Aki már végigvacogott egy olyan igazi, hosszú, sötét, kemény orosz telet,
bizonyára teljesen megérti, miért vonzódnak annyira odafenn, északon az emberek
a szaunához. Az ember jólesőn belemerül a gőzbe, miközben nemcsak a teste
tisztul meg a pórusait átjáró forró párától, hanem a gondok nagy része is
könnyebben elillan - egy kiadós gőzfürdőzés után valósággal kicserélődik az
ember. A finneknél elképzelhetetlen az élet szauna nélkül - legyen az lakás,
iskola, kórház vagy munkahely -, mindenhol találunk valamelyik változatából,
a háromtól a húsz fősig. Szerintük a szaunázás az ellenszer minden betegségre,
és ahogy egy ottani közmondás szól: „Bárki, aki képes elmenni a szaunáig,
használhatja is azt.”
A műfajban az oroszok sem kezdők, bár az ő gőzfürdőjük más jellegű: míg
a finneknél a „száraz gőz” dívik (akár 100-130 fokos hőmérséklet is mindössze
5-10 százalék páratartalom mellett) - addig itt barátságosabbak az arányok
(65-65).
Ez egyébként nem könnyű feladat, ugyanis alacsony hőfokon „nehezebb”, vagyis
nagyobb szemcséjű a vízpára; nemhiába szól az oroszok kimondottan erre a helyre
szóló köszöntése: „Könnyű gőzzel!”
Az orosz elnevezés („bánya”) a latin balneum szóból ered, ami fürdést,
fürdőhelyet jelent; a rómaiak szokásától eltérően azonban ők elsősorban
tisztálkodás, és nem szórakozás céljából használták. Említésével már a 9-10.
századi dokumentumokban találkozhatunk. Akkoriban másképpen néztek ki, mint ma:
többnyire vízparton épült egyszerű kis gerendaházikót képzeljünk el mohával
gondosan betömködött résekkel és belül feketére kormozódott falakkal - a füstöt
akkoriban még nem vezették ki a szabadba, hanem bent gomolygott a gőzzel együtt.
Egyébként a
mai napig vannak, akik a „fekete gőzre” esküsznek; tény, hogy a füst
baktériumölő hatását az orvostudomány is alátámasztotta. A „bánya” régen több
funkciót is betöltött; a tisztálkodáson kívül itt mostak, szárították a ruhát,
sőt a télre szánt terményeket is. De az esküvő előtti és utáni napon is kötelező
volt idelátogatni. A gőzfürdőzés hagyományosan a szombati naphoz kötődött;
ilyenkor apraja-nagyja, szegény és gazdag - mind elment „gőzőlni”. Valamilyen
szinten az orosz mentalitást is tükrözi - itt ugyanis nem passzív elterülésről
van szó; aki bejön, végig aktív részese marad a folyamatoknak. Először is
alaposan ki kell szellőztetni és takarítani, közben pedig szabályozni a gőz
mennyiségét. A gőzfürdőzésnek is megvannak a maga szabályai - amiket, ha
figyelmen kívül hagy az ember, könnyen ráfázhat - szó szerint.
Nem érdemes például egyből a gőzbe rohanni; először pár percnyi meleg zuhany
javallott, hogy ne legyen olyan sokkoló a testnek a forróság. Az első, maximum 5
perces benntartózkodás is a legalsó padkán történik, itt van ugyanis a
„leghűvösebb”.
Itt szép fokozatosan felmelegszünk, majd egy lepedőbe burkolózunk, hogy
megőrizzük a meleget. Az orosz gőzfürdő elengedhetetlen kelléke a sajátos sapka
is, amivel a fejet védik a túlhevüléstől. A hőguta elkerülése végett nem
ajánlott az ácsorgás sem - a fej és a láb szintjei között óriási
hőmérséklet-különbség lehet. 15-20 percnyi pihenő után következhet egy alaposabb
gőzölődés egy magasabb polcon; a test már jobban átforrósodik, és a kitágult
pórusokon át megindul a méreganyagok eltávozása, az izomrostok pedig
a fáradtságérzetért jócskán felelős tejsavaktól szabadulnak meg. Ezután
vérmérséklettől, virtustól és helyi adottságoktól függően jöhet a mártózás a
jégbe vágott lékbe vagy hempergés a hóban, de megteszi az egyszerű hidegvizes
medence is. A pórusok összeugranak, a bőr pedig (hölgyek, figyelem!) feszessé,
rugalmassá válik, a ráncok kisimulnak. Persze a hideg víz sem jó sokáig, ha nem
akarunk megfázni:
a vékonyabb alkatúaknak 1-2 másodperc is bőségesen elég, a testesebbek
elhúzhatják 15 másodpercig.
A következő szakasz főszereplője az orosz gőzfürdő másik jellegzetes kelléke, a
„venyik”, amellyel a szakavatott személyzet gondosan végigcsapkodja az embert,
sajátos vérpezsdítő maszszázst végezve ezáltal. A „venyik” különböző fák leveles
gallyaiból kötött legyezőszerű csokor; attól függően, kinek mire van szüksége
vagy kedve, más-más levelekből kötött „venyik”-ek közül választhat.
A legkedveltebb és legelterjedtebb a tisztító hatású nyírfa: gallyai
hajlékonyak, levelei sok vitamint és egyéb hasznos anyagot tartalmaznak (és nem
utolsósorban mindenhol megtalálható). Használata után rendkívül könnyűvé válik
a légzés. A tölgy-gallyakat elsősorban tartósságuk, a fenyőféléket pompás
gyantaillatuk miatt kedvelik, míg a légutaink felfrissítésére eukaliptusz
a legmegfelelőbb, de lehet (2 in 1) vegyesen is kötni a csokrot... A „venyik”-et
nyáron szedik, és mint a jó háziasszony a befőttet, elteszik télre: szárítják,
használat előtt pedig speciális áztatással, előkezeléssel újból életre keltik,
minekutána levelei ismét visszanyerik zöld színüket. A kellemes ellazulást
gyógyteák iszogatásával teszik teljessé, alkohol nem való ide.
Nos, ennyi, amit az orosz gőzfürdőről feltétlenül érdemes tudni ahhoz, hogy
kipróbálása után valóban könnyű tüdővel, tiszta testtel és fejjel, kisimulva és
megfiatalodva távozhassunk, és a gondok is elszálljanak mind - a könnyű gőzzel.