Szlazsánszky Ferenc
Addig jó, míg Orbán él
Bruck Gábor kampánymenedzser Gyurcsány és a kormány kilátásairól

Törvényszerűnek látja a koalíció mélyrepülését, ugyanakkor azt állítja, a hosszú ideje szárnyaló Fidesz rosszabb állapotban van, mint a kormánypártok. Bruck Gábor kampánymenedzser - aki jelentős részt vállalt Demszky, Gyurcsány és Kóka sikereiben - a kormányzóképességet tartja a választási győzelem fő feltételének, amit a reformok végigvitelével igazolhat a jelenlegi hatalom.

„Úgy hiszem, hogy Gyurcsány mellé állt az ország” - nyilatkozta ön egy tavaly áprilisi interjúban. A múlt héten publikált hatvankét százalékos Fidesz-támogatottság alapján egyértelmű: hamar elpártolt.
- A modern kor szavazója állandóan aggódik, és mindig fél a jövőtől. Lényegesen jobban fél életszínvonalának csökkenésétől, mint amenynyire örül, amikor jól mennek a dolgok. Most egyébként érthető a félelme, a megszorító intézkedések durván havi tizenötezer forintot vesznek el egy átlagos családtól. Ennek nehéz örülni.
Ugyanakkor azt is mondta az említett interjúban, hogy a szavazók intelligensek, megérzik, ha egy politikusnak van víziója, van hite abban, amit tesz. Most miért nem értik meg az emberek, hogy - a kormányt idézve - jó dolog történik velük, és amit jelenleg tapasztalnak, az csupán átmeneti rossz?

- A megszorítást, az adóemelést nagyon nem szeretjük, legfeljebb elfogadjuk, hogy szükséges. A közvélemény-kutató kérdésére pedig elmondjuk, hogy mindezért szívesen megbüntetnénk a kormányt. Ez olvasható most ki az adatokból. De a választások messze vannak, három év múlva nem az lesz a kérdés, hogy ma mit gondolunk a megszorításokról, hanem hogy melyik pártot tartjuk majd alkalmasabbnak a kormányzásra.
Azonban nemcsak elpártoltak a kormánypártoktól, hanem át is álltak a Fidesz mellé. Közel hárommillióan szavaznának most Orbánékra, noha korábban kétmilliós volt a stabil táboruk.
- Az adatokból én mást látok. Két választás között egyetlen adatot érdemes nézni, azt, hogy az összes megkérdezett körében mekkora a pártok támogatottsága. A Fidesz szavazóbázisa most is harminc-harmincöt százalék között van, mint az elmúlt években mindig. Vagyis a megszorítások, a folyamatos botrányok ellenére sem bővült a bázisuk. Az viszont látható, hogy az MSZP megroggyant.
A megszorításokon kívül van ennek más oka is?
- Ez a legfontosabb ok, de azért említek egy másikat is, ez a média ciklikussága. Mint a legtöbb európai országban, a média nálunk is a politikai centrumtól kicsit balra áll. Feszült helyzetben inkább a baloldalt támogatja, így volt ez a választásokkor, az őszödi beszéd után vagy az őszi zavargások idején. Amikor megszűnik a közvetlen veszély, kiderül, hogy nincs Fidesz-forradalom, akkor igyekszik helyrebillenteni az egyensúlyt. Jelenleg épp ez történik, a média mintha most kompenzálna, és igyekezne jól elverni a kormányt.
A Fidesz saját bevallása szerint sem nagyon csinál semmit, és a biztos pártválasztók körében így is hatvan százalékra emelkedett a támogatása. Mi lesz, ha elkezdenek dolgozni, és ha mondjuk még le is cserélik Orbán Viktort egy olyan emberre, akitől nem félnek a baloldali szavazók? Esetleg atomjaira verik a baloldalt, mint ahogy Lengyelországban ez megtörtént?
- Negyven hónapja a Fidesz többnyire csak opponál, arról beszél, hogy az ország zsugorodik. Nem könnyű kilépni egy ilyen militáns módon negatív szerepből, és előállni egy új programmal. Ráadásul azt látom, hogy a Fidesz kezdi elveszteni az identitását, szerintem rossz állapotban van. A párt néhány ismert politikusa, Pokorni, Áder vagy Rogán a perifériára húzódtak. Most többnyire Mikolát, Szíjjártót meg Répássyt halljuk, meg a bombasztikus szlogeneket, amelyek nem fogják továbblendíteni a Fideszt. Orbán Viktor sem programban, kibontakozásban gondolkodik, beleszáradt egy idejétmúlt szerepbe, és nem fog változni. Már 1998 és 2002 között is inkább jobboldali vezérként volt sikeres, és nem kormányfőként. Miniszterelnökként megbukott.
A költségvetést mindenesetre rendben tartották. Az életszínvonal ugyan nem sokat emelkedett, de nem is úsztak el.
- Akkor a négyszázalékos gazdasági növekedés és gyenge ellenzék mellett simán nyerniük kellett volna, de nem tudtak. Azóta kevesebb bennük a frissesség, az innovativitás, nincs gondolatuk, programjuk, és a jobboldaliságon kívül szinte semmit sem kínál Orbán.
Most nagyon úgy néz ki, hogy Gyurcsány legalább annyira elutasítást kiváltó személy, sőt, most többeket taszít, mint Orbán.
- Így van, de 2010-ben azt fogják kérdezni, hogy kinek nagyobb a kormányzóképessége: Gyurcsánynak vagy Orbánnak?
Az általam utolsóként olvasott felmérés szerint Gyurcsánynak.
- Lehet, hogy ez fog dönteni. A reformok kezdetén is inkább Gyurcsányt látják kormányzóképesnek, miközben ma csak a káosz látszik, és még nem tudni, hogyan lesz összerakva mondjuk az egészségügy. A két ellentétes adat - a népszerűség, illetve a kormányzóképesség megítélése - a következőt üzeni: utálom, amit teszel, de lehet, hogy erre van szükség. Nem szeretlek, de látom, hogy van merszed meglépni, amit kell.
Mértékadó közgazdászok szerint még az sem biztos, hogy a konvergenciaprogramot sikerül végigvinni, a sokkal nehezebb feladatnak számító reformokról nem is beszélve.
- Vegyük elő a The Wall Street Journalt vagy a világ bármelyik lapját, azt látjuk, hogy a közgazdászok mindenhol kételkednek. A szakmájuk lényege, hogy folyamatosan nyomják a vészcsengőt. Azt mondják, a fő problémánk a költségvetési hiány, és itt minden elúszhat. Szerintem nem ez a fő gond, végül is ez két év alatt rendbe rakható. Nagyobb gond az, hogy van másfélmillió ember, aki gyakorlatilag alkalmatlan bármilyen munkára, mert nincs képzettsége, nincs nyelvtudása, nem ismeri a számítógépet. Ez garantáltan évtizedes probléma, mint ahogyan az is, hogy hat évvel korábban halunk meg, mint az átlag európai. Ha innen nézzük a dolgokat, akkor nem kérdéses, hogy kell a reform, noha természetes módon büntetjük a kormányt, mert egy évvel ezelőtt még minden olyan ragyogó volt, most meg nagyon látható a baj.
Legalábbis Gyurcsány ragyogónak festette le. Vissza tudja szerezni még a hitelét?
- Gyurcsány azért írhatta le ragyogónak a helyzetet, mert ehhez asszisztált a média, a közgazdászok, az értelmiség. Mindenki érezte, hogy egy nem normális helyzetben nem lehet normális módon őszintének lenni. Erről is szólt az őszödi beszéd. A jelenlegi népszerűségvesztés azonban nem emiatt van, hanem a reformok miatt. Ha végig tudja vinni a reformokat, van esély arra, hogy vissza tudja szerezni a hitelét.
Az MSZP-s politikusok egyre inkább szeretnének visszavenni a tempóból, most éppen a több-biztosítós modell mögül hátrálnak ki.
- Mindig a krízishelyzet billenti ki a politikát a semmittevésből. Csak a válság vezet reformhoz. Így volt ez Új-Zélandon, Írországban vagy Angliában is. Mindhárom országban csak akkor indultak el a valódi reformok, amikor már ott álltak a szakadék szélén. A Bokros- és a Gyurcsány-csomag is az utolsó percben jött. De borítékolhatjuk: ha csillapodik a válság, visszatér a politika tehetetlensége, a status quo zsarnoksága.
A magyar társadalom jelentős része marxista nevelést kapott. A felelősséget nem szereti magára venni, úgy gondolja, hogy ha baj van, akkor annak általában másvalaki az oka. Egy ilyen közegben mekkora esélye lehet annak a politikának, amely azt mondja: mostantól ne tessék mindent az államtól várni, hanem osszuk meg a felelősséget állam és polgárai között?
- Szerintem sokat változtunk. Ha megkérdezzük, hogy mi kell az életben a boldoguláshoz, egyre többen mondják, hogy ambíció, munka, szorgalom. Régen azt mondták, szerencse, családi háttér vagy politikai kapcsolat. Van tehát egy kulturális váltás, az új generáció már tudja, hogy dolgozni kell a sikerért. Ez az ország ma a siker és kudarc mentén szakad, és egyre többen értik, hogy a sikerhez az az út vezet, amin most bukdácsolunk. Eközben az MSZP gondosan ügyel rá, hogy az új szemlélet ne távolítsa el a hagyományos szavazóblokkját sem.
Akár szakadáshoz is vezethet, hogy az MSZP elnöke, egyben a miniszterelnök liberális értékeket próbál megvalósítani, miközben a pártja, egyre inkább megijedve a népszerűségzuhanástól, húzza be a kéziféket.
- Nincs választásuk, mert a konvergenciaprogram megvalósításához sokféle kedvezményt kell eltörölni, egyszerűen képtelenség ennyi mindent ingyen vagy kedvezményesen adni: az egyetemet, a vasúti jegyet, a színházjegyet, mindent. Ahogy nonszensz az is, hogy hatvanezer család egyharmad áron kapja az áramot, mert valamikor az Elektromos Műveknél dolgoztak.
És elfogadják ezeket az érveket olyan emberektől, akik maguk is marxisták voltak?
- Ambivalensek vagyunk: ha egy másodpercre megáll a kormány, akkor a média azt mondja, hogy nem elég bátrak, nem elég gyorsak. Ha mennek előre, akkor az a baj, hogy kaotikus helyzetet teremtenek, és rosszul kommunikálnak. Sehogy sem lehet büntetés nélkül végigvinni ekkora átalakítást.
Ön pszichológus is. Mit gondol, meddig bírhatja Gyurcsány ezt az állapotot, hogy tudniillik akármit csinál, a támadások kereszttüzében marad?
- Ezt simán bírnia kell, ez a szakmája. A nehezebb ügy az MSZP. Vajon képes-e még tűrni, képes-e olyan programokat felvállalni, melyeket utál, amelyektől viszolyog? Ha még bírják egy évig, akkor az elég lesz.
Miért, mi lesz egy év múlva?
- Sok tekintetben érezhető lesz a javulás: nem lesz már további megszorítás, és lassan elindulnak a fejlesztések, a beruházások, elindulnak az EU-s pénzek, a gazdaság újra bizakodik, van jövőkép, látják a kibontakozás lehetőségét.
Mondjuk, ha van jövőkép, kérdés, hogy mennyire reális. Térjünk ki Gyurcsány személyére. Volt két olyan momentum, amely számomra azt üzente, hogy a realitásérzékével időnként probléma lehet. Az egyik a Demcsák-ügy, a másik, hogy hagyta magát kivitetni Cardiffba, az Eb-pályázatra utazó társasággal.
- A Demcsák-ügy bosszantó, de ennek marginális hatása van a szavazókra. Az Eb-pályázat pedig egy színjáték volt, amit végig kellett játszani, hiszen a győzelemre nulla esélyünk volt. Amúgy a rendezés elvesztésével irdatlan sok pénzt spóroltunk meg.
Én sem bánkódom, hogy nem nyertük meg, csak az a kérdés, hogy Gyurcsány miért adta az arcát a kiutazó delegációhoz?
- Ezt várta az ország, ráadásul ott volt a horvát miniszterelnök is. Ha nem utazik, akkor azért támadta volna a Fidelitas.
Mi a véleménye arról, hogy egyre többen tesznek egyenlőségjelet Gyurcsány és Orbán közé? Ez is a támadások része, vagy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a miniszterelnök is önjáró lett?
- Én meg egyre több különbséget látok köztük. Az előző ciklusban még lehetett volna mondani, hogy az egyik A típusú, a másik B típusú gladiátor, de ma már nem. Gyurcsány belevágott a reformokba: aki egészségügyi, oktatási reformot csinál, aki elküldi a közigazgatásban dolgozók egyharmadát, az túllépett a saját személyes érdekein.
Gyurcsány sikeréhez alapfeltétel, hogy egyáltalán a kormány élén maradjon 2010-ig. Lát erre esélyt?
- Szerintem 2010-ben ott áll majd a startvonalon, reálisan nézve nincs, aki a helyére lépne. Orbánnak sincs lehetősége arra, hogy megbuktassa. Nemcsak jogi értelemben, de ereje sincs hozzá. A Fidesz pedig ellenzéknek nem túl jó, rosszabbul teljesít, mint ahogyan a kormánypártok teszik a maguk dolgát.
Ezek szerint igaz az, hogy addig jó a kormánynak, amíg Orbán „él”, azaz ő vezeti az ellenzéket?
- Ha nincs az őszi zavargás, az MSZP talán hamarabb jut el a jelenlegi mélypontra. Miután megszűnt a „forradalmi veszély”, a baloldali szavazók körbenéztek, konstatálták, hogy már nincs kitől félniük, és végre üzenhetnek a kormánynak, hogy sok minden nem tetszik.
Kommunikációs tanácsadóként ön mit tudna segíteni a jelenlegi helyzetben?
- Nem sokat. Vannak az ismert klisék a hatékonyabb kormányzati kommunikációról, ezeket meghallgatom, de tudom, hogy nehéz volna ezt jobban menedzselni. Pénzt vonnak el a családoktól, ezt nem könnyű szépíteni. A több-biztosítós egészségügyi modellt sem könnyű elmagyarázni, a parlamenti képviselők többsége sem érti. Talán őszintébben beszélnék: nálam az áfaemelést nem kiigazításnak hívják, hanem adóemelésnek, a gázárakat nem rendezik, hanem emelik, és a tanárok nem produktívabbak lesznek, hanem két órával többet tanítanak. Ez a fajta őszinte beszéd legalább nem irritáló. Persze tudom, hogy ez kockázatos egy ennyire háborús légkörben.
Mindezek fényében mi lehet egy kommunikációs tanácsadó szerepe, ha egyszer az emberek nem a médiának, a pártígéreteknek, hanem a személyes tapasztalásaiknak hisznek?
- Azt mondja mindenki, hogy rossz a kedvünk, de a tanácsadó másként látja a világot. Az látja, hogy az elmúlt karácsonykor többet vásároltunk, mint korábban. Azóta is bátran veszünk fel hiteleket, amihez megint csak optimizmus kell. Mintha az egyik agyféltekénk állandóan panaszkodna, a másik pedig bizakodna. Az utóbbi érzi, hogy megyünk előre, hitelt kér, vállalkozik, befektet. Ez a két érzet egyszerre van mindig jelen. Gyurcsány az egyik agyféltekénknek beszél, Orbán a másiknak. Mindketten elmondják a maguk történetét Magyarországról. Gyurcsány azt mondja, nyakig benne állunk a sárban, de mégis valami jó felé megyünk. Orbán meg azt mondja, hogy nyakig benne állunk, és jövőre még rosszabb lesz. A kérdés, hogy melyik történet tetszik jobban a magyaroknak? A tanácsadó csak annyit mond: többnyire a remény győz a félelem felett.