2005-ös megválasztása óta először látogatott Dél-Amerikába XVI. Benedek
pápa.
A régió stratégiai fontossága jelentős, hiszen a globálisan 1,1 milliárd
katolikus hívőnek közel a fele ebben a térségben él. A Vatikánnak azonban mégis
„aggasztó problémákkal” kell itt szembesülnie, amelyek közül XVI. Benedek
szerint a legnagyobb fejfájást az evangéliumi gyülekezetek előretörése, valamint
a hedonista kultúra terjedése jelenti.
Marcello Rossi, az aerobikpap a pápai mise után is fellépett
A világ legkatolikusabb régiójában az utóbbi évtizedekben a protestantizmus -
és azon belül is a pünkösdi-karizmatikus irányzat - dinamikus térnyerése volt
jellemző, különösen Brazíliában és Közép-Amerikában. Egyes felmérések szerint,
míg 1980-ban a lakosság közel 89 százaléka vallotta magát katolikusnak, mára ez
az arány 74 százalék közelébe csökkent, miközben ugyanezen időszak alatt az
evangéliumi protestánsok száma 7 százalékról 15 százalékra nőtt.
Ez a trend már II. János Pál pápát is aggasztotta, amikor 1980-ban Brazíliába, a
világ legkatolikusabb országába látogatott. A jelenség idővel olyannyira
fenyegetővé vált a Vatikán számára, hogy 1992-ben a latin-amerikai püspökök
dominikai konferenciáján II. János Pál a pünkösdieket és más „szektákat” olyan
„ragadozó farkasoknak” titulálta, amelyek „felfalják Latin-Amerika katolikus
nyáját, továbbá megosztásokat és diszharmóniát okoznak a közösségekben”.
A pünkösdi előrenyomulás azonban megállíthatatlannak bizonyult. Ma a szegényebb
városi negyedekben különösen nagy számban találhatók ilyen gyülekezetek: Rio de
Janeiro államban például egy négy kilométeres útszakaszon az utazó harminc
gyülekezetet találhat, s ezekből csupán egy katolikus. A szociológusok szerint a
pünkösdi tanítások segítenek a családoknak megszabadulni a káros szokásoktól és
a bűnözésből - például az alkoholizmusból, a dohányzásból, a szerencsejátékok, a
prostitúció és a drog függőségéből -, ami megnyitja számukra az utat az anyagi
és társadalmi felemelkedés előtt. Ha bármi nehézséggel szembesülnek - például
elveszítik a munkájukat -, akkor a gyülekezetben kiépített szociális védőhálók
révén gyors segítséghez jutnak. A pünkösdi hívekre jutó egyházi vezetők és
tanácsadók száma is jóval kedvezőbb, mint a katolikus egyházban.
Latin-Amerikában tízszer nagyobb a paphiány, mint Észak-Amerikában vagy
Európában.
Bár elődjéhez hasonlóan XVI. Benedek is az evangéliumi gyülekezetek szaporodását
tartja a legnagyobb kihívásnak, a vatikáni hangnem módosult: a szekták bírálata
helyett az önkritika és a belső reformok kerültek előtérbe a közelmúltban. „Nem
a szektákkal van a gond, hanem a saját híveinkkel” - nyilatkozta idén januárban
David Gutiérrez, a latin-amerikai püspökök sajtóirodájának igazgatója, aki már
akkor is leszögezte: XVI. Benedek látogatásának egyik fő célja a katolikus hívek
visszanyerése lesz.
A katolikus egyházfő számít a fiatalokra
Fotók: AP
A pápa négyszázharminc brazil püspök előtt elismerte: egyházuk nehéz időket
él az újjászületett protestáns felekezetek „agresszív térítő munkája” miatt.
„Mindent meg kell tenni, hogy megkeressük azokat a katolikusokat, akik
elpártoltak” - tette hozzá. Mint elmondta, azok vannak leginkább kitéve az
„evangéliumi szektáknak”, akik „ösztönös vallásosságuk ellenére könnyen
befolyásolhatók, mivel hitük gyenge, össze vannak zavarva, és naivak”.
A legfrissebb statisztikai adatok azonban némi megkönnyebbülésre adhatnak okot a
Vatikánban: a Getulio Vargas Alapítvány felmérése szerint a katolikus hívek
exodusa a protestantizmus felé megtorpant az utóbbi években: 2000 és 2003 között
a magukat katolikusnak valló hívek száma nem változott, 74 százalék körül
maradt. Bár a pünkösdiek száma továbbra is nő, már nem a kiábrándult
katolikusok, hanem más vallások hívei, illetve az ateisták csatlakoznak hozzájuk
nagyobb számban. Marcelo Neri, az alapítvány közgazdásza szerint „a katolikusok
számának stabilizálódása meglepő. Bár új híveket nem tudtak vonzani, de már nem
is veszítenek a nyájból”.
Nero szerint a jelenség oka valószínűleg a brazil gazdaság stabilizálódásában
keresendő, valamint abban, hogy a katolikusok egyre inkább átveszik a pünkösdi
istentiszteletek népszerű elemeit. A siker kulcsa az úgynevezett Karizmatikus
Helyreállítás mozgalom: ennek révén a pünsködi-karizmatikus mozgalom már nem a
katolikus egyházon kívüli jelenség, hanem azt sikeresen „importálták” abba. A
Pew Forum nevű, vallásszociológiával foglalkozó amerikai szervezet felmérése
szerint a brazil katolikusoknak több mint a fele gyakorolja hitét karizmatikus
elemekkel, ideértve a dinamikus énekeket, a nyelveken szólást vagy a
természetfeletti gyógyulásba vetett hitet is.
A Vatikán végül arra az elhatározásra jutott, hogy ha nem sikerül megfékezni a
növekvő média- és politikai befolyással rendelkező pünkösdieket, akkor marad az
utánzás és a modernizáció - egyelőre úgy tűnik, sikerrel. Az utóbbi években a
Vatikán áldását adta olyan papok, énekesek, színészek és írók tevékenységére,
akik „utánamennek” a protestantizmusba „tévelyedett” híveknek. A papok, ha kell,
rockzenével vagy akár szörfdeszkával és gördeszkával, tévé- és rádióműsorokkal,
sőt, az interneten is utánamennek a nyájnak. Brazíliában a jelenség egyik
legemblematikusabb figurája az aerobiktanárból pappá avanzsált Marcelo Rossi
atya, aki - az amúgy köztudottan konzervatív - XVI. Benedek Sao Pauló-i
prédikációja után is fellépett. Rossi CD-ivel lekörözi a legnépszerűbb
popsztárokat, naponta jelentkezik rádióműsorával, kéthetente megjelenik a
televízióban, és van egy népszerű weboldala is. Egy alkalommal 2,4 millió embert
vonzott az egyik Sao Pauló-i stadionba.
„Marcelo atya az egyike azoknak, akiknek köszönhetően a nyáj fogyását meg tudtuk
állítani” - állítja Antonio Kater Filho, a Katolikus Marketing Brazíliai
Intézetének vezetője, a Karizmatikus Helyreállítás egyik főszervezője. Filho
szerint az egyháznak modernizálnia kell a nyelvezetét és az imázsát. A
fiataloknak a „szexualitásuk menedzseléséről” kell beszélni, és az elavult
„gyónás” szó helyett - ami csak a rosszfiúknak való - az „Istennel való békítő
tárgyalás” kifejezést kellene használni. Ezenkívül szerinte a sikerhez fontos
lenne még párnás székeket és kávézókat is biztosítani az egyházi épületekben.
„Az egyháznak van a legjobb marketingszimbóluma: a kereszt, a legjobb kültéri
reklámja: a templomtornyok, és a legjobb terméke: az üdvösség” - teszi hozzá a
modern szemléletű Filho.
A modernizáció merész hívei azonban sokszor ellentétbe keverednek XVI.
Benedekkel, aki a tradicionális rituálék - például a latin nyelvű misék -
mellett teszi le voksát. Pedig a brazil katolikus klérus arról is próbálta
meggyőzni „Bento pápát” (a helyiek így emlegetik Benedeket), hogy ha vissza
akarják nyerni a fiatalokat, be kell vetniük az internetet is. Ezen keresztül
közvetíteni lehet a miséket, sőt, egy merész javaslat szerint még áldozni is
lehetne: az ostyát a papok a monitoron keresztül is felszentelhetnék. Ráadásul
így a súlyos paphiány is orvosolható lenne.
A pápa azonban - talán előre sejtve e renitens törekvéseket - már februárban
kiadta az eucharisztiát tárgyaló Sacramentum Caritatis nevű dokumentumot,
amelyben leszögezte: az interneten vagy bármely más médián keresztüli áldozásnak
„nincs spirituális értéke”. Federico Lombardi vatikáni szóvivő pedig
kijelentette: a személyes templomba járást az internet nem váltja ki.