Sebestyén István
Bizonytalan jövő – vagy mégsem?
Magyarország, 2025

Meglehet, hogy másfél-két évtized múlva Magyarország „arculatát” döntően a mostani fiatalok bizonytalanságot kezelni nem tudó, a változásoktól rettegő és kallódó tömegei fogják meghatározni - többek között erre a következtetésre jutott alapos, eddig még nem publikált elemzésében a Budapesti Corvinus Egyetem jövőkutatás tanszéke.

A tanszék munkatársai - mintegy ötven fős csapattal - a Magyar Tudományos Akadémia elnökének felkérésére terjedelmes tanulmányban fogalmazzák meg, hogy a mostani gazdasági-társadalmi trendek alapján várhatóan milyen lesz Magyarország 2025-ben. A hamarosan elkészülő elemzést még nem tárták a nyilvánosság elé. Nováky Erzsébet (képünkön), a tanszék vezetője, a hazai jövőkutatás elsőszámú szakértője érdeklődésünkre előzetesen elmondta, kutatásaik során a befolyásolható folyamatokat - mint például a demográfia, az egészségügy, a lelki betegségek, az oktatás, a közigazgatás, a települések fejlesztése -, valamint a tőlünk függetlenül zajló, ám jövőnkre jelentős befolyással bíró változásokat - a globalizáció, a technikai fejlődés és a gazdaság - is górcső alá vették a lehetséges jövőképek felvázolásánál. Egyebek között a társadalmi megújulás lehetőségeit is feltérképezték. „Kérdőíves felméréssel vizsgáltuk a mai fiatalok, azaz a 2025-ös időszak meghatározó generációjának jövőről alkotott nézeteit. Hogyan gondolkodnak a középiskolások és a felsőoktatásban részt vevők az elkövetkező 18-20 évről? Mire számítanak mint a jövő munkavállalói, állampolgárai és mint a civil szféra tagjai? Miként képzelik el személyes életüket, milyen lesz a családjuk, hány gyermeket terveznek, és mit tesznek azért, hogy reményeik megvalósuljanak, illetve félelmeik mérséklődjenek?” - sorolt fel néhány jellemző kérdést a jövőkutató. Ennek alapján azt elemezték, hogy vajon milyen jövőalternatívák formálódhatnak ki akkor, ha a ma középiskolásainak és egyetemistáinak gondolkodása válik hazánkban jellemzővé. „Sajnos ezek között az alternatívák között több olyan is van, amely háttérbe szorítja a közösségi szemléletet, nagy teret enged az egyéni érdekeknek. Megjelenik a bizonytalanságot kezelni nem tudó, a változásoktól rettegő és kallódó fiatalok tömeges elterjedésének víziója, és lehetségessé válhat az is, hogy a mai középiskolások 16 százalékát kitevő céltalanok gondolkodása lesz a meghatározó tizennyolc év múlva” - említett egy konkrétumot a még publikálatlan elemzésből Nováky Erzsébet. Ugyanakkor hozzátette: szerencsére a középiskolások közel felét kitevő racionális gondolkodású „jógyerekek”, illetve az egyetemisták, főiskolások 40 százalékát kitevő „élet-tervezőmérnökök” és „kincstári optimisták” is felnőnek, akik képesek lehetnek elősegíteni a társadalmi-gazdasági fejlődést.
A tanszékvezető szerint egyébként a következő évtizedek globálisan a tudomány által indukált változásokról szólnak majd, hiszen az új technológiák - például a digitalizáció, a nano- és biotechnológia - alapvető változásokat hoznak a gazdasági és társadalmi életben. Várható az eddig leginkább elméleti, vagy csak laboratóriumban létező új technológiák tömeges megjelenése: a génmanipulált élelmiszerek terjedése már ma is érzékelhető, a nano- és biotechnológiai alkalmazások pedig hamarosan „megérkeznek”. Izgalmas kérdéseket vet fel az eljárások „kétélűsége”: többségük egyaránt jelent majd új lehetőségeket és új veszélyeket is az emberek számára. „A génmanipulált élelmiszerek kapcsán sok félelem él bennünk, »természetellenesnek« érezzük ezeket a termékeket. A cukorbetegek, a lisztérzékenyek, vagy más allergiában szenvedők életminősége szempontjából azonban minőségi javulást jelenthet az igényeikhez igazított élelmiszerek megjelenése. Az igazi kérdés tehát az, hogy tudjuk-e majd hatékonyan szabályozni a génmanipulált élelmiszerek termelésének feltételeit és a különböző etikai kérdéseket” - mutatott rá Nováky Erzsébet.
Ami a kontinens jövőjét illeti, a szakértő kiemeli: az Európai Unió egyfajta csapdahelyzet előtt áll. „Gazdasági értelemben az integráció már nagyon széles körű, amit követnek a politikai események is, hiszen egyre több feladatot delegálunk szupranacionális szintre, azaz Brüsszelbe. Ez a delegálás azonban az eltávolodás veszélyét rejti magában, hiszen az egyes állampolgárok számára az EU beláthatatlan távolságra helyezkedik el mind fizikai, mind szellemi értelemben” - magyarázta. Szerinte az integráció további mélyülése elképzelhetetlen egyfajta társadalmi kohézió nélkül. Az állampolgári kötődés hiánya ugyanis a szavazási hajlandóság csökkenésétől kezdve az adófizetési morál további romlásáig számos csapdát rejt magában.
Visszatérve Magyarország jövőjéhez, a kutató hangsúlyozta, a globális folyamatok alakulására (ilyenek az új nagyhatalmak, mint Kína és India felemelkedése, vagy a fundamentalista iszlám és az USA vezette nyugati civilizáció harca) egy ilyen kicsi országnak nagyon kevés hatása lehet. Ennélfogva esetünkben még fontosabb lenne, hogy figyelemmel kövessük a globális gazdasági-társadalmi trendeket és meg tudjuk találni a megfelelő válaszokat. „Például elég nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a Magyarország felé irányuló migráció tovább fog erősödni, és a társadalomra a nagyobb mértékű heterogenitás lesz a jellemző. Ez új kihívásokat jelent, hiszen a migráció befolyásolja a munkaerőpiacot, az egészségügyi rendszert, a jogrendszert, az iskolarendszert. Megfelelő »előrelátás« birtokában érdemes már most úgy alakítani ezeket a rendszereket, hogy képesek legyenek kezelni a felmerülő problémákat” - említette a jövőkutató.
Nováky Erzsébet végül kiemelte: jövőnk kedvező irányba történő alakításával kapcsolatban fontos megérteni, hogy azért a közösség minden tagja felelős (igaz különböző mértékben), így nem lehet pusztán a vezetőktől, az elittől várni a pozitív jövőalternatívák beteljesítését.