Vissza a tartalomjegyzékhez

Kiss Tünde
Filmterápia
Pedofilgyanú Woody ellen

A filmkultúra egyik különce klarinétot ragadott, és koncertturnéra indult. Párizs és Athén mellett Budapest sem maradt ki a sorból: december 27-én az Arénában lépett fel Woody Allen és a New Orleans Jazz Band. Koncertjeit a komikus tömören kommentálja: „A közönség eldöntheti, hogy mi a fájdalmasabb: a klarinétszólóim vagy a filmjeim.”

A koncertek sikeréhez a Jazz Band szállítja a nem közönséges jazzmuzsikát, Allen neve pedig a közönséget. Amúgy Woody középszerű zenésznek tartja magát, aki csak afféle másodállásban, egy manhattani bárban lép fel időnként a bandával. Ahelyett, hogy most családi körben adta volna elő a Csendes éj jazzadaptációját, az idős férfi az ünnepek alatt nyakába vette a fél világot, hogy örömzenéjét inkább nekünk adja el. A Woody Allen sorsában epizódszerepeket játszó feleségek, szeretők és fogadott gyermekek szériájában bizony már csak egy-kettő lenne vevő „örömzenéjére”: egy örökbe fogadott lány, aki történetesen a jelenlegi felesége és a két legfrissebb örökbe fogadott, akik még 10 évesek sincsenek. A többiek inkább hallani sem akarnak róla.
„Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok” - mondta egyszer Woody Allen, aki Allen Stewart Königsberg néven született New Yorkban. Édesapja 101, édesanyja 94 évig élte a kelet-európai zsidó bevándorlók második generációjának mindennapjait. Allen szülei átvészelték a nagy gazdasági válságot, de életük évtizedekkel később is az állandó bizonytalanságérzet és a feszített munka jegyében telt. Gyerekeikre nem futott idejükből, a folytonos költözködés és a nyomasztóan népes rokonság miatti felfordulás következtében pedig Allen ideges, szorongó természetű gyerekké cseperedett. Königsbergék apró termetű fiuk kezdeti színésztörekvéseit értetlenül, sőt megvetéssel fogadták, s később sem kívántak foglalkozni a „szórakoztatóiparbeli népekkel és dolgaikkal”. Anyja kitartóan szajkózta ortodox elveit, aminek hatására Woody rendre kifigurázta a judaizmust; szimpatikusabb volt számára az ateista papa, aki a jóm kippúri böjt idején kínai ételeket falt a tévé előtt. A magának való gyerek a család elől olvasásba, bűvészkedésbe vagy klarinétozásba menekült, de leginkább a mozi lett a mentsvár, ahová elbújhatott a valóság elől. Az iskolát gyűlölte, tanárai között túl sok volt az antiszemita, iskolatársai „Vörös”-nek csúfolták, de szűkebb baráti körében mégis Allen volt a vezető egyéniség. Anyja zsörtölődését sem tűrte sokáig, 20 évesen egy házasságba menekült, s ezzel elindult a nagy szerelmek túlzsúfolt útján.