„Minszk és Moszkva tárgyalásai rosszul haladnak. Mindkét fél fenyegetőzik: a
Gazprom leállíthatja Fehéroroszország gázellátását, Minszk viszont
tranzit-szolgáltatásait függesztheti fel.” Az orosz média év végi jóslatai
valóra váltak.
Az orosz-fehérorosz vita a Szovjetunió széthullásáig vezethető vissza, amikor
a két ország különböző gazdasági modellt választott. Oroszország a szabad
kapitalista piac mellett döntött, míg Fehéroroszország többé-kevésbé a szovjet
gazdasági rendszert tartja fenn. A helyzetet bonyolítja, hogy a két ország már
tíz éve próbálkozik egy szövetségi állam létrehozásával.
Abban a reményben, hogy legalább egy szláv köztársaságot maga mellett tarthat -
amely nép nyelvében és vallásában is a legközelebb van az oroszhoz -, az Orosz
Föderáció kész volt olcsó nyersanyagokkal fizetni. 2006 végéig Minszk 47 dollárt
fizetett ezer köbméter gázért, ami a világpiaci ár negyede. A Gazprom azonban
arra a következtetésre jutott, ideje beszüntetni Fehéroroszország dotálását: az
olcsó energiahordozóért cserébe olcsón fel kívánta vásárolni a fehérorosz
vezetékrendszert. Minszkben viszont azt állítják, a gáz alacsony árát a szoros
szövetségi kapcsolat indokolja. Lukasenko, fehérorosz elnök szerint „a
Beltransgas a Gazprom leggazdaságosabb tranzitpartnere, egy ilyen vállalatot
nyomott áron nem kívánunk értékesíteni.” A Beltranszgaz értékét független
elemzők 4 milliárd dollárra teszik, Lukasenko 10 milliárdot kér érte.
A vétel meghiúsulása után a Gazprom piaci gázárat kívánt érvényesíteni
fehérorosz partnerével szemben, majd később 110 dolláros árat szabtak meg. Két
perccel az újév beköszönte előtt a fehéroroszok elfogadták az orosz fél által
megszabott végső árat - 100 dollárt ezer köbméterenként.
A konfliktusból a kőolajüzlet sem maradt ki. Az elmúlt év végéig a kőolajexport
vámmentesen érkezett Fehéroroszországba, aminek egy részét tovább exportálták. A
szocialista tábor széthullásáig a fenti gyakorlatot követte több európai ország
is, köztük Kádár János Magyarországa. Becslések szerint a reexport Lukasenkónak
évi 4 milliárd dollár hasznot hozott, és további bevételt jelentett az orosz
nyersolajból előállított és a harmadik országban értékesített kőolajtermékekre
kivetett exportvám. Moszkva ezúttal nem hagyta szó nélkül ezt a tevékenységet, a
bevételekből 85 százalékot követelt magának. A fehéroroszok természetesen
elutasították az ilyen mértékű megosztást. Bár Vlagyimir Putyin elkerülendőnek
nevezte a konfrontálódást a fehéroroszokkal, az orosz fél hangnemet váltott. Az
orosz kormány január 1-jei hatállyal felmondta az 1995-ös szerződést, és a
továbbiakban a fehérorosz olajexportot is a többi országra érvényes
vám-szabályoknak vetette alá. Az új tarifák szerint a nyersolajat tonnánként
180, a világos kőolajtermékeket 134, a sötét kőolajtermékeket 72 dollár
exportvám terheli.
A fehérorosz válasz a gázvitához hasonlóan alakult, a nyersolaj tranzitdíját 45
dollárra emelték, valamint 2007 első negyedévében minden, korábban ingyenesen
nyújtott szolgáltatásnak világpiaci árat szabnak.
Fotó: AP
Az orosz fél tárgyalási alapnak kizárólag a tranzitszolgáltatások
sérthetetlenségét hajlandó elfogadni. A kőolajszállítások valószínűleg rövid
időn belül helyreállnak, a szövetségi államnak azonban - úgy tűnik -
befellegzett. A gáz- és olajárak emelkedése mögött valószínűleg az húzódik meg,
hogy Lukasenko nem hajlandó beengedni piacára az orosz nagytőkét. Ténylegesen
egyesülni egyelőre Lukasenko azért sem szándékozik, mert amíg Putyin hatalmon
van, könnyen elveszítheti hatalmát saját országa felett.
Ugyanakkor az orosz politikai elit is tart Lukasenkótól. Alig egy évvel az orosz
elnökválasztások előtt gőzerővel keresik Vlagyimir Putyin utódját, és egyelőre
nem világos, ki mellett teszi le voksát a politikai és gazdasági elit. Lukasenko
vaskezű irányítása és félszovjet gazdasági rendszere nem csak hazájában, hanem
Oroszországban is nagy népszerűségnek örvend, aminek következtében nagy eséllyel
indulhatna egy orosz-fehérorosz szövetségi állam elnöki posztjáért. De milyen
jövője lehet a jelenlegi orosz gazdasági és politikai elit nagyobb részének
Lukasenko irányítása mellett? Valószínűleg börtön és száműzetés. Tartanak az
egyesüléstől a fehérorosz üzletemberek is, mert valószínűleg nem állnák ki az
orosz oligarchák nyomását. A gazdasági viták mellett tehát ilyen politikai
játszmák is meghúzódnak a gázárháború mögött.