuk specializálódott végrehajtási rendszer is. Mindennek értelme a miniszteri tanácsadó szerint az lenne, hogy a társadalom végre érvényesíteni tudná büntetési igényét a fiatalkorúakkal szemben is, továbbá a fiatalkorú bűnelkövetők társadalomba visszavezetése, integrációja is hatékonyabb lehetne. Mint kiderült, egyelőre nincs kormánydöntés arról, hogy létrejön-e a fiatalkorúak önálló büntető igazságszolgáltatási rendszere, de ha a kormány jelzi, hogy erre igényt tart, akkor még ebben az évben elkészülhetnek a törvénytervezettel.
Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter bejelentette, hogy már előkészítői szakaszban van az új büntető törvénykönyv kidolgozása, mivel az 1945 után szovjet mintára megalkotott Btk. már nem állja ki az idő próbáját. Többek között azért sem, mert nem kezeli külön a gyermekek és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekményeket. Takács szerint az új büntető törvénykönyv csak kivételes esetben büntetné a fiatal bűnözőket szabadságvesztéssel, „inkább a nevelő jelleg lépne előtérbe”, továbbá komolyan fontolóra veszik a büntethetőség alsó korhatárának leszállítását.

A mi sulinkban szinte senki sem tanul, engem sem nagyon foglalkoztat a tananyag. Azokat a tanárokat nem bírjuk, akik kivételeznek egyesekkel, megkülönböztetik a diákokat, főleg a romákat, és éreztetik is velük, hogy ők mások. Na, az ilyeneknek nincs tekintélyük előttünk, de ne is várják, hogy legyen! Néha van egy-két vita, de azok általában brahiból vannak. Ahol komoly bunyók szoktak lenni, azok a szórakozóhelyek. Én a Blahára jártam régen a Napházba, de ott sok volt a késelős banda. Bárkibe belekötöttek, csak azért, mert jól tudott táncolni, és ha a vesztes bepipult, akkor előkerültek a pengék. Bendegúz (15), elsős - XIII. kerületi zenetagozatos gimnázium

A büntethetőségi korhatár leszállítását elhibázott és merőben populista törekvésnek titulálja Gyurkó Szilvia jogszociológus, az Országos Kriminológiai Intézet kutatója, mondván: könnyű a média által fölnagyított esetek után a kellőképp felszított közhangulatra mint társadalmi igényre hivatkozva a büntetőjogot szigorítani. Kérdésünkre hangsúlyozta: nem a jogalkotással van a probléma, a gyermekvédelmi törvényünk is világszínvonalú, csak éppen a gyakorlatban kellene megfelelően alkalmazni, mert a gyermekvédelmi ellátórendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a veszélyeztetett gyerekek megsegítésére.
„A gyerekek magatartási problémái többségének hátterében súlyos családi konfliktusok állnak. Hatékony segítséget csak az jelenthet, ha egyszerre próbálunk a gyerekek és családjuk helyzetén javítani, mégpedig szociális és gyermekvédelmi eszközökkel, nem pedig úgy, hogy a gyereket kiemeljük, és bezárjuk valahova. Az érintett szakemberek - pedagógusok, gyermekjóléti munkatársak, rendőrök, gyermekorvosok - szoros együttműködésére lenne szükség a problémás esetek kezelésekor. A kiskorút nem lehet azzal „megjavítani”, és a társadalmat sem megvédeni, ha minél korábban állítják bíróság elé, és zárják börtönbe. Mindig lesznek aluljáróban késelő gyerekek, büntetőjogi eszközökkel a jelenséget nem lehet megfékezni, viszont az »erőszakra erőszak« elve kis túlzással olyan országok gyakorlatát juttatja az ember eszébe, ahol fegyveres kommandók lövik le az utcagyerekeket, mert úgy elharapózott az agresszió és a törvénytelenség” - fejtegeti a szakember.
Becslések szerint ma Magyarországon a gyerekek 15 százaléka tekinthető veszélyeztetettnek. Azaz minden hetedik 14 éven aluli gyerek válik nagy eséllyel bűncselekmények elkövetőjévé, illetve áldozatává, jelentős részük mindkettővé egyszerre. Az elmúlt öt év bűnügyi statisztikái szerint nem nőtt érdemben a gyermekek által elkövetett bűncselekmények száma. Ezen belül évek óta a vagyon elleni bűncselekmények aránya a legnagyobb - 80 százalékos -, míg változatlan a személy elleni bűncselekmények mértéke is. Ugyanakkor jellemző, hogy egyre fiatalabbak egyre súlyosabb bűncselekményeket követnek el egymás kárára. Gyurkó Szilvia szerint a jelenségről pontos adatokat nem lehet mondani, hiszen a valóságosnál jóval kevesebb eset kerül a rendőrség vagy a gyermekjóléti szolgálatok látókörébe. Ennek egyik fő oka, hogy jó hírük védelme érdekében az iskolák sem érdekeltek az ügyek bejelentésében, másrészt megyénként eltérő, hogy a rendőrség miként kezeli a gyerekkorú bűnelkövetőket.

A tanárok próbálnak minket a Biblia alapelvei szerint nevelni, de túlságosan bigottak. Csomószor azzal jönnek, hogy a szüleink nem jól nevelnek minket, pedig ők maguk sem mutatnak jó példát. A legtöbb pedagógus a sulinkban azért hiteltelen számunkra, mert látni rajtuk, hogy azokat az elveket, amiket nekünk tanítanak, ők sem tartják be, és nem is hisznek bennük. Nem vagyok egy hű de jó tanuló, de azért arra figyelek, hogy a szórakozás ne menjen teljesen a tanulás rovására. Minden héten megyünk legalább egy partira. Ott akkor van minden. Jó, drogozni nem drogozunk, füvet sem szívunk, de cigi meg pia az megy. Szilvi (18) - budai katolikus gimnázium

Évek óta az érintett szakemberek széleskörű együttműködését sürgeti az iskolai erőszak visszaszorítására és megelőzésére Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa is, mondván: ez az egyetlen hatékony módszer, amely rendkívül jól működik Európa számos országában. Sajnos a magyar társadalomban nem erős az együttműködési készség. Kérdésünkre a biztos kifejtette: nem tudni, hogy európai viszonylatban mennyire kirívó nálunk az iskolai erőszak, mivel az OECD-országokkal ellentétben egyedül nekünk nincsenek erről felméréseink, ahogyan nincsen ennek kezelésére vonatkozó politikánk sem, az ombudsman hiába szorgalmazza ezt hosszú évek óta. Így csak a borzalmakra fókuszáló médiára hagyatkozhatunk, amely jócskán felnagyítja a hétköznapi agresszió elhatalmasodását.
Tény, hogy az egész társadalomban nőtt az erőszak, amivel mindenfajta iskolának szembe kell néznie. A jelenséget Aáry-Tamás a demokrácia beköszöntésével hozza összefüggésbe, és korántsem tartja iskolafüggőnek. A diktatúrákban köztudomásúan kevesebb az erőszak, pontosabban ez ott a hatalomgyakorlók privilégiuma. A gyerekkori bűnözésről a médiának köszönhetően ma sokkal többet tudunk, mint régen bármikor, ráadásul riasztóbb formában is jelenik meg, elég csak a YouTube-on ezrével található, mobilkamerával rögzített erőszakos cselekményekre gondolni. „Az agresszió kezelésére csak alaposan felkészített szakemberek képesek, nem pedig a büntetőjog. A gyerekek még alakíthatók és segíthetők. De hogy ne váljanak később börtöntöltelékké, ahhoz sokkal többet kellene tennünk értük” - hangsúlyozza Aáry, aki mélységesen elutasítja a - koruknál fogva is fejletlen erkölcsi érzékkel rendelkező - gyerekek büntetőjogi felelősségre vonhatóságát.

Nálunk nincsenek nagy vezéregyéniségek vagy diktátori hajlamú gyerekek a suliban, ezért balhék sem szoktak lenni. Van sok lógós, meg akiket egyáltalán nem érdekel a suli, és nincs irányadás a tanárok részéről sem, csak bejönnek, leadják az anyagot, és kész. Másrészt a diákok úgy érzik, meg azt hallják a híradóból, hogy kevés a munkalehetőség, külföldön könnyebb elhelyezkedni, mint itthon, szóval a jövő bizonytalannak látszik, hát akkor inkább most érezzük jól magunkat, ki tudja, mi lesz később! Ezért belemenekülnek a féktelen bulizásba. Régebben én is már a hét elején rommá szívtam magam, a hét végét meg végigbuliztuk. Ma már nem az a menő, hogy ki a legrészegebb, hanem az, hogy ki van a leginkább belőve meg beszívva. A bulik is csak erről szólnak, aztán lefényképezgetik magukat, a képeket feltöltik a netre, és másnap azzal villognak, hogy mekkora nagy ászok. A nagy probléma amúgy az, hogy a szülők is meg a tanárok is asszisztálnak ehhez. Egy olyan ember, aki a szalagavatón önmagából kivetkőzve részegen ugrál, és másnap bemegy irodalmat tanítani, az ne várja el a diákoktól, hogy jók legyenek, és még tiszteljék is őt. Pont tegnap történt, hogy az osztályban ültünk, és az egyik srác elkezdett üvöltözni, hogy meg fogja ölni az anyját. Egy másik gyerek meg óra közben odakiabált a nyelvtantanárnak, hogy: Kussolj, pocok! - csak azért, mert megpróbált fegyelmezni. Ha szünetben bemész a mosdóba, elájulsz a fűszagtól. Körülbelül egy hónapja az öcsém egyik osztálytársa bevett valamit és meghalt, mert nem bírta a szíve. Tamás (18) és Alíz (18) - két tannyelvű gimnázium

„Nem tagadható, hogy a hátrányos helyzet és az agresszióra való hajlam között van összefüggés - mondta el lapunknak Liskó Ilona szociológus. - A szociálisan-kulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek kevésbé látnak a környezetükben helyes mintákat a konfliktuskezelésre, mint az iskolázottabb szülők gyermekei.” A súlyos tanulási-magatartási és beilleszkedési problémákkal küzdő gyermekek aránya a kistelepülési és a városok külterületein működő általános iskolák, valamint a szakiskolák tanulói között kiugróan magas, itt a legnagyobb a lemorzsolódás mértéke is. Évente mintegy ötezer tanuló 16 éves koráig sem fejezi be az általános iskolát, és több mint húszezer azoknak száma, akik az általános iskola befejezése után nem tanulnak tovább, vagy lemorzsolódnak a középfokú képzésből. A kimaradáshoz vezető ok leggyakrabban a tanulók rossz iskolai közérzete, vagyis az, hogy ezek a többségükben hátrányos helyzetű, nehezen kezelhető tanulók egyszerűen nem találják a helyüket az őket befogadni kénytelen, de oktatásuk és nevelésük problémáit megoldani képtelen iskolákban.
Az iskolával szemben erős elvárás, hogy a családi háttérből származó különbségeket legalább enyhítse, ideális esetben teljesen szüntesse meg, hogy az iskolából kikerülve a fiatalok azonos eséllyel startoljanak a munka világába. A magyar oktatásügy évtizedekkel ezelőtt szembenézett már azzal, hogy ezeket a különbségeket nem képes eltüntetni, sőt elmondható, hogy az iskolába lépéskor a tanulók között meglévő különbségek az iskolarendszeren áthaladva még növekednek is. „Sajnos ki kell mondanunk, hogy a magyar iskolarendszer nem sikeres a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékelésében, illetve nem méltányos, mivel nem képes egyenlő esélyeket biztosítani a hátrányos helyzetűek számára” - mondta el lapunknak egy oktatási szaktanácsadó.
Európai viszonylatban is kirívó mértékű szociális szakadék alakult ki a magyar iskolák között az elmúlt két évtizedben, ami egyáltalán nem szükségszerű: bizonyos iskolák csak a szegényebb rétegek gyermekeit oktatják, és itt a pedagógusok hatványozott mértékben kerülnek szembe súlyos nevelési problémákkal. Ugyanakkor a jó tanárok és a középosztálybeli gyerekek ezekből az iskolákból elmenekülnek. Liskó Ilona többek között a kisebb osztálylétszámban, a megfelelő tanárképzésben és -továbbképzésben, valamint az átlagosnál nehezebb problémákkal küszködő pedagógusok átlagosnál magasabb fizetésében látja a hátrányos helyzetű iskolák felemelkedésének esélyét. Óriási az oktatáspolitika felelőssége, mivel a leszakadó rétegeknek a tanulás jelenti a boldogulás egyetlen esélyét. „A társadalmi elit nem tud hermetikusan elszigetelődni lakóparkokba, minőségi óvodákba, iskolákba, mert előbb-utóbb úgyis szembekerül a problémákkal. Ha másképp nem, azt fogja saját bőrén tapasztalni, hogy a lakosság egyre nagyobb hányadát egyre szűkebb réteg lesz kénytelen eltartani” - figyelmeztet a szociológus.