Vajon minek köszönhető a magyar rendőrség evolúciós ugrása, hiszen egy évvel
ezelőtti önmagához képest látványos fejlődésen ment keresztül az állomány? Ha
anyagi és erkölcsi megbecsülésük még várat is magára, eszközeik és technikáik
legalább megközelítették az európai színvonalat. Szakértők szerint azonban a
rendszerváltás óta hiányzik a fegyveres testülettel kapcsolatos fundamentális
kérdések tisztázása.
Abban, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc 51. évfordulója során
rendezett ünnepi események incidensek nélkül értek véget, a rendőrségnek komoly
szerepe volt. Fellépésük még a korábban farkast kiáltó jobboldalt is meggyőzte.
A parlament nemzetbiztonsági bizottságának KDNP-s elnöke részben az ellenzék
érdemének tulajdonítja, hogy idén nem voltak komolyabb atrocitások, és
megkockáztatja, hogy a tavalyi események kapcsán nagyon sokan az általánosítás
hibájába estek: szőröstül-bőröstül brutális erőszakszervezetnek állították be a
rendőrséget, mely a hatalmon lévők játékszere. Simicskó István úgy véli, nem az
ellenzék ellenkampánya, hanem a politikai hatalom vélt vagy valós elvárásai
vezettek odáig, hogy a szervezet megítélése sokat romlott az utóbbi időben. Az
államnak szerinte legalább annyira vissza kell húzódnia, hogy a civil
kontrollnak maradjon hely az ellenőrzésben, és nem szabad aktuálpolitikai
céloknak alárendelve hozzányúlni a vonatkozó jogszabályokhoz.
Simicskó István
Pedig hozzányúlnak, mert Juhász Gábor igazságügyi és rendészeti államtitkár a
napokban jelentette be, hogy a kormány benyújtja a rendőrségi törvény
módosítására vonatkozó javaslatát az Országgyűlésnek. A törvényjavaslat
foglalkozik a rendőrök személyazonosságának pontosabb meghatározhatóságával,
szabályozza a hang- és képrögzítést a közterületeken, a térfigyelő kamerák
elhelyezését, és a hozzá kapcsolódó tájékoztatási kötelezettséget is. Szó lesz
továbbá a törvényjavaslatban a védett személyek biztonsági területének
meghatározásáról, ami várhatóan 50 négyzetméteres területet fog jelenteni, és
meghatározzák, hogy bizonyos tüntetések esetében a rendőrségnek mikor és
hányszor kell felszólítania megfelelő cselekvésre a megjelenteket. Érdekes elem,
hogy az intézkedő rendőr által alkalmazható kényszerítő eszközöket a jövőben
miniszteri rendeleti szinten határoznák meg. Az igazoltatásnál ezentúl minden
olyan okmányt el kell fogadnia a rendőrnek, amely lehetővé teszi a
személyazonosítást, és rögzítik az elkérhető engedélyek körét. Ittas vezetés
esetén januártól a közlekedésieknek mérlegelés nélkül kell majd elvenniük a
gépkocsi kulcsait a sofőrtől.
„Ha a rendőrségi törvényt szakszerűen betartják és betartatják, akkor a hatályos
jogszabályok alkalmasak arra, hogy a közrendet és a közbiztonságot garantálják
az országban” - mondta el lapunknak a parlament rendészeti bizottságának
fideszes elnöke. Lázár János szerint ezért semmi sem indokol egy sürgős
törvénymódosítást, ám ha a héten kezdődő ötpárti egyeztetéseken hallanak ésszerű
javaslatokat a kormány részéről, akkor készek az együttműködésre. Elsősorban
azonban szerinte is a politikától kéne eltávolítani a szervezetet, melyre amúgy
ő lát törekvést mind a kormány, mind a főkapitányok részéről. Úgy véli, nemcsak
morális, hanem anyagi válságban is van a rendőrség és míg az egyik szemünk nevet
a technikai fejlesztések láttán, a másik sírni kénytelen, ha mondjuk a posztos
rendőrök filléres fizetéseit nézzük.
Ami a mostanában randalírozó vandálokat illeti, Bencze József országos
rendőrfőkapitánynak további javaslatai is lennének a jogalkotó felé. Egy
tévéinterjúban úgy fogalmazott, hogy: „nem kell beletörődni, hogy egy maroknyi
csapat rendszeresen »játszótérnek« tekinti a fővárost”, ezért „a
szólásszabadság, a gyülekezés alapjogát maximálisan tiszteletben tartva
hatékonyabban kellene fellépni ellenük”. Hogy eddig miért nem tették, arra
Bencze a jogszabályi lehetőségek szűkös voltát említette válaszul. „Aki a
közterületeken rendezett rendezvények kapcsán követ el ilyen súlyú
szabálysértést, azokkal szemben is lehetőség kell, hogy legyen a kitiltás
mellékbüntetésként történő kiszabására.” - érvel a főkapitány.
Demszky Gábor „felterjesztési jogával élve” négy pontból álló kártérítési tervet
kezdeményez az „önkényes zavarkeltőkkel” szemben. A főpolgármester szerint a
politikai provokációk árát ne a budapesti adófizetők, hanem a tényleges
károkozók fizessék meg. A főváros első embere először is azt szeretné elérni,
hogy a ténylegesen kirótt szabálysértési bírság álljon arányban az okozott
károkkal, majd arra buzdítja a budapestieket, hogy polgári jogi úton is
szerezzenek érvényt az igazuknak. Ő maga jó példával járva elöl már vizsgálja
annak lehetőségét, hogy az elmaradt idegenforgalmiadó-bevételek miatt pert indít
a hatóságok által felelősként megnevezett személyek ellen.
Juhász Gábor
A drámaian gyors „dizájnváltást” látva merül fel a kérdés, hogy vajon a rájuk
költött adóforintokból mennyi jut a rendőrök béremelésére. Tavaly a Kossuth
téren nagy feltűnést keltett a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi
Szövetségének demonstrációja, ahol jól érthetően artikulálták az általuk
képviseltek igényeit, ám elnökük állítása szerint az elmúlt egy évben semmilyen
előrelépés nem történt. Kónya Péter úgy tudja, hogy a konvergenciaprogram által
megszabott keretekre hivatkozva passzív irányukba a kormány, és bár a többi
rendvédelmi szervnél egyenesen katasztrofális a helyzet, úgy tűnik, további
tragédiákra van szükség ahhoz, hogy felébredjen az ország vezetése. „Évek óta
jeleztük, hogy a tűzoltók mekkora kockázatot vállalnak a középkori eszközeikkel,
mégsem reagált senki, amíg be nem következett a műegyetemi tragédia” - mondja az
elnök és jelzi, hogy a rendőrséggel is csak a tavaly őszi események után kezdtek
el foglalkozni magasabb szinteken.
„Amióta az eszemet tudom, a rendőr mindig panaszkodik, hogy nem becsülik meg,
több pénz kell, satöbbi. De én mindig azt szoktam mondani a leendő tiszteknek,
hogy az állam pontosan annyi pénzt ad a rendőröknek, amennyire fontos neki a
rend és a biztonság. Ha nem ad többet, és nektek ennyiért nem éri meg a hivatás,
akkor rossz pályát választottatok” - meséli lapunknak Németh Zsolt főiskolai
tanár, a Rendőrtiszti Főiskola egyik tanszékvezetője, aki a rendőrség átfogó
reformját is a pénztelenségre vezeti vissza. Mint mondja, még az a rendészeti
stratégia sem született meg, melyre kormányhatározat kötelezi a jogalkotót.
Pedig abban tisztázhatnánk olyan, a rendszerváltás óta elodázott kérdéseket,
mint hogy hol van a rendőrség helye a társadalomban, mire használjuk, ki
irányítsa, hogyan viszonyuljon a politikához, milyen kontroll alatt legyen, és
mennyire legyen nyitott. A szakember úgy érzi, azért nem a valódi és
fundamentális kérdésekről van szó a közéletben, mert a politikának akkor is a
társadalom aktuális félelmeire kell választ adnia, ha azok nem a valós tényeken
alapulnak. A rendőrség megreformálása pedig olyan átfogó politikai kérdés, amely
megrengetheti a hatalmon lévőt, és a hatalomra készülőt egyaránt.