„Számomra a művészetnek az alapja, hogy az állóvíz kicsit megmozduljon, és
hullámot verjen. Például itt van a rockzene, ami képes volt megváltoztatni
generációkat” - vallja lapunknak adott interjújában Demjén Ferenc sokszoros
gyémántlemezes előadóművész. Az ismert rockzenész őszintén beszél a politikához
való viszonyáról, arról, hogy miért éppen éjjel születnek a slágerei, és hogy
kik is az „elveszett gyémántok”.
Fotó: G. M.
Lassan tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zártok.
Hogyan tudtok évről évre újabb és újabb attrakcióval előállni?
- Talán mert nem csináljuk görcsösen. Nem akarjuk lepipálni a világ
legnagyobb show-műsorait, nem próbáljuk úgy fokozni a hangulatot, hogy olyat is
mondunk, ami nem igaz. Egyszerűen tudjuk, hogy mire vagyunk képesek, és azt
teljesítjük. Újítanunk pedig könnyedén lehet, mivel hál’ Istennek, van egy több
száz dalból álló nagy repertoár mögöttünk. Minden évben megmérettetnek a dalok,
hogy túlélték-e a születésük óta eltelt pár évet, néha több évtizedet.
Pályakezdőként a rendszer nagy lázadójának tartottak. Mi volt az első
ütközeted a Kádár-rezsimmel?
- Sosem álltam ki szónokolni vagy botrányt csinálni hivatalos helyeken,
hiszen tehetetlen voltam. Ezért ha nagy lázadó nem is, de valóban ellenálló
voltam. Akkoriban ezt a műfajt csakis azért tűrték meg, mert látták, hogy nagy
tömegeket vonz. Persze igyekeztek mindent jól kézben tartani, irányítani.
Irtottak mindent, ami angolszász volt vagy külföldi. Tilos volt a hosszú haj
vagy a koszos farmer.
Veszélyesnek tartottak?
- Nem. Miért? Úgy nézek ki, mint valami veszélyes srác?
Nem, nem, csak úgy kérdeztem…
- Ha olyasmit írtam, ami szerintük veszélyes volt, akkor azt nem
engedélyezték. Nem vehettem fel lemezre, és nem játszhattam koncerten. És csak
azért történt mindez, mert egy kilencvenévesekből álló bizottság így döntött, és
kész. Azokra a dalokra, amiket nem engedtek át a rostán, általában azt írták,
hogy kevésbé invenciózus, vagy nem eléggé jelentős alkotás. Aztán a következő
meghallgatásra átírtam azt a pár „gyanakvást” keltő szót, amitől azt hitte a
tisztelt bizottság, hogy összeomlik a rendszer, vagy kitör a forradalom. De ők
általában mindenre azt hitték. Szakmai részről ezek voltak az én lázadásom
alapjai. A többiről pedig nem beszélek, mert az aktuális most is.
Eszedbe jutott-e már, hogy esetleg a III/III-as dossziékat tartalmazó
irattárban körülnézzél?
- Körülnéztem.