„Két dolog lepett meg bennünket: az, hogy a pünkösdi hitgyakorlatokat milyen
mértékben vették át a nem pünkösdi egyházak; és hogy a pünkösdiek mennyire részt
kívánnak venni a politikában” - a 2006 őszén készített Szellem és hatalom című
felmérés eredményeiről John Green, a Pew Forum on Religion & Public Life
kutatásvezetője válaszolt a Hetek kérdéseire.
Világszerte egyre növekszik a vallások befolyása. Miért pont a
pünkösdi-karizmatikus irányzatot választották kutatásuk tárgyául?
- A pünkösdi-karizmatikus mozgalom a világ egyik leggyorsabban és
legna-gyobb mértékben növekvő vallási csoportja. Egyes becslések szerint a világ
kétmilliárd keresztényének egynegyedét teszik ki. Tehát ez a mozgalom
meghatározó lehet a vallás közéleti szerepének megerősítésében.
Mi alapján választották ki a felmérésben szereplő tíz országot?
- Azokat az országokat szerettük volna vizsgálni, ahol az úgynevezett megújulási
(vagyis a pünkösdi és a karizmatikus) egyházak növekedése jelentős. Különösen
szerettünk volna képet kapni arról, ami Afrika, Ázsia és Latin-Amerika régióiban
zajlik, mivel a kereszténység demográfiai központja ezek felé a térségek felé
tolódik.
Miért hagyták ki Európát?
- A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a
pünkösdi-karizmatikus mozgalom a legtöbb európai országban még nem jelentős
tényező, bár a déli országokból egyre több missziós tevékenységről lehet
hallani. Jelenleg Európa a legkevésbé vallásos kontinens, ahol a szekularizáció
a domináns tendencia.
Mi okozta a legnagyobb meg-lepetést a közvélemény-kutatás eredményeiben?
- Két dolog lepett meg bennünket: az, hogy a pünkösdi hitgyakorlatokat
milyen mértékben vették át a nem pünkösdi egyházak; és hogy a pünkösdiek
mennyire részt kívánnak venni a politikában. Korábban ők nem igazán foglalkoztak
a politikával.
A felmérésük címe: Szellem és hatalom. Mire utal ez?
- A cím a karizmatikus-pünkösdi mozgalom két fontos tulajdonságát tükrözi: a
Szent Szellem erőteljes megtapasztalását és egy olyan személyes hatalmat,
amelyet ezek a megtapasztalások adnak a hívőknek.
Milyen konfliktusokkal járhat a kereszténység gyors terjedése?
- Lehetséges, hogy a pünkösdi-karizmatikus mozgalom evangelizálása révén
mélyülni fog a konfliktus az afrikai kereszténység és az iszlám között. Mindkét
vallás az afrikai animistákat próbálja áttéríteni, de most már elértek egy olyan
pontra, ahol viszonylag kevés animista maradt. Így ezek a terjeszkedő vallások
egyre valószínűbb, hogy kapcsolatba - és konfliktusba - fognak kerülni
egymással.
A pünkösdiek és a karizmatikusok gyakorolhatnak majd valamilyen hatást a
tradicionális egyházakra?
- Mint említettem, a pünkösdi gyakorlat már most nagy hatással van a
tradicionális egyházakra a különféle karizmatikus mozgalmakon keresztül. Például
a pünkösdieknek köszönhető, hogy más gyülekezetekben is megváltozott a dicséret
formája, és hogy megerősödtek a tradicionális hitvallások és gyakorlatok. A
kereszténység az úgynevezett „globális délen” egyre inkább pünkösdi jelleget
ölt: a megújulási mozgalmak híveinek száma egyre inkább kezdi meghaladni a
többiekét. A pünkösdi és karizmatikus mozgalmak vonzóak a modernizációt és az
ezzel együttjáró folyamatokat, például a városokba költözést átélők számára.
A megújulási egyházak hogyan tudják formálni a körülöttük lévő társadalmat?
- Ez a mozgalom minden kétséget kizáróan át tudja formálni a társadalmat,
különösen, ha olyan ütemben növekszik tovább, mint az elmúlt 30-40 évben. A
megújulási hívek nagyon is tradicionális elveket vallanak például a szexualitás
terén, így valószínűleg inkább a konzervatív kormányzatokat támogatják. De
szorgalmazzák a szegények körülményeinek javítását is, tehát a gazdaságilag
liberális politikákra is nyitottak. Ugyanakkor nem különböznek minden
tekintetben a nem megújulási egyházaktól. Hatásuk attól függ, hogy mennyien
lesznek, és hogy milyen kérdésekben képviselnek majd markánsan sajátos
nézeteket.