Meglepő módon megoszlik a humoristák véleménye a Kabarécsütörtök
megszűnéséről. Míg Nádas György szerint „ha már az udvari bolondtól is félnek,
ott diktatúra van kilátásban”, addig Selmeczi Tibor úgy véli, hogy túl van
lihegve a történet, hiszen „Farkasházy kirúgásának hogyan is lenne politikai
oka, hiszen ő ennek a mostani koalíciónak a gyermeke”. Összegyűjtöttük a
humoristák véleményét.
Nádas György
A Magyar Rádiónak a Krónikák utáni leghallgatottabb műsora volt a
Kabarécsütörtök. Úton-útfélen megkérdezik tőlem az emberek, hogy miért van az,
hogy csütörtökönként az ő állandó szórakozásuk megszűnik.
Ha egy hatalom fél a humortól, vagyis az udvari bolondtól, az a hatalom meg fog
bukni. Az ellenzék ugyanúgy. Mert ha az udvari bolondtól is félnek, ott
diktatúra van kilátásban.
A Kádár-érában virágzott a Magyar Rádió kabaréja, virágzott a Mikroszkóp, a
Vidám Színpad. Akkor volt kabaré. Az úgynevezett demokráciában az emberek
ostobák, pökhendiek. Azt gondolják, hogy mindenhez értenek. És ha valakiknek ez
nem tetszik, azokat kinyírják. Először anyagilag, utána másképpen.
Ez egy olyan műfaj, amihez tapasztalat kell, életbölcsesség, és sajnos sok
fájdalom. Mi már a nagyján túlvagyunk, de nem szeretném, ha csak a fájdalom
maradna bennünk a legutolsó pillanatban.
Selmeczi Tibor
Farkasházy kirúgásának hogyan is lenne politikai oka, hiszen ő ennek a
mostani koalíciónak a gyermeke. Egy kicsit túllihegi ezt az egészet. Egyáltalán
nem vagyok az ő oldalán ebben az esetben.
Nem értek egyet Garas Dezső döntésével sem, hogy nem vette át a Karinthy-gyűrűt
Farkasházyval való együttérzésből. Ez nem egy hitbizomány, nem hűbéri
alárendeltség. Marton Frigyes és Szilágyi György alapították ezt a díjat. És
Garas már azoknál is szerepelt. Az, hogy a Farkasházy volt közben a főnök, úgy
harminc évig, az egy dolog. Hogy megszüntették a csütörtöki kabarét, az
értelmetlenség, mert nagyon magas volt a hallgatottsága.
Nem teljesen értem, mit akarnak csinálni, annyi látszik, hogy olyan rádiót,
amelyet hallgatnak a fiatalok is. A fiatalok viszont csak a zenét hallgatják. Ez
a
22-es csapdája. És hogy mit üzen a rádió 2007-ben, hát azt, hogy nézzünk tévét,
ezt üzeni a rádió!
Bajor Imre
Amikor közismert embereket eltávolítanak egy intézményből, azt azért nem
tudom megérteni, mert nem használ az intézménynek. A Magyar Rádióban régen olyan
emberek dolgoztak, akikre felnézett egy ország. Büszke volt rájuk a Magyar
Rádió. Most meg mindenki, aki egyéniség, aki tud valamit, az menjen el a
francba? Szerintem minden mögött politika van, és érdekek húzódnak meg. Érdekek!
Mindenkinek az önérdekéről van szó, és mindenki sütögeti a maga kis pecsenyéjét.
Nevetséges pénzekért dolgoztunk a rádiókabaréban. Közröhejként, szinte a
taxiköltségért csináltuk. Meg kellene köszönni a neves művészeknek, hogy
egyáltalán a nevüket adták ehhez a dologhoz. A rádió részéről köszönetet
érdemelnének, nem pedig „megszüntetést”. Alkalmatlanok és tehetségtelenek!
Fájdalmas!
Koltai Róbert
Évtizedekig benne voltam a rádiókabaréban, amelynek fő motorja Farkasházy
volt. Az ő nevéhez egy egyenletes és magas, kulturált színvonal fűződik. A
közönség nagyon szerette, de már úgy látszik, ez sem számít.
Ami történt, azt szégyennek, gyalázatnak tartom. Tehetségtelenségnek. És soha az
életben, amíg nem lesz jelentős változás, még véletlenül sem hallgatom a Petőfi
rádiót. A Kossuthot sem szoktam, de a Petőfit azt végképp nem fogom. Nem hinném,
hogy bármi köze lenne a politikának. Tudod, a tehetségtelen, az gátlástalan is.
A tehetségtelenség, az össze-vissza csapkod. A tehetségtelenség, az vakmerő.
Beregi Péter
Az igazság az, hogy szakmán belül is megosztott volt a kabaré. Farkasházy a
Mikroszkópot úgy, ahogy van, nem szerette. Nem is hívta be ezeket az embereket a
rádiókabaréba. A Sas Józsi talán egyszer, de inkább egyszer sem volt az elmúlt
évtizedekben. De persze ez a megosztottság nem jelenti azt, hogy ne küzdenénk
együtt egy olyan rádióvezetés ellen, aki képes arra, hogy ezt a műfajt kitiltsa
a rádióból.
Meggyőződésem, hogy a Farkasházy-féle kabaré valamelyik politikai erőt sértette.
Már régen lógott ez a levegőben, hogy a Farkasházyékat kiirtják a rádióból.
Ezek után a Magyar Rádió megkérdőjelezi számomra önmagát, kérdés az is, hogy a
Bródy Sándor utcai épületre egyáltalán szükség van-e csak azért, hogy különböző
pártharcoknak a színtere legyen, és egymást gyötörje a sok tehetségtelen,
felkapaszkodott, a rendszerváltás pillanatát kihasználó senkiházi.