Nemcsak a közönség, de a szakma is osztatlan nagyrabecsüléssel beszél róla.
A gitár legegyénibb hangzású virtuózának és improvizátorának játéka körülölel,
elkápráztat, felráz, megríkat. Úgy játszik, hogy más földi halandónak ahhoz
három kézre lenne szüksége. Budapesten két önálló koncerttel ünnepli ötvenedik
születésnapját, február 23-án a Zeneakadémián és március 7-én a Művészetek
Palotájában.
Fotó: snetberger.de
- Salgótarjánban születtem egy nagyon szegény cigány családban, heten
voltunk, illetve vagyunk testvérek.
A neved ezt nem mutatja.
- Mert ausztriai cigányok vagyunk, Grazból származunk, nagyapám szülei onnan
vándoroltak Magyarországra. Volt köztük vándorköszörűs, cirkuszos, céllövöldés,
mutatványos.
A szüleim Salgótarjánban telepedtek le, másfél szobában laktunk tízen. Édesapám
már fiatalon hárfázott, trombitált, mikor aztán a hárfa tönkrement annyira, hogy
már nem lehetett megcsináltatni, került valahogy egy gitár a családhoz.
Véletlenül lett gitáros. Négyéves voltam, mikor éjjelente, miután megjöttek a
zenélésből, kicsi ivászat után folytatták a muzsikálást a lakásban. Ilyenkor
mind a heten felkeltünk, és őket hallgattuk. Leginkább amerikai dzsesszt
játszottak, hogy honnan tudták ezt leszedni, nem tudom. Otthon ment a zene egész
nap rádióban vagy élőben, így nőttünk fel. Alig vártuk, hogy reggel legyen, mind
a heten egymás kezéből kapkodtuk ki apám gitárját, de rám jutott a legkevesebb
idő, mert én voltam a legkisebb a fiúk közül.
A többi testvéredből nem lett zenész?
- Nem. Édesapám egyébként nem nagyon foglalkozott velem. Egész nap seprű
volt a kezemben, azzal imitáltam a gitárt, így jártam mezítláb az utcákat. Szó
szerint sírtam a gitárért. Anyám mondogatta, hogy ez a gyerek bedilizik, el kell
vinni zeneiskolába, de akkor még nem vittek el. Apámhoz elkezdtek járni a
környék településeiről növendékek, akiket gitározni tanított pénzért, és
megengedte, hogy ha nem hancúrozok, ott ülhetek, amikor tanít. Az órák végére
úgy, hogy a kezembe se vehettem a gitárt, megtanultam azt, amit a tanítványok.
Utána rohantam ki seprűvel a kezemben, és képzeld, hallottam azt, amit
játszottam a spárgahúrokon.