A filmkultúra egyik különce klarinétot ragadott, és koncertturnéra indult.
Párizs és Athén mellett Budapest sem maradt ki a sorból: december 27-én az
Arénában lépett fel Woody Allen és a New Orleans Jazz Band. Koncertjeit a
komikus tömören kommentálja: „A közönség eldöntheti, hogy mi a fájdalmasabb: a
klarinétszólóim vagy a filmjeim.”
A koncertek sikeréhez a Jazz Band szállítja a nem közönséges jazzmuzsikát,
Allen neve pedig a közönséget. Amúgy Woody középszerű zenésznek tartja magát,
aki csak afféle másodállásban, egy manhattani bárban lép fel időnként a
bandával. Ahelyett, hogy most családi körben adta volna elő a Csendes éj
jazzadaptációját, az idős férfi az ünnepek alatt nyakába vette a fél világot,
hogy örömzenéjét inkább nekünk adja el. A Woody Allen sorsában epizódszerepeket
játszó feleségek, szeretők és fogadott gyermekek szériájában bizony már csak
egy-kettő lenne vevő „örömzenéjére”: egy örökbe fogadott lány, aki történetesen
a jelenlegi felesége és a két legfrissebb örökbe fogadott, akik még 10 évesek
sincsenek. A többiek inkább hallani sem akarnak róla.
„Az egyetlen bajom az életemmel, hogy nem valaki más vagyok” - mondta egyszer
Woody Allen, aki Allen Stewart Königsberg néven született New Yorkban. Édesapja
101, édesanyja 94 évig élte a kelet-európai zsidó bevándorlók második
generációjának mindennapjait. Allen szülei átvészelték a nagy gazdasági
válságot, de életük évtizedekkel később is az állandó bizonytalanságérzet és a
feszített munka jegyében telt. Gyerekeikre nem futott idejükből, a folytonos
költözködés és a nyomasztóan népes rokonság miatti felfordulás következtében
pedig Allen ideges, szorongó természetű gyerekké cseperedett. Königsbergék apró
termetű fiuk kezdeti színésztörekvéseit értetlenül, sőt megvetéssel fogadták, s
később sem kívántak foglalkozni a „szórakoztatóiparbeli népekkel és dolgaikkal”.
Anyja kitartóan szajkózta ortodox elveit, aminek hatására Woody rendre
kifigurázta a judaizmust; szimpatikusabb volt számára az ateista papa, aki a jóm
kippúri böjt idején kínai ételeket falt a tévé előtt. A magának való gyerek a
család elől olvasásba, bűvészkedésbe vagy klarinétozásba menekült, de leginkább
a mozi lett a mentsvár, ahová elbújhatott a valóság elől. Az iskolát gyűlölte,
tanárai között túl sok volt az antiszemita, iskolatársai „Vörös”-nek csúfolták,
de szűkebb baráti körében mégis Allen volt a vezető egyéniség. Anyja
zsörtölődését sem tűrte sokáig, 20 évesen egy házasságba menekült, s ezzel
elindult a nagy szerelmek túlzsúfolt útján.