Január végén egy jelenleg még kicsiny, ámde annál lelkesebb hellén társaság
(képünkön) Athénban bejelentette: életre akarja kelteni az antik görög
istenségek kultuszát. A „mitológiai Jurassic Park” létrehozásán fáradozó
társaság máris hatalmas publicitást élvez, és követőinek száma rohamosan
gyarapszik.
Fotó: AP
Ha feltennénk a kérdést, melyik város versenyezhetett volna legnagyobb
eséllyel a Római Birodalom „kulturális fővárosa” címéért, a válasz minden
bizonnyal úgy szólna: Athén. Itt összpontosult mindaz, amire a görögök - és
szellemi örököseik, a rómaiak is - büszkék lehettek: az agora (piactér) a
demokrácia szabad levegőjét idézte; a Dionüszosz-színházban játszották a
színháztörténet legnagyobbjainak, köztük Szophoklésznek darabjait; az
Akropoliszon pedig ott magasodott az ókori építészet egyik legharmonikusabb
épületegyüttese, a Pheidiasz tervezte Parthenon.
Amikor a kereszténység legnagyobb hatású igehirdetője, Pál apostol, az
időszámításunk szerinti 50/51-ben Athénba érkezett, első dolga volt, hogy
bejárja a város „turistalátványosságait”. Később, az Areioszpagosz-bizottság
előtt elmondott beszédében is hivatkozik erre: „mert amikor körbejártam és
alaposan megszemléltem szentélyeiteket, találtam egy olyan oltárt is, amelyen ez
a felirat állt: »az ismeretlen istennek«.” Pál azonban nem szájtáti turistaként,
hanem mint a „pogányok apostola” fordult meg Hellász fővárosában. Ezért olvassuk
néhány sorral feljebb, hogy miközben Pál munkatársait várta Athénban,
„felháborodott benne a szelleme a bálványokkal teli város láttán”. De idézzük
csak fel: mit is láthatott Pál Athénban? Nagyjából ugyanazokat a
látványosságokat, mint a mai turisták: szobrokat, oltárokat és templomokat. Ezek
a tárgyak azonban mégsem tudták őt rabul ejteni kivitelezésük szépségével, mivel
Pál nemcsak a szemével, hanem szellemén keresztül is „látta” őket. Ez az
erkölcsi-szellemi látásmód pedig nem „műkincseknek, kulturális javaknak,
esztétikai értékeknek”, hanem egyszerűen bálványoknak (eidóla) mondatta vele e
tárgyakat. A fentebb említett areioszpagoszi beszédben Pál nyíltan kijelentette
a pogány vallás tisztelői előtt, hogy „az Isten, aki a világot teremtette, és
mindazt, ami benne van … nem lakozik emberkéz alkotta templomokban”, sőt még
ennél tovább ment: „nem vélekedhetünk úgy, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz,
kőhöz, művészi elképzelésből vagy emberi gondolatból született műalkotáshoz
hasonló”. Pál nem a bálványok/műalkotások esztétikai értékét vitatta, hanem arra
mutatott rá, hogy ezek tisztelete senkit nem visz közelebb a teremtő Isten
megismeréséhez, amely pedig minden ember legfőbb kötelessége.