A kemény munkával, apránként megszerzett vagyon ideája mai, fogyasztói
társadalmunkban úgy tűnik, hogy megszűnőben van. Ehelyett az emberek az
„amerikai álmot” élik, ami a hirtelen, véletlenszerű meggazdagodást lebegteti a
szemük előtt, mint egy irreális csodavárást.
Neves pszichológusok szerint a fogyasztói ösztön nem az emberi természet
sajátjaként működik, hanem külső ingerek irányítják. A ránk zúduló reklámok
hada, a versengés a szomszéddal vagy a kollégákkal mind azt súgja, hogy mi is
megengedhetjük magunknak azt az életszínvonalat, mint mások.
Ahhoz, hogy a pénz nekünk dolgozzon, meg kell tanulnunk gazdálkodni vele. Ha úgy
tetszik, pénzügyi intelligenciára kell szert tennünk. Amerikában már kisiskolás
kortól tanítják a pénzzel való gazdálkodást, hazánkban ez a fajta jövőtervező
látásmód még nem nyert teret az oktatásban. Érdemes hát magunknak fejlesztenünk
a pénzügyi ismereteinket folyóiratokból vagy szakemberek által.
A pénznek vannak közismert tulajdonságai, mint a „sok kicsi sokra megy”, vagy az
„akinek pedig van belőle, annak még több lesz”. Ahhoz, hogy ez meg is
valósuljon, már fiatalon el kell kezdenünk megtervezni az anyagi életünket. A
mai átlagember viszont nemhogy a gyermekeinek életét, de még saját 2 hónapját
sem tervezi meg előre! Közismert tény, hogy ha egy befektető komoly hozamot
akar, akkor komoly befektetési időre és kockázatra kell számítania. Viszont ha
családot érintő dolgokról van szó, a kockázatra még kevésbé szabad könynyelműen
gondolnunk. Olyan értékbe kell befektetni a pénzünket, amely hosszú távon
értéket képvisel. Például olyan ingatlanba, különösen belvárosban vagy főváros
közelében, ahol egy évtized alatt az értéke többszöröződik. Ha bankszámlánk van,
a folyószámlán ne tartsunk nagy „látra szóló” összeget, hiszen ennek kamata
tizede lehet a lekötött betétek hozamainak! A pénz elhelyezésénél figyelnünk
kell arra, hogy legalább az inflációnál nagyobb hozamra tegyünk szert, hogy
megtakarításunk ne veszítsen az értékéből.
Mielőtt bárki vállalkozásba kezd, tőkére, ötletre, szaktudásra és piaci igényre
van szüksége. Reális, előre megtervezett költségvetés nélkül semmiképpen ne
kezdjünk bele saját vállalkozásba!
Ettől függetlenül alkalmazottként is lehet elégedett az ember. Bármennyire kevés
összegből is kell havonta gazdálkodnunk, ne dőljünk be a külvilág nyomásának.
Ilyen helyzetben szoktak ugyanis az emberek fogyasztási hiteleket felvenni, mert
„minden áron fenn kell tartani a látszatot, hogy nekünk jól megy”. Ez
semmiképpen sem megoldás. Ha már valaki hitelt vesz fel, akkor legalább olyan
módon tegye, hogy jelenlegi helyzetén javítson: például albérletből saját
otthonba jut, gépkocsit vagy más olyan eszközt vásárol, ami később kitermeli az
árát. Ebből is látjuk, hogy vannak „jó” és „rossz” hitelek is. Például, ha
valaki vesz 8 millióért egy lakást, amit 20 évig törleszt havi 65 ezer
forintért, de ezzel párhuzamosan 70 ezer forintért ki is tudja adni havi
bérletbe, egyértelműen jó hitelt törleszt, hiszen a vagyonát gyarapította. Rossz
hitel pedig az olyan fogyasztási hitel, ami bevételt nem hoz, csak kiadást és
havi törlesztő részletet termel - például egy kölcsönből fedezett karibi
körutazás.
Tímea és Zsolt, egy gyermektelen házaspár példája
Timi asszisztensként, Zsolt informatikusként dolgozik. „Hét éve házasodtunk.
Én 19, Zsolti 20 éves volt akkor. Apukámtól nászajándékba kaptunk 700 ezer
forintot, amit ő azért gyűjtött, hogy lakáscélra fordítsuk. Két lakáskasszát
kezdtünk annak reményében, hogy saját lakáshoz jussunk, a
lakáskassza-törlesztőnk fejenként 10 ezer volt. Négy évig laktunk egy 21
négyzetméteres, összkomfortos albérletben, amiért havi 45 ezer forintot
fizettünk a rezsivel együtt. Négy év után szerencsénkre, részletre tudtunk
telket venni, a foglalóhoz a 200 ezer forintot magunk gyűjtögettük össze, ehhez
vettünk fel építési hitelt. A lakáskasszából (2,4 millió forint,) pedig
elkezdtük az építkezést. Másfél év elteltével vettünk fel lakáshitelt (8 millió
forint.), ebből jutottunk el arra a szintre, hogy 1 év 9 hónap után beköltöztünk
a saját 120 m2-es, 4 szobás, dupla fürdőszobás családi házunkba egy saját
telken.
Egészen az alapoktól mi építettük a házat. Amíg építkeztünk a szülőknél
laktunk. Még sok munka áll előttünk, de már kulturált körülmények között,
összkomfortosan élünk, a házunk 84 százalékban kész. A befejezéshez még közel 2
millió forint szükséges, hogy a házunk teljesen befejezett állapotba kerüljön. A
gyűjtés a szüleim ötlete volt, ők segítettek a lakáskassza beindításában.
Zsolti és magam átgondoltuk, és mindketten arra jutottunk, hogy ez a járható út
a saját otthonunk megtervezéséhez. Persze fiatal házasként nagy áldozattal járt
lemondani erről az összegről minden hónapban, főleg, hogy mellette még volt
törlesztésünk is, de beláttuk, hogy megéri. 4 évig csak gyűjtöttünk reménykedve,
és látható eredménye lett. Nagyon sok fizikai segítséget kaptunk a szüleinktől,
Zsolti testvéreitől és barátoktól, amiért nagyon hálásak vagyunk, de anyagilag
sajnos senki nem tudott támogatni minket.”