Különösen a tizenévesek körében elterjedt szokás egy vagy több internetes
közösségi portálra bejelentkezni, akár több száz cyberbaráttal napi kapcsolatot
tartani, saját fotót, adatot felnyomni egy-egy weboldalra, és várni az újabb és
újabb ismerősöket. Aztán úgy huszonöt éves kor felett az ember elkezd az éterből
leszállni a földre, megszállottból felhasználóvá vedlik át, hiszen lefoglalja a
munka, a család és más földi szükségletek.
Ha az ember bemegy egy számítástechnikai eszközöket árusító üzletbe, az orra
előtt álló tizenhárom éves fiúk beszélgetéséből egy szót sem ért. Aztán felül a
délutáni vonatra, és a vidéki középiskolások másról sem beszélnek mellette,
minthogy hol és mi tölthető le, ki kivel találkozott egy tegnapi fórumon,
miközben mp3-as lejátszójukon különféle zenéket hallgattatnak egymással. Egy
olyan generáció növekszik fel a szemünk előtt, amelyik az információs
technológia robbanásszerű fejlődésének köszönhetően fényévekkel távolabbi
világban formálódik felnőtté, mint elődei. Az ő közösségi életük elsődleges
terepe a digitális kapcsolatháló lett.
„Bizonyos szempontból érthető kérdés egy mai gyerek esetében, hogy minek
tologassa a szőnyegen a matchboxot, amikor a számítógépen versenyautóval
száguldhat egy háromdimenziós térben, akcióhőssé válhat, bolygóról bolygóra is
utazhat akár, s mindezt egyre valósághűbb környezetben teheti. Az ő korukban én
még legóztam, de ez már a múlté” - mondja András, 21 éves egyetemista, aki
átlagfelhasználónak tekinti magát. Legfeljebb a skype-ot használja praktikus
célokra, a személyes ismerősökkel, rokonokkal való kapcsolattartás (telefon,
chat) végett. A skype-hoz hasonló privát chatprogram például az MSN vagy a
google talk, melyekben nincs akkora hangsúly a személyes adatok közzétételén.
Ezzel szemben az olyan internetes közösségi portálok, mint az iwiw, myvip,
myspace, youtube, baratikor stb., amolyan fórum jellegűek. Többnyire meghívásos
alapon lehet belépni, aztán lehet böngészni a felhasználók között, üzenetek
küldhetők a rendszeren belül, bárkivel fölvehető a kapcsolat. A kapcsolatépítés
a fő cél, a felek ritkán törekszenek személyes találkozásra. A felhasználók
elkészíthetik saját oldalukat (profiljukat), fotókkal és bemutatkozással
színezve, így nemcsak jelenlegi, hanem régi „valós” ismerősök, barátok is
egymásra találnak a rendszer adatbázisában. „Általában a többség hajlandó minden
adatot megadni magáról, akár kompromittáló fotókat is minden óvatosság nélkül
mindmáig megosztanak. Ezek a személyes adatok valóságos kincsesbányát
jelentenek, elsősorban marketingcélból” - állítja Székely Levente szociológus.
A tinik által előszeretettel látogatott portál a , a maga szintjén sajátos arculatával és nyelvezetével. Talán a
legnagyobb probléma, hogy ezek nyitott portálok, azaz az adatok bárki számára
hozzáférhetők.
„Most van az a rész, amikor még azt csinálhatunk, amit akarunk, amikor az
történik, amit mi szeretnénk, semmi probléma. Nem szeretnék, nem akarok az
érettségire gondolni, a továbbtanulásra, a munkára, a házasságra, a gyerekekre…
Ez így túl bizarr és morbid. Semmi félelmes jövőkép! Most leállt az óra, most
van időnk, nincs rohanás, nincs kötelesség, csak a Super Sweet Sixteen. Múlt -
Jelen - Jövő. Csak a JELEN számít, mert most az lesz, mindörökké (és soha).” (16
éves lány bemutatkozása a hotdog.hu-ról.)
„A 14 éves öcsém napirendje iskolaidőben a következő: délelőtt iskola, aztán
hazajön, ledobja a táskáját, és leül a gép elé. Ha foglalt a gép, akkor tévét
néz, vagy fekszik az ágyán és alszik - meséli András. - Ha rajta múlik,
éjszakáig ül a gép előtt egyfolytában. Az MSN-t egyből elindítja, az
folyamatosan megy a háttérben, mialatt ő játszik, internetezik, zenét hallgat,
vagy filmet néz. Vagy chatel (írásban társalog). Öcsémnek legalább 150
személyből álló baráti köre van, a túlnyomó többség virtuális ismerős - akikkel
korábban megadták egymásnak az elérhetőségüket, például egy fórumon. Ha felmegy
az MSN-re, akkor megjelenik ez a lista, megjelölve benne, aki éppen elérhető.
Van, hogy tíz emberrel chatel párhuzamban, amit tíz kis ablak jelez a képernyőn.
Ebben az az igazi poén, hogy fájlokat is tudnak áküldeni a másiknak, képet,
programot, zenét, bármit, szóval cserélgetik a dolgaikat. Egyszerre több
portálon is regisztrálva, több csatornán futhat a kommunikáció. Közel hoz a chat,
de az ismeretség többnyire megmarad digitális szinten.”
„A folyamatot az öcsémnél az szakítja meg, ha jönnek a haverok, ilyenkor elmegy
bandázni, de mikor hazajön, éjszakába nyúlóan játszik, filmeket néz, chatel -
folytatja András. - Van, aki egész tévésorozatokat letölt, és azt nézi
egyvégtében. Ez egy olyan kultúra, hogy az interneten begyűjtjük, lehetőleg
illegálisan letöltjük mindazt, ami szórakoztat, zenét, filmet, aztán egymás
között csereberéljük, így gyakorlatilag nem kell kimozdulni otthonról ahhoz,
hogy szórakozzál. Éjszakáig működik, amíg le nem ájulsz a székről.” Itt minden
egymásra épül. A letöltött film után a hozzá kapcsolódó játékot is végig lehet
játszani. Egy idő után persze mindenki rájön, hogy az összes játék ugyanarra a
sémára épül, csak a látvány, a technika egyre profibb, meg a játék egyre
intelligensebb. A chatelő fiatalok keveset tévéznek, már csak azért is, mert ami
érdekes belőle, azt letöltik a netről, és megnézik, amikor akarják. Persze
mindenkinek szüksége van élő kontaktusra is, és ez a hétvégi diszkón vagy
koncerten meg is valósul. Még azok is, akik sok értelmes dolgot csinálnak,
dolgoznak, tanulnak, sportolnak, zenélnek, életvitelük vezérfonalaként kezelik a
számítógépes létformát. Ma már a személyes barátságoknak is szerves része az
MSN-en való kapcsolattartás, sőt a valós találkozások beszédtémáját is jórészt a
digitális élmények teszik ki. Sajnálatos tény, hogy az elmúlt évtized drámaian
gyors kultúraváltása miatt a szülők többsége nincs tisztában, mi mindenre
használható a net, így nincs, aki a gyerekeket kellően felvilágosítaná a
lehetséges veszélyekről.
Ha valakit még huszonéves korában is beszippant a netes közeg, András szerint
annyira infantilizálódik, hogy a családalapítás például szóba sem jöhet. Azt
egyelőre még a témával foglalkozó szakemberek sem tudják megmondani, hogy a
legifjabb nemzedék - amely már a digitális kor értékvilágát és szocializációját
hordozza - miként alakítja majd a későbbiekben az életét, és hogyan tekint az
idősebb korosztályokra.