„Az erkölcsi relativizmus terjedésének korában nagyon fog hiányozni az a
bátorság és rendíthetetlen meggyőződés, amelyet Jerry képviselt” - nyilatkozta
Pat Robertson, az amerikai CBN televízió alapítója a héten elhunyt Jerry Falwell
tiszteletesről. A 73 éves Falwell - Robertsonnal együtt - sokat tett azért, hogy
a korában szubkultúrának számító evangéliumi kereszténység Amerika egyik
meghatározó politikai és közéleti erejévé vált. A Falwell által alapított
Erkölcsi Többség (Moral Majority) elnevezésű szervezet mozgósította először
szervezetten a sokmilliós amerikai keresztény konzervatív tábort 1980-ban,
Ronald Reagan megválasztása előtt. Azóta csak Bill Clinton tudott győzni az
„erkölcsi többséggel” szemben, így nem véletlen, hogy a republikánus
elnökjelöltek egymást igyekeznek túllicitálni Falwell örökségének méltatásában.
A San Franciscó-i melegek azonban „anti-megemlékezéseket” kívánnak tartani
Falwell halála kapcsán, amelyekkel egy „intoleráns korszak” végét ünnepelnék
meg.
„Jerry volt az, aki a kereszténység fundamentalista szárnyát kivezette az
elszigeteltségből, és rávette arra, hogy konfrontálódjon a kor kultúrájával” -
állítja James Dobson, egy szintén nagy befolyású keresztény lobbi-csoport, a
Fókuszban a család vezetője. Dobson szerint a hetvenes évek végén a konzervatív
lelkészek többsége úgy vélte, hogy az abortusz olyan kérdés, amelyet a legjobb,
ha a nők az orvosukkal beszélnek meg. Falwell azzal, hogy televíziós műsorában
és cikkeiben nyíltan bűnnek nevezte és közéleti vita tárgyává tette az
abortuszt, követhető példát mutatott a keresztény pásztorok számára.
Dobson szerint egyáltalán nem meglepő, hogy Falwellt sok támadás érte nézetei
miatt: „Elsőként lépett ki a fedezékből az értékekről és kultúráról folytatott
véleményháborúban, így gyakran vált az országos média és a liberális
egyházvezetők célpontjává. Jerry azonban mindig állta a sarat, és nem engedte,
hogy Amerikában a konzervatív kereszténység közömbössé váljon az erkölcsi
kérdések iránt.”
Részvétét fejezte ki Falwell családjának az elnöki házaspár is. George W. Bush
szerint a lelkész olyan ember volt, aki ragaszkodott „a hit, a család és a
szabadság értékeihez”. A republikánus elnökjelöltek - Newt Gingrichtől Matt
Romneyig - szintén méltatták a konzervatív szavazók számára a mai napig
mérvadónak tekintett lelkészt. John McCain republikánus szenátor ugyan 2000-ben
még „az intolerancia ügynökeinek” nevezte Falwellt és Pat Robertsont,
elnökjelöltségére készülve azonban tavaly ellátogatott a Falwell ötvenéves
lelkészi szolgálatának alkalmából tartott ünnepségre, most pedig az elsők
között, mindenkin túllicitálva dicsérte örökségét: „Dr. Falwell kivételes
eredményt ért el; olyan ember volt, aki egész életét a hit és az ország
szolgálatába állította” - nyilatkozta McCain.
Voltak ugyanakkor, akik szinte örömmel fogadták Falwell halálhírét. „Reméljük,
ez egy korszak végét jelzi, és végre lehetővé válik számunkra az, hogy
megtaláljuk az együttélés lehetőségeit egy pluralista társadalomban” - írta
nyilatkozatában Thom Lynch, a San Franciscó-i Leszbikusok, Melegek,
Biszexuálisok és Nemi Identitásukat Megváltoztatottak Közösségi Központjának
ügyvezető igazgatója. A Fox News beszámolója szerint a városban melegcsoportok „anti-megemlékezéseket”
tartanak, amelyeken Falwell munkásságát bíráló beszédek hangzanak el. Az
amerikai homoszexuális aktivisták közül sokan úgy vélik, hogy az Erkölcsi
Többség színre lépése a hetvenes évek vége óta jelentősen megnehezítette
társadalmi térnyerésüket. A Reagan-korszak óta a melegeknek szembe kell nézniük
azzal, hogy a morális többség is megfogalmazza szervezetten politikai-társadalmi
elvárásait a politikusok felé, akiknek figyelembe kell venniük a konzervatív
választói akaratot.
Ronald Reagan és Jerry Falwell
Az amerikai liberális média nem véletlenül igyekszik harminc éve pellengérre
állítani és lejáratni a nagy befolyással rendelkező evangéliumi televíziós
prédikátorokat. Voltak, akik nem állták ki a nyilvánosság próbáját, és különböző
szexuális kicsapongásokban elbuktak, mint Jim Bakker vagy Jimmy Swaggart, vagy
az utóbbi években Paul Crouch. A morális szempontból feddhetetlennek bizonyult
vezetők - mint Falwell vagy az ő nyomdokain járva a Keresztény Koalíciót
1988-ban megalapító Pat Robertson - azonban sikeresen túlélték a médiaviharokat,
igaz, néha elhamarkodott nyilatkozataik visszavonására kényszerültek. (Lásd
keretes cikkünket.)
Falwell ellenfelei időnként alpári eszközökkel igyekeztek lejáratni a lelkészt.
Amikor az Erkölcsi Többség pornográfiaellenes kampányt hirdetett, olyan
eredményes volt az egyik nagy áruházlánccal szemben meghirdetett bojkottfelhívás,
hogy a boltokból kivonták a szexmagazinokat. Válaszul Larry Flint, a Hustler
pornólap kiadója olyan karikatúrát jelentetett meg, amely részeges vérfertőzőnek
ábrázolta Falwellt. A bíróság 200 ezer dollár kártérítést szavazott meg a
lelkésznek, ám ezt utóbb a Legfelsőbb Bíróság nagy felháborodásra eltörölte,
mondván a közszereplőknek a „vérlázító” véleménynyilvánításokat is el kell
tűrniük.
Falwell tevékenységének jelentősége leginkább az Erkölcsi Többség 1978-as életre
hívásában nyilvánult meg. Falwell ugyanis meggyőzte a politikailag aktív és a
közéletben korábban passzív evangéliumiakat, hogy elemi érdekük a politika és
saját kulturális környezetük befolyásolása. Ezt követően az Erkölcsi Többség és
a mögöttük álló evangéliumiak milliói már komoly politikai erőt képviseltek,
akiknek szavazata először 1980-ban, Ronald Reagan megválasztásakor játszott
sorsdöntő szerepet. A Falwell által elkezdett új irányvonalat jobb- és
baloldalról egyaránt támadták, Bob Jones fundamentalista evangelista például a
„sátán munkájának” nevezte, mivel Falwell mormonokkal, katolikusokkal és más
felekezetekkel is hajlandó volt együttműködni a közös cél megvalósítása
érdekében. A tény azonban az, hogy a keresztény morális értékek mellett csak
akkor kezdtek a republikánus vezetők kiállni, amikor világossá vált számukra,
hogy a nagy létszámú és szervezetten szavazó evangéliumi keresztény tábor képes
eldönteni a helyi és az országos választások kimenetelét. Az Erkölcsi Többség és
a nyomába lépő keresztény lobbiszervezetek azonban nemcsak a közéleti
mozgósításban látták céljaik megvalósításának lehetőségét, hanem felismerték és
kihasználták a céltudatos ima történelemformáló erejét is.
Bár Falwell 1989-ben feloszlatta az Erkölcsi Többséget, mivel úgy látta, hogy
annak céljai megvalósultak, a mozgalom hatására újabb szervezetek alakultak. Pat
Robertson 1988-ban a Keresztény Koalíció jelöltjeként indult az
elnökválasztáson, George W. Bush szoros választási győzelmeiben pedig
egyértelműen kimutatható az átlagnál aktívabb, konzervatív vallásos szavazótábor
hatása. Reagan elnökké választása óta az evangéliumiak megkerülhetetlenné
váltak, aminek következtében mindkét politikai párt igyekszik elnyerni
támogatásukat. Nem véletlen, hogy két vereség után a Demokrata Párt is próbálja
elnyerni az evangéliumiak „kegyeit”, arra számítva, hogy a keresztények jelentős
része belefáradt az abortusz-eutanázia-melegjogok elleni politika kiváltotta
liberális támadásokba. Tény, hogy az ezredforduló óta több országosan ismert
prédikátor szívesebben beszél olyan népszerűbb közéleti témákról, mint a
klímaváltozás elleni harc vagy a szociális igazságtalanságokkal szembeni
küzdelem. Falwell távozásával ők is úgy érezhetik, hogy egy korszak véget ért.