„Franciaország ezennel visszatért Európába” - jelentette be Nicolas Sarkozy
a vasárnapi franciaországi elnökválasztás eredményének nyilvánosságra hozatalát
követően. Győzelmi beszédében baráti jobbot nyújtott valamennyi franciának,
azoknak is, akik nem rá szavaztak, és újfent megerősítette, hogy a „cselekvés
embere” lesz - nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi ügyekben is. Bár a franciák
többsége most Sarkozy mellé állt, ellenfelei arra számítanak, hogy az új elnök
esetleges kudarcai szembefordíthatják majd a közhangulatot.
Akik örültek... (Párizs, Concorde tér)
Sarkozy első úti célja várhatóan Berlin és Brüsszel lesz, jelezve, hogy
vezetésével Franciaország újra az európai politikai élet egyik meghatározó
szereplőjévé kíván válni. A kampány során is ő volt az egyetlen jelölt, aki
Nyíltan támogatta az Európai Unió 50. születésnapja alkalmából kiadott Berlini
Nyilatkozatot, amely - a francia és a holland népszavazás elutasítását figyelmen
kívül hagyva - azt a célt tűzte ki, hogy 2009-ig megszülessen az európai
alkotmány. A tervnek, amelyet elsősorban Angela Merkel német kancellár
szorgalmaz, a szakértők többsége szerint nem sok realitása van. Sarkozy a válság
feloldására egy miniszerződést javasol, amely kizárólag az intézményi reformra
koncentrálna, és amelyet a kockázatos referendumok helyett az egyes parlamentek
fogadnának el. Elképzelései azonban több helyen is ellenállásba ütközhetnek.
Sarkozy a többsebességes Európa híve, melyet szerinte a nagyok hatosfogatának
kellene vezetnie, amiről például Lengyelország hallani sem akar. Spanyolország
nyíltan Ségoléne Royalt támogatta, és Gordon Brown leendő brit miniszterelnök
euroszkepticizmusa sem kedvez Sarkozy tervének. Így nem nagyon marad más, mint a
hagyományos német-francia tengely tovább erősítése - gratuláló üzenetében Merkel
a már „bizonyított német-francia barátság” fontosságára hívta fel újdonsült
kollégája figyelmét, és arra kérte, ezt az unió alapjainak megerősítésére
használják fel -, amelyet azonban a Törökország csatlakozásával kapcsolatos
ellentétes álláspontok torpedózhatnak meg. Míg ugyanis Merkel kifejezetten
támogatja Törökország csatlakozását, addig Sarkozy annak határozottan ellene
van. Véleménye szerint ugyanis Törökország földrajzilag nem Európában, hanem
Ázsiában található. 2008 júliusától Franciaország veszi át az unió soros elnöki
tisztségét, így a Merkel-Sarkozy-terv esetleges sikere nagyban növelhetné Párizs
szerepét az Egyesült Európában. Kudarc esetén azonban Sarkozy könnyen válhat a
brüsszeli elit bűnbakjává, mint ahogy történt az Berlusconi esetében is.
Ezeket a dilemmákat Franciországon kívül is jól látják. Mit jelent Nicolas
Sarkozy megválasztása Franciaország, az Európai Unió és a világ egésze számára?
- teszi fel a kérdést vezércikkében a londoni Financial Times: „Egy európai
Franciaországot? Egy francia Európát? Vagy Európa ellenében fellépő
Franciaországot? Bár az első változat a kívánatos, mindhárom változat
lehetséges. A végeredmény Sarkozy valódi személyiségétől függ.” Az új elnök
mindenesetre optimista: „Együtt Franciaország történetének egy új fejezetét
fogjuk megírni. Ez a fejezet pedig, kedves barátaim, nagyszerű lesz” - ígérte
győzelmi beszédében.
…és voltak, akik dühöngtek a választás éjszakáján (Párizs, Bastille tér)
A kampány során gyakran „francia útlevéllel rendelkező amerikai
neo-konzervatívnak” titulált új elnök - aki még jelöltként látogatást tett a
Fehér Házban - beszédében üzent „amerikai barátainak” is, akiket biztosított
afelől, hogy „számíthatnak Franciaországra, aki mindig az Egyesült Államok
mellett fog állni, ha támogatásra van szüksége” mint jóbarát. (Sarkozy korábban
hibásnak ítélte, hogy Jacques Chirac francia elnök annak idején nem támogatta az
iraki háborút, igaz Iránnal kapcsolatban nem helyesli a katonai fellépést.)
Ugyanakkor kijelentette, hogy „barátok között előfordulhat nézeteltérés”, azaz
Franciaország egyenrangú félként kíván partnere lenni az amerikai
nagyhatalomnak. Ennek jegyében máris felszólította az Egyesült Államokat, hogy
az eddigieknél sokkal aktívabban vegyen részt a globális felmelegedés elleni
küzdelemben.
Talán ennél is nagyobb változást jelenthet az, hogy Sarkozy már most
bejelentette: szakítva az évtizedes francia arabbarát külpolitikával, Izrael
aktív támogatója kíván lenni a jövőben.
Sarkozy telefonon biztosította Ehud Olmert izraeli miniszterelnököt arról, hogy
„Izrael barátja vagyok, és Izrael mindig számíthat a barátságomra”. Izraeli és
arab sajtóreakciók azonban egyaránt figyelmeztettek arra, hogy Franciaországnak
olyan érdekeltségei vannak arab - és egyéb fejlődő - országokban, amelyeket
elnökként Sarkozynek is figyelembe kell majd vennie.
Arab partnereinek megnyugtatására azonban már vasárnap esti beszédében
bejelentette, hogy az Európai Unió mintájára egy Mediterrán Uniót szeretne
létrehozni, amely „híd lehetne Európa és Afrika között”. Mint mondta, minden
ebben a térségben fog eldőlni, ezért félre kell tenni a gyűlöletet, hogy a béke
és a „civilizáció” nagy álma megvalósulhasson. A javaslat pozitív visszhangra
talált a mediterrán térség - úgy izraeli, mint észak-afrikai -
sajtóorgánumaiban. A londoni kiadású al-Al-Quds Al-Arabi arab nyelvű lap szerint
azonban Oszama bin Laden most nevet a markába, mivel Nicolas Sarkozy agresszív,
bevándorlásellenes politikájával fiatal muzulmánok millióit kergeti a
radikalizmus és a terrorizmus hálójába Franciaországban.
Sarkozy már a beiktatása előtt ízelítőt kapott abból, amire elnökként számíthat.
Arra készült, hogy a hivatalba lépése előtti napokat csendes visszavonultságban
pihenéssel töltheti (egyes hírek szerint a gyakorló katolikus új elnök máltai
vakációját követően egy apátságban keresett volna lelki feltöltődést), a
megválasztását követő franciaországi zavargások és sajtókritikák miatt azonban
úgy döntött, megszakítja pihenését, és visszatért Párizsba.