Elton John, a „Rock Királynője”, ahogy
David Bowie egykor elnevezte, a közelmúltban
ünnepelte hatvanadik születésnapját. Partiján a
’40-es évek hangulatát kívánta megidézni, így
hát tábornoki egyenruhát öltött, melyet teleaggatott
náci kitüntetésekkel, és egy orosz tiszti tányérsapkával
koronázott meg. Másnap húszezer
rajongó előtt ünnepelte negyvenéves zenei pályafutását
a Madison Square Gardenben. A homoszexualitás
egyik zászlóvivőjének tartott énekes
betiltaná a vallásokat, ugyanakkor kész csodának
tartja, hogy határtalan promiszkuitása ellenére
mindeddig elkerülte az AIDS.
Sir Elton „Sáron” John, aki Reginald
Kenneth Dwight néven látta
meg a napvilágot 1947. március
25-én, hároméves korában kezdett el
zongorázni, négyévesen pedig már
családi partikon játszhatott. Édesanyja,
mikor már híres zenész vált
fiacskájából, megemlékezett róla,
hogy a kisfiú rendkívül ideges környezetben
nőtt fel, egyetlen menedéke
a zene volt. Tizenegy évesen
kezdte meg tanulmányait a Királyi
Zeneakadémián. Tanítója, Helen
Piena professzor elmondása szerint
amikor egy ízben eljátszott előtte egy
négyoldalas Händel-darabot, az ifjú
Reginald azonnal visszajátszotta,
„akár egy gramofon”. Ugyanakkor
nem volt igazán szorgalmas mintatanuló,
az intézményt még záróvizsgái
előtt otthagyta. Ezekben az években
kezdett rock ’n’ roll-lemezeket gyűjteni,
nagy hatással volt rá az akkortájt
még erősen szexualizáló, „hímnős”
arculattal operáló Little Richard.
Tizenöt éves korában szülei
elváltak, s ezt követően a Northwood
Hills pub bárzongoristájaként kereste
kenyerét.
1964-ben megalakította a
Bluesology zenekart Elton Dean és
Long John Baldry nevezetű barátaival.
Három évvel később barátai
tiszteletére vette fel keresztnevük
beiktatásával az Elton John művésznevet.
A ’70-es években a gospelből
és boogie-woogiból nőtt ki
önálló stílusa, a piano-rock, mely
élesen elkülönült a korszak egyéb
gitárcentrikus stílusirányzataitól.
Hogy még inkább felhívja a figyelmet
magára a színpadon, hol Donald
kacsának, hol Mozartnak öltözött.
1975-ben hajszál híján túladagolta
magát kábítószerrel. Később
azt nyilatkozta: „amikor az Alpok
felett repülök, arra gondolok: ennyi
kokaint szippantottam fel.” 1976-
ban a Rolling Stone magazin egy
interjújában, melynek címe Elton
őszinte vallomása, előhozakodott
az azóta már közismert féligazsággal:
biszexuális. A bejelentést követően
néhány évre visszavonult, és
idejét kedvenc angol focicsapatának,
a Watfordnak szentelte, melyet
később meg is vásárolt.
1984. Valentin-napján feleségül
vette német hangmérnökét, Renate
Blauelt. Ám négy év múlva rájött,
hogy mégis inkább homoszexuális,
így elvált feleségétől. 1986-ban az
ausztrál turné kellős közepén elment
a hangja, melyet követően egy
polipot kellett eltávolítani a torkából
masszív marihuánafogyasztásának
eredményeképpen.
A nyolcvanas évek közepén pártfogásába
vette az akkor még csak szárnyait
bontogató George Michaelt a
Don’t Let The Sun Go Down On Me című
dal erejéig a Live Aid-koncerten.
1990-ben bevonult a chicagói kórházba
kezeltetni drogfüggőségét, alkoholizmusát
és bulimiáját. A kezelés
során hajátültetésre is sor került.
1992-ben sikeresen eloszlatta Axl
Rose homoszexuálisokkal szembeni
ellenérzését, és közösen elénekelték
a Bohemian Rapsodyt az AIDS-ben elhunyt
szintén meleg Freddy Mercury
emlékkoncertjén, majd később a
Guns N’ Roses November Rainjét az
MTV Video Music Awards díjkiosztó
gálán. Még ez évben megalapította az
Elton John AIDS Alapítványt, mely
több mint százmillió dollárt gyűjtött
össze az évek során prevenciós célzattal.
Egy akkoriban készült interjúban
azt állította, kész csodának tartja,
hogy elkerülte az AIDS, hiszen „fél
Amerikával lefeküdt”.
1993-ban ismerkedett meg David
Furnish filmessel, akivel, miután a
jogszabályok engedélyezték a homoszexuálisok
házasságát, 2005. december
21-én össze is házasodott.
Bár a lehetőség felmerült, elzárkózott
attól, hogy gyermeket adoptáljanak, a
korkülönbség miatt. „őszintén szólva
nem vagyok hajlandó szoptatni” - jegyezte
meg közönségesen. Az évek
során így pusztán tíz keresztgyermekre
tett szert, köztük van Sean Ono
Lennon és Brooklyn Beckham is.
’94-ben megírta és felénekelte az
Oroszlánkirály néhány betétdalát,
alig néhány évvel később a Disney
rajzfilmgyár a legmagasabb kitüntetéssel,
a Disney Legenddel ismerte el
rajzfilmjei népszerűsítéséért végzett
munkáját. 1999-ben pacemakerrel
látták el gyengélkedő szívét.
2002-ben sikerült Eminem homoszexualitás-
ellenességét is eloszlatnia,
és duettet énekeltek a Stanben a
Grammy-díj-átadón.
Azonban stratégiája, mely sikerre
vitte homoszexuális lobbitevékenységét
a popzenei ipar által kitermelt
sztárok körében, kudarcot vallott a
szentírásuk elveihez hűen ragaszkodó
vallásokkal szemben. Az őt pályáján
elindító Little Richarddal ellentétben,
aki szexuális devianciájának
hátat fordítva egy keresztény közösséghez
csatlakozott, Elton John
frusztrációját inkább minősíthetetlen
hangnemben öntötte rá a Music
Monthly olvasóira az elmúlt év
őszén. „Úgy gondolom, a vallások
mindig is gyűlölettel viseltettek a homoszexuálisok
felé. A vallások csak a
gyűlöletet és rosszindulatot segítették
elő a homoszexuálisok irányába…
A Pet Shop Boys és én több
homoszexualitást felvállaló koncertet
adtunk már Oroszországban, melyet
nagyon jó ötletnek tartok, hiszen
a volt szocialista országokban számtalan
egyház által indított homoszexuális-
ellenes mozgalom létezik.
Ha rajtam múlna, betiltanám a vallásokat.”