A legóvatosabb becslések szerint is 500 milliárd forint adókiesést okoz a
feketegazdaság hazánkban. Ehhez minden szakértő szerint hozzájárul az is, hogy
ma nem kevesebb, mint 55 különböző adó- és illetéknemet ismer az adótörvény.
Átlagos helyzetben egy vállalatra körülbelül 5000 szabály vonatkozik, és a
folyamatok nem az adórendszer egyszerűsödése irányába mutatnak: 11 adófajta
ugyanis az elmúlt négy év terméke. A feketegazdaság kifehérítéséhez szükség
lenne a magyar adórendszer reformjára is - hangzott el a Magyar Közgazdasági
Társaságnak a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott konferenciáján.
A feketegazdaság a legóvatosabb KSH-becslések szerint 2005-ben 500 milliárd
adókiesést okozott az országnak, ám az óvatosság sok szakértő szerint túlzó,
szerintük a valóság ennek a számnak akár három-négyszerese is lehet. A
feketegazdaság valójában mérhetetlen, nem véletlen, hogy az angolul csak „non
observed economy” (nem megfigyelt gazdaság) néven eufemizált jelenségről szóló
szakirodalmi könyvek ma már könyvtárakat töltenek meg. A számoknál maradva: a
magyar GDP körülbelül 12 százaléka származik a zavarosból. Akármilyen
hihetetlen, a nemzetközi standardok alapján a prostitúció, drogkereskedelem vagy
a számla nélkül forgalmazott termékek egy része - becslés útján, de mégis -
éppen úgy a bruttó hazai termék részévé válik, mint a krumplitermesztőnél vett
burgonya vagy a fodrásznál megfizetett hajvágás.
A kormány által meghirdetett „kifehérítő” intézkedések hatásáról egyelőre nincs
adat. Nem is lehet, mivel a különböző becslési eljárások egy időszak lezárását
követő 16 hónap után produkálnak először többé-kevésbé megbízható adatokat,
végleges számokra pedig legalább három évet kell várni. Bár hivatalos számok
tehát még nincsenek, közgazdászberkekben az a hír járja: az intézkedéscsomag
hatására jelentősen csökkent a feketegazdaság.
Ligeti Csák, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) főosztályvezetője két nagy
forrásra vezette vissza a feketegazdaság eredményeit. A teljes mértékben
illegális tevékenységek a homályzóna 5-6 százalékát fedik le, míg legális
vállalkozások eltitkolt vagy alulbejelentett eredményéből származik a
feketegazdálkodás 70 százaléka (a maradék 25 százalék egyéb forrásokból áll
össze).
Kizárásos alap
A számok mögötti valóságról a már említett konferencián Sárközy Alexandra és
Vankó László, a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) munkatársai
meséltek. Jelenleg a hazai gyakorlatban a leggyakrabban előforduló,
feketegazdasághoz köthető bűncselekmények közé az áruhamisítás, a szerző jogot
sértő áruk (hamisított DVD-k, CD-k) illegális árusítása, számlagyárak
üzemeltetése, az ablakmosó és egyéb alkoholtartalmú folyadékok átalakítása
tiszta szesszé, illetve kábítószer-csempészet tartozik. Az egyik legizgalmasabb
kérdésnek a kilencvenes évek elején, a rendszerváltással és a piacgazdaságra
történő átállással gyakorlatilag egy időben megjelent számlagyárak történetét
tartották.
Mi is az alaphelyzet? Adott egy vállalkozó, aki az év végi helyzetfelméréskor
szembesül a kegyetlen valósággal: túl jól ment a bolt - adót, adott esetben akár
nem is keveset kellene fizetnie. Ilyenkor jön kapóra a jó barát, aki 6-8
százaléknyi jutalékért bármekkora összegről tud számlát hozni. Az érmét a másik
oldaláról nézve arról van szó, hogy mára komplett bűnözői körök szakosodtak
100-150 vállalkozásukkal „számlagyártásra” a legkülönbözőbb területeken, az
adatrögzítéstől a menedzsmentképzésen át a takarításig.
Vankó László felidézte a közelmúlt legnagyobb hatósági sikerét: a tavaly
szeptemberben elcsípett, 38 milliárd forintnyi kárt okozó maffiózótól az évek
során mintegy 1300 vállalkozó fogadott be fiktív számlákat. Az eseten keresztül
egyébként kitűnően szemléltetni lehet a magyar jogrendszer sajnálatos
hiányosságait is. Az 1300 vállalkozó a számlák befogadásával ugyanis legalább
1300 bűncselekményt valósított meg, ami automatikusan 1300 külön-külön
lefolytatandó eljárást jelent, legkevesebb 1300 tanúval. Az amúgy is leterhelt
magyar bíróságok számára ez többéves feladatot jelent. Ebből kifolyólag nem
példa nélküli az, hogy mire az ítélethirdetésre sor kerülne, az ügy elévült.
Az elmúlt évek másik nagy sláger témája a termékhamisítás. Nemrég egy magyar
varrodára csaptak le a VPOP emberei, ahol Távol-Keletről származó pólókra,
nadrágokra, pulóverekre varrták rá a legnevesebb ruhagyárak márkajelzéseit. És
egyre gyakoribb az elektronikai cikkekkel való visszaélés is. A high-tech
eszközök sajátos jellemzője, hogy viszonylag kis helyen akár több 10-100 millió
forintos értéket is el lehet a vámosok szeme elől rejteni. De újabban - a
kereslet növekedésével párhuzamosan - a 10 millió forintos értékhatárt meghaladó
luxusautók csempészete is felvirágzott.
A hétköznapi, használati tárgyak csempészetének menete, elfedése általában a
következő sémát mutatja. Mondjuk, elindul a póló Kínából, majd Németországon,
Bécsen keresztül halad. Az osztrák fővárosban elintézik a papírmunkát:
bejelentik, hogy a rakomány célja Románia, el is indul a kamion, ám
Magyarországra még bejut, a célállomást azonban már soha nem éri el. A hazai
forgalmazás lepapírozásához általában erre szakosodott számlagyárak szállítják
az alapanyagot.
A fehér elfeketülésére nemcsak a termékek forgalmazásakor, de az előállításukkor
is számtalan lehetőség kínálja szinte tálcán magát. Legtriviálisabb - így talán
a legelterjedtebb is egyben - a be nem jelentett, fekete- munkaerő alkalmazása.
A KSH felmérései szerint ma hazánkban mintegy 4 millió embernek van munkája (ez
mellesleg azt is jelenti, hogy az ország 40 százaléka tartja el a maradék 60
százalékot). Tb-t, adót, járulékokat - vagy a három közül legalább az egyiket -
viszont csak 3,1 millió ember fizet. A differencia a valamilyen formán feketén
dolgozókat tartalmazza. Pontosabban ezen a 900 ezer feketézőn felül 150-200 ezer
külföldi teljes illegalitásban dolgozik Magyarország határain belül, legtöbben
hazai tulajdonú kisvállalkozásokban.
Ennek a szektornak a kezelése különös óvatosságot követel meg a kormány részéről
- mondta Székely Judit. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium
szakállamtitkárának adatai szerint a hazai munkások többsége ilyen cégnél
dolgozik. A hazai kisvállalatok helyzetét két tényezővel lehet jellemezni:
egyrészt pénzügyi helyzetük törékeny, másrészt éppen kis méretüknél fogva nagyon
rugalmasan tudnak a környezetükhöz alkalmazkodni. A két tényezőt összeadva
szinte képletszerűen következik a feketefoglalkoztatás. Ez főleg a jelentősen
alacsonyabb közterhek miatt segíti pénzügyi helyzetük megszilárdítását.
Rugalmasságuk pedig - mondja a szakember - segít nekik a váratlan helyzetek
(például egy APEH-ellenőrzés) kezelésében.
Az államnak - akármilyen furcsán hat is első olvasatra - nem feltétlenül érdeke
a kisvállalkozói szürkeségek kihipózása. A kisvállalkozók által feketén
foglalkoztatott alkalmazottnak legalább van bevétele, és nem csak a szociális
ellátásra kell bízni a megélhetését, ráadásul az általános kereslet is kisebb
lenne, ha ezeknek az embereknek nem lenne jövedelmük.
A nem teljesen fekete foglalkoztatás másik nagy problémáját a kormány - egy
félresikerült, de jó szándékúnak indult intézkedésével - maga okozta. Néhány éve
az alkalmi munkákból élők helyzetének legalizálására hozták létre az úgynevezett
alkalmi munkavállalói könyv (AM könyv) intézményét. Az ingyen kiváltható könyv
jelentősen egyszerűsíti az alkalmi munkavállalók után megfizetendő közterhekhez
szükséges papírmunkát: nem kell papírokat töltögetni, iratokat ide-oda
tologatni. Elegendő, ha az AM könyv megfelelő rovátkájába közteherjegyet
ragasztanak be. A munkavállaló ezután egészségügyi szolgáltatásra, baleseti
táppénzre jogosulttá válik, nyugdíjához szolgálati időt gyűjt. A szabályok
lazulásával azonban hatályát egyre jobban kibővítették, így a hagyományos
alkalmazotti státuszhoz képest számtalan egyszerűsítést tartalmazó intézményt a
vállalkozók „kiterjesztették” a rendes dolgozóikra is. A válaszlépés a kormány
tervei szerint jövőre érkezik: az AM könyv hatályát a családi gazdálkodókra,
mezőgazdaságra és nonprofit szférára kívánják szűkíteni, hogy az elburjánzott
vadhajtásokat visszanyessék. Szintén a szürke színskálát gazdagítják azok az
esetek - főleg az építőiparban gyakoriak -, amikor részmunkaidőben bejelentett
munkavállaló valójában teljes munkaidőben dolgozik, és bére nagyobb részét
zsebbe kapja, de a közterheket csak 4 vagy 6 óra után fizetik meg utána.
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy csak a kisvállalatokra jellemzőek ezek a
stiklik. A hazai multik egyike-másika is megpróbál kibúvót keresni a
kötelezettségei alól, persze kifinomultabb módszerekkel. „Számomra elképesztő,
hogy az adóhatóság egész egyszerűen nem veszi észre, amikor az 500-600 ezer
forintot kereső mérnök egyik napról a másikra beszáll a saját vállalkozásába, és
- papíron legalábbis - minimálbéren kezd tengődni” - mondta Lőrincz Leó. Az ábra
tartalma nem csak a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal osztályvezetője szerint
egyértelmű: a mérnök nyilván megbeszélte a főnökökkel, hogy inkább saját
vállalkozásban viszi tovább ugyanazt a munkát, a korábbi félmilliós és mostani
minimálbéres fizetésre eső közterhek különbözetét meg vagy ő maga vágja zsebre,
vagy megfelezi a munkaadóval.
A korábban már néhány szó erejéig említett, kormányzati „fehérítő” csomag a
foglalkoztatás területén is nekiveselkedik a nagymosásnak. Az elmúlt időben
egyre több szó esik arról, hogy a sürgősségi ellátást leszámítva január
elsejétől nem kap egészségügyi ellátást az, akinek rendezetlen a befizetése az
egészségügy közös kasszájába. Ennél súlyosabban érintheti a vállalkozások zsebét
az, hogy mind a hazai, mind az uniós pályázatokból kizárja magát az a cég,
akinél ellenőrök a pályázás időpontjától visszafelé számított két éven belül
bármilyen munkaüggyel kapcsolatos rendezetlenséget találtak. A kormány reményei
szerint kellő visszatartó erőt fog jelenteni a milliárd forintos pályázati
büdzséktől való elesés lehetősége ezen a területen is. Ám Székely Judit szerint
további intézkedések lennének szükségesek. Ezek közül a járulékcsökkentés lenne
talán a legfontosabb, de az adminisztrációs terhek csökkentése is sokat
nyomhatna a latban.
Mellőzött protestáns etika
„A szocializmusban megtanították az embereket lopni: ami az államé, az senkié
- szólt az alapelv. Ezt aztán sikerült sajnos a piacgazdasági viszonyokra is
adaptálnunk” - kezdte előadását Lukács János. A Corvinus Egyetem számvitel
tanszékének vezetője kiemelte: ma hazánkban mintegy kétmillió azoknak a száma,
akik nem fizetnek szja-t vagy tb-t. Még szembetűnőbb az aránytalanság, ha azt
nézzük, hogy az összes adó 75 százalékát a magas jövedelműek fizetik be. Ha a
jelenlegi trendek alapján pesszimista forgatókönyvet kívánunk felvázolni, nincs
nehéz dolgunk. Aki csak él és mozog, meg sem áll minimum a Bahamákig, és egy
off-shore cégen keresztül nulla forinthoz közelítő adóval tudja a pénzét
teljesen legálisan magához venni. Az országban - hivatalosan - a minimálbéres,
nyugdíjas meg a munkanélküli marad. Egyiküknek sem kell ugyanis adót fizetni.
Ami a számvitel szerepét illeti, Lukács szerint fontos különbséget tenni a
kreatív számvitel, a véletlen hiba és a szándékos csalás, visszaélés között. A
kreatív számvitel - látszólag - hasonlóan működik, mint a csalás. A törvények
közti ügyes lavírozás alkalmazásával adóstratégiát készít, adót optimalizál.
Egyetlen ponton van csak érdemi különbség: a kreatív számvitel tiszteletben
tartja a törvényeket. A számvitel ilyen formában történő, legális
felhasználására minden jel szerint óriási szüksége van a magyar vállalkozói
társadalomnak. Tudvalevő, hogy ma nem kevesebb, mint 55 (!) különböző adó- és
illetéknemet ismer az adótörvény. A folyamatok pedig nem az adórendszer
egyszerűsödése irányába mutatnak: az 55 egyötöde, 11 adófajta ugyanis az elmúlt
négy év terméke. Az igazi különbség a vétlen tévedés és a szándékos csalás közt
húzódik - elméleti síkon. A gyakorlatban viszont, az esetek 99,99 százalékában
az adóellenőr nem tudja megállapítani, hogy véletlen vagy szándékos hiba
történt-e, így kénytelen szinte minden feltárt hiba esetén azt feltételezni,
hogy visszaélés történt.
Az adócsalásoknak több fajtája is ismert. Tízből tizenegy ember tudná megnevezni
a valóságosnál alacsonyabb eredmény elkönyvelését mint példát. Valóban ez a
legelterjedtebb forma: a nyereség - az alacsonyabb adófizetési kötelezettség
formájában - kézzelfogható. Könyvelési trükköknek se szeri, se száma. „Nincs
ebben az országban egyetlen napszemüveg sem - számítógépes védőszemüvegből
viszont hogy, hogy nem, legalább kettő jut minden lakosra” - érzékeltette
Lukács, mik múlnak a megfogalmazáson (előbbit ugyanis nem, utóbbit viszont el
lehet könyvelni egy cégben költségként). Leltározásnál is kreatív a vállalkozó
elme: ha kell, szeméttel tölt fel dobozokat, és vesz készletre, vízzel hígítja
fel a készletet, vagy milliós tételben számol el néhány zsaludeszkát.
Az adóhatóságok munkáját egyébként nagyban segíti, hogy talán nincs még egy
ország a világon, ahol egy lakosra ennyi feljelentés jutna: tavaly az APEH-hez
25 ezernél is több bejelentés érkezett adócsalás, adóeltitkolás és más
témakörökben. Lukács szintén azon a véleményen van, hogy változást a rendszer
átalakításával lehet elérni. Egyszerűbb, átláthatóbb adórendszerre, kisebb
adókulcsokra és hatékonyabb ellenőrzésre lenne szükség.
A feketegazdasághoz kapcsolódó, talán legtöbbet emlegetett terület a korrupció.
Angyal Ádám szerint alapvető probléma a csúszópénzek kapcsán az, hogy bár a
közvélemény általánosságban károsnak tartja, sok tekintetben kifejezetten
támogatja. A Budapesti Corvinus Egyetem üzleti etikával is foglalkozó oktatója
szerint alapvetően gazdasági, „genetikai” (az ember természetéből fakadó) és
társadalmi okai is vannak a korrupció modern időkre jellemző burjánzásának.
Angyal szerint a korrupció a fogyasztói társadalom terjedésének köszönhető
elsősorban. „Ha szépséget, fogyást, sőt még a szép feleséget is meg lehet venni
kilóra, akkor miért ne lehetne a kapcsolatokat, befolyást, hatalmat?” - tette
fel a költői kérdést.
A korrupció okait a klasszikus, protestáns etika elveinek mellőzésében kell
talán legelőször keresni - ha a szerénység, mértékletesség, tisztességesség nem
érték, a gazdagság, sok pénz ellenben a legfőbb értékké válik, akkor nem kell
azon csodálkozni, hogy mindenki minden elérhető eszközt bevet a meggazdagodás
reményében. De szintén elősegíti e negatív jelenség terjedését a szegénység, a
nyilvánosság hiánya és a jelentős különbség a tehetősek és az arra csak vágyók
anyagi helyzete között.
Van a korrupciónak néhány olyan kiváltó oka is, amelyekbe könnyebben bele
lehetne nyúlni. Első és talán legfontosabb a már többször említett
túlszabályozás. Egy átlagos helyzetben egy vállalatra körülbelül 5000 szabály
vonatkozik - a rendszer átláthatatlan, kiismerhetetlen, teljesen alkalmas arra,
hogy a felelősséget eltüntessék. De téved Angyal szerint az is, aki azt
gondolja: ha a törvényt betartják, rend lesz.