A hálapénz visszaszorítása az egyik hangsúlyos érvként szerepelt a vizitdíj
és a kórházi napidíj bevezetése mellett a kormányzati kommunikációban. Ennek
ellenére több mint fél évvel bevezetésük után még a szaktárcának sincs alapos
felmérése azzal kapcsolatban, csökkent-e a paraszolvencia, és ha igen, milyen
mértékben.
A hála kézzelfogható dolog az egészségügyben. A kisvárosi kórház
belgyógyászati osztályán ezt íratlan törvény szabályozza. A rendről a főnővér -
„Erzsi nővér” - ad felvilágosítást, aki közli a műtéteket végző orvosok
tarifáit. A főorvos harminc éve van a pályán, ezért az árfekvése igen magas,
százezer alatt sértés adni. Az adjunktusok keze biztos, de mégse professzorok,
negyvenezer a tarifa a műtétek után. Kezdőknek nem kell adni semmit, majd ha
véglegesen itt maradnak az osztályon, addig a hozzátartozóknak viszik a hírt,
azért is csurran-cseppen valami. Az egyetlen kivétel a kovács doki - kis k-val.
Na, ő botrány, teljesen kezelhetetlen figura. Nincs luxusautója, nem jár
külföldre nyaralni, nem veszi el a borítékot, visszaadja a suttyomban zsebbe
dugott pénzt is, és valamiféle hippokratészi esküre hivatkozik folyton. Nem is
lesz belőle soha osztályvezető, pedig tényleg jó doktor, de nem akar a
hierarchiába beilleszkedni. Helyette publikál, abból taníttatja a gyerekeit.
Nagyobb bizalommal keresnék meg az egyszerű emberek, ha elfogadná a pénzt, mert
így azt hiszik, nem ért a gyógyításhoz. „A hálapénz nálunk a hozzáértést és az
orvosi felsőbbrendűséget jelenti” - fejezi be a tájékoztatást Erzsi nővér.
Igazságtalan, de kell
15, 30, de akár 80 -100 milliárd forint - szakértői becslésekben ilyen és
ezekhez hasonló számok szerepelnek azzal kapcsolatban, hogy évente mekkora
összeg áramlik hálapénz címén a betegektől az egészségügyi dolgozókhoz,
elsősorban az orvosokhoz. A paraszolvenciáról rendszerint megállapítják - többek
között -, hogy a korrupció egyik formája, amely leginkább a fejlődő és átmeneti
országokra jellemző; kiszolgáltatottá teszi a beteget; esélyegyenlőtlenséget
eredményez; „fekete”, vagyis nem adózott jövedelem; sőt az orvosok szempontjából
is igazságtalan, ugyanis nem mindenki részesedik belőle. Az egészségügyi reform
és azon belül is különösen a lakossági hozzájárulás kapcsán kormányzati részről
rendszerint hangsúlyos célként fogalmazódott meg a „jelenség” visszaszorítása.
Ehhez képest a témáról szóló, részletekbe menő kutatásról a szaktárcánál nem
tudtak beszámolni lapunknak. Így nem tudni, hogy fél évvel a vizitdíj és a
kórházi napidíj bevezetése után lehet-e vajon sikereket elkönyvelni a hálapénz
elleni küzdelemben.