Holecz Erika
Semmi nem elég
Élményipar a tengereken

A téli időszak az ünnepek mellett ma már a közös kikapcsolódásról és az élménydús, all inclusive utakról is szól. Ha valaki igazán különleges élményre áhítozik, akkor ma nagy valószínűséggel luxushajóútra fog vállalkozni: a kereslet ugyanis világszerte nő. Jöjjön egy kis közelkép luxushajókat megjárt dolgozóktól.

A világ legnagyobb luxushajója kívülről...

A fedélzeteken mindaz megtalálható, ami a szárazföldön, csakhogy luxuskivitelben és csillogóra fényezve: jégpálya, több ezer főt befogadó nézőterű színház, mozi, nagyáruház, szörfözőtó, és mindez ötcsillagos szállodai kiszolgálással körítve. Mintha a Kempinski Hotel egyik reggel kikötne Budapesten, másnap Bécsben, harmadnap Prágában - éjjel pedig akár 500 kilométert is képes megtenni.
1950-ig az Atlanti-óceánon való átkelés egyetlen eszközét az óceánjáró hajók jelentették, a személyforgalom virágzott - mindaddig, míg ’58-ban meg nem jelent az óceánjáró-iparág riválisa, az első transzatlanti repülőjárat. Ezt követően a menetidő egy csapásra öt napról tizenöt órára csökkent. Úgy tűnt, az óceánjárók aranykorának végérvényesen leáldozott. A luxus-óriáshajó iparág azonban nem tétlenkedett: a ’90-es évekre a rengeteg szórakozási lehetőséget egyre magasabb színvonalon tálalva visszahódította utasait. Azt ígéri, hogy gyönyörködhetünk a karibi naplementében, és szinte megtapintható közelségbe hozza az élővilágot: az Antarktisz vizein pingvineket, a Tűzföldön gleccsereket fotózhatunk közvetlen közelről, miközben a hajón golfozhatunk, szörfözhetünk, úszhatunk, szórakozhatunk, felfrissülhetünk, szépítkezhetünk, és minden reggel más és más országban ébredhetünk. A luxusszint és a férőhelyek növelése egyre több embert fókuszál egy helyre, akik egy ötcsillagos szállodai kiszolgálást élvezve, teljes kényelemben, az összes hobbijuknak hódolva egy helyen, gyönyörű és egzotikus tájakra utazhatnak. A fényűző, minőségi és igényes, csillogó belső terek a vizuális és a komfortélményt erősítik.

...és belülről

A 2620 utast szállító Queen Mary II-t 2006-ban túlszárnyalta a Freedom of the Seas nevű hajó, amely már 4200 utast képes befogadni. 38 méter széles, 340 méter hosszú, vízkiszorítása háromszorosa a Titanicénak. Nemcsak a méretek beszélnek magukért, hanem a luxuscsoda elkészítése is csillagászati összegbe, 1 millliárd dollárba került. Manapság már valóságos úszó városokról beszélhetünk.
Az utasok húsz évvel ezelőtt főleg az amerikai és brit középosztályból, annak is a felső szegmenséből kerültek ki. Mára azonban a széles tömegeket célozták meg, ezért szinte bárkinek elérhető lett egy ilyen út. A korábbi exkluzív turisztikai kínálatot felváltotta a tömegturizmus. Különböző rétegeknek kínálnak utakat: szórakoztatásra összpontosító cégek fiatalabbaknak, bulihajózás címen (easycruiser): éjjel tánc, nappal sport vagy pihenés. Itt pár száz fős, kevésbé igényes hajókról van szó. Más cégek a nyugdíjas korosztályt célozzák meg: elsősorban amerikai nyugdíjas házaspárokat, illetve brit és amerikai középosztálybeli párokat. Elvétve lehet találkozni módosabb kelet-európai utasokkal és ázsiaiakkal. Míg hazánkban az emberek iszonyodnak a tömegtől és az idegenektől, addig amerikai polgártársaink élményként élik meg a tömeget, az ismerkedést.
A műfajon belül a pár napos luxusutaktól a három hónapos világ körüli útig minden megtalálható, legjellemzőbbek az 1-2 hetes turnusok. Sőt, kialakult az úgynevezett „étkezési turizmus” is: a kikötőhöz közeli városok lakói azért szállnak hajóra - szezonon kívüli pár napos útra -, hogy reggeltől estig lakmározhassanak a fedélzeten, fele annyiért, mint egy ötcsillagos szállodában. Nem véletlen, hogy egy úszó hajó fő bevételi forrása a kaszinó, hiszen itt mindenki a szórakozásra és így a pénzköltésre orientál. Mivel az USA legtöbb államában illegális a szerencsejáték, ezért amikor a hajó a tengeren van, a kaszinó megszállottjai is el tudják szórni a pénzüket, míg feleségük az áruházakban vásárol, vagy éppen a szépségszalonban szépül. Ezt követi rangsorban, ami ezzel együtt jár: az italfogyasztás, a bárokban elköltött összegek. Harmadik dobogós bevételi forrás a fakultatív túrákból tevődik össze, naponta más és más szigeteken kikötve, a szervezett programok révén. Utolsóként a hajójegyekből befolyt összeg teszi ki a nagy bevételt. Egy jegy ára 300 dollártól 30 ezer dollárig terjed, az egyszerű, ablak nélküli kabintól a kétszintes, 200 négyzetméteres lakosztályig.
S ha ennyi fényűzés még nem lenne elég: az óceánjáró-iparág 2008-2009-re 6000 fős, gigantikus méreteket öltő hajókat fog gyártani, és már tervező-asztalon vannak az óriási szórakoztató szigetek is.