Tizenkét lengyel püspök állt kapcsolatban a lengyel belügyminisztérium
egyházi ügyekkel foglalkozó IV. ügyosztályával - állítja a Dziennik című lengyel
napilap. Közülük egy, Stanislaw Wielgus kinevezett varsói érseknek a pápa
utasítására már le is kellett mondania, és hasonló okokból benyújtotta
lemondását Janusz Bielanski, a krakkói Wawel-székesegyház plébánosa is. A
lengyel egyházi ügynökbotrány következő áldozata lehet Józef Kowalczyk varsói
pápai nuncius, aki állítólag túl későn értesítette a Vatikánt az érsek ellen
felmerült vádakról. Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök szerint a lengyel
katolikus egyház jelenlegi válsága egyben „nemzeti válság” is.
XVI. Benedek és Janusz Bielanski
Színdarabba illő drámai jelenetek zajlottak le múlt vasárnap a varsói
katedrálisban, ahol fél órával ünnepélyes beiktatása előtt lemondott
pozíciójáról Stanislaw Wielgus, akit decemberben még maga XVI. Benedek pápa
biztosított teljes támogatásáról.
A püspök a szertartás elején a beiktatására érkezett állami és egyházi vezetők
előtt olvasta fel lemondását. Amikor a „lemondok” szóhoz ért, moraj támadt a
templomban, és többen felkiáltottak, hogy „maradj velünk”, mások pedig azt
hangoztatták, hogy „ne, ne, ne”. Ezt követően azonban Jan Kaczynski elnök, aki
kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy Wielgust ne nevezzék ki, tapsolni kezdett.
Az érseket 1967-ben beszervezte a lengyel titkosrendőrség (SB). A hetvenes
években a lengyel belbiztonság az idős és beteg Wyszynski bíboros közeli
halálára számítva azt szerette volna elérni, hogy egy számára „kényelmes” új
prímást válasszanak a lengyel egyház élére. Három lehetséges jelölttel
számoltak: közülük Jan Michalski ellen lejárató akciót indítottak,
megakadályozandó esetleges prímássá választását.
Stanislaw Wielgus
Lengyel újságok szerint elképzelhető, hogy a Szentszék visszahívja Józef
Kowalczyk lengyelországi pápai nunciust is, aki állítólag túl későn értesítette
a Vatikánt az érsek ellen felmerült vádakról, illetve elhallgatta a bizonyítékok
igazi terjedelmét. A nuncius már a múltban is késlekedett az egyház számára
kínos információk továbbításával. Így II. János Pál pápa nem szerezhetett
tudomást például a később lemondásra kényszerült Juliusz Paetz volt poznani
érsek ellen felmerült szexuális molesztálási vádakról.
A Wiez című katolikus havilap szerint a Vatikán döntése utat nyitott egy
megtisztulási folyamatnak, amelyet a társadalom elvár az egyháztól. Ennek a
folyamatnak lehet az első gyümölcse Janusz Bielanski krakkói plébános
beismerése, aki Wielgus visszalépését követően tárta a nyilvánosság elé, hogy
együttműködött az SB-vel. A lengyel sajtó szerint Bielanski 1982 és 1988 között
kémkedett Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros, II. János Pál magántitkára után.
Wielgus „mea culpája” kellemetlen helyzetbe hozta a pápát is. A Salzburger
Nachrichten cikke szerint a probléma eszkalálódása a pápa túlzottan elméleti
hozzáállásának is köszönhető. „Szavahihetőség nélkül és állandó
zsarolásveszélynek kitéve Wielgus számára az érsekség igazi katasztrófává
válhatott volna. A sokat emlegetett regensburgi beszéd után ez egy újabb, habár
kisebb »baleset« volt.” A Corriere della Sera napilapnak adott interjúban
Giovanni Battista Re bíboros, a püspöki kongregáció prefektusa azt mondta, hogy
a pápa is csak az érsek kinevezése után, a Gazeta Polska december 20-ai számából
értesült a vádakról.
Jaroslaw Kaczynski lengyel miniszterelnök helyeselte Wielgus lemondását. A
kormányfő szerint a lengyel katolikus egyház jelenlegi válsága egyben „nemzeti
válság” is. „Határozottabban meg kell mutatnunk a nemzetnek, hogy kik voltak az
áldozatok itt, és kik a hóhérok, és nekünk ezekkel a hóhérokkal kell
foglalkoznunk.”