„Az egész jelentés fölösleges. Amit hallottunk, azt előtte is tudtuk. Egy
kormány által kinevezett vizsgálóbizottság bizonyára nem fogja lemondásra
késztetni azokat, akik kinevezték. Ezt a munkát független állami bizottságnak
kellett volna elvégeznie!” - mondta a napokban egy középkorú férfi az egyik
izraeli televízió kamerája előtt. Kevesen bírálhattak nálánál jogosabban: a
megszólaló polgár katonafiát vesztette el a tavaly nyáron lefolyt, azóta
„második libanoni háborúnak” nevezett összecsapásban.
Fotók: AP
A Winograd-bizottság (képünkön fent) előzetes jelentésének április végi
közzététele óta nem jelenik meg Izraelben újság, nem hangzik el tévéhíradó,
amely valamilyen formában ne foglalkozna a jelentéssel vagy annak
következményeivel. A gyászoló apa keserűségét mindenki megérti Izraelben, ám
sommás számvetését annál kevesebben fogadják el.
Ehud Olmert miniszterelnök és Amír Perec honvédelmi miniszter népszerűsége
fagypont alatt van, ám - mint arról a Hetek is beszámolt - egyikük sem hajlandó
követni a jelentés által harmadik felelősként elmarasztalt személyt, Dan Haluc
volt vezérkari főnököt, aki még a jelentés napvilágra kerülése előtt lemondott
posztjáról. Haluc, az izraeli légierő egykori parancsnoka a Harvard Egyetemre
távozott, tanulmányai folytatására. A kényelmetlen kérdéseket tartogató izraeli
újságírókat rendőrökkel dobatta ki. Ám a kényelmetlen kérdések ettől nem tűntek
el. Közel tíz hónapja már, hogy a Hezbollah öthetes háborút kényszerített
Izraelre, amely mind a hadsereget, mind a hátországot készületlenül találta.
A nyár a Közel-Keleten nemcsak vakítóan kék, felhőtlen eget jelent, hanem
ideális harctéri körülményeket is. Arra a kérdésre, hogy egy közeljövőben
megismétlődő támadásra hogyan válaszolna Izrael, és hogy lakosait mennyire
hatékonyan lenne képes megvédeni a tavalyinál is nagyobb hatótávolságú és
azoknál pontosabb rakéták ellen, sem a polgári, sem a katonai vezetők nem tudnak
meggyőző válasszal szolgálni. A jelentés lényege a mindenki által ismert és
elismert mulasztások felrovása, főként a politikai vezetők számlájára. Az
átlagpolgárt azonban a hadsereg elrettentő erejének megcsappanása és a zsidó
állam sorskérdései aggasztják. Ezekre pedig nem talál választ: egy kormányválság
következtében előrehozott választások valószínűleg csekély érdeklődés mellett
folynának le.