Régi olvasója vagyok a lapjuknak, amelyre azért szoktam rá, mert mindig
határozott véleményük van a dolgokról, és ezt sikerül is mindig intelligensen
artikulálniuk. És persze nem utolsósorban azért is mindig megvásárolom, mert az
Önök állásfoglalása az esetek többségében igen nagy átfedésben van az én
véleményemmel.
Tisztelt Szerkesztőség!
De most megleptek! A Vigyázz, rendőr! című cikkel (a cím egyébként jó)
csalódást okoztak. Két nyilatkozó is egybehangzóan védi a rendőröket, s mivel
nem volt ellenkező álláspont, kénytelen vagyok azt gondolni, hogy ez a lap
álláspontja is. Persze, én is hiszek az ártatlanság vélelmében, és valóban nem
helyes rögtön „követ ragadni”, de azért elnézést kérek, nehogy már Önök is
beálljanak azoknak a sorába, akik az alacsony fizetést, a megbecsülés hiányát és
a konvergenciaprogram hatásait teszik felelőssé a rendőri kihágások miatt! Ebben
az ágrólszakadt országban még él legalább kétmillió ember, aki elmondhatja
magáról, hogy keveset keres, hogy stresszesen él, és hogy nem becsülik meg a
munkahelyén. Akkor ezek az emberek ragadjanak vasvillát és kompenzálják magukat
valamelyik hipermarketben vagy bankfiókban?
Aztán a kriminálpszichológus asz-szony cégvezetők áfacsalásához hasonlítva
bagatellizálja a rendőri bűntettet. Kár, hogy egy ilyen végzettségű és praxisú
hölgynek nem evidens, hogy Gipsz Jakab magyar honpolgár - maradjunk a példánál -
lopása, és egy esküt tett, hivatásos közeg lopása között mekkora morális
különbség van indítékaiktól függetlenül. Az előbbitől nem várjuk adóforintjaink
fejében egzisztenciánk védelmét, az utóbbitól igen. Azzal egyetértek, hogy ezek
a gazságok nem rendőri specialitások, hanem a minden emberben ott bujkáló rossz
felszínre törései, ezért aztán helyesebb lett volna (és tudom, „lett volná”-val
tele van a padlás) ebbe az irányba elvinni a summázatot, s nem a marxista „a lét
határozza meg a tudatot” hazugságának az irányába.
Maradok továbbra is figyelmes olvasójuk:
Szabó T. István