Az Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója, Csirke Ernő az elmúlt 15 évben
egy olyan modern pedagógiai szemléletű gimnáziumot alakított ki Pécsett, ahova a
régióban az érettségit adó intézmények közül a legtöbb roma családból származó
diák járt és jár. Kiemelkedő tevékenységéért az oktatási és kulturális miniszter
Solt Ottilia-díjat adományozott a pedagógusnak.
Fotó: Somorjai László
Tudni kell: a gimnázium jó nevű, részben angol kéttannyelvű intézmény, nem
peremiskola. Vajon mit tudhat vezetője jobban, mint más? - merül fel a kérdés a
díjátadás kapcsán. „Az iskolai együttélési modell csak akkor működik, ha
apropóját, a tanulást nagyon komolyan vesszük, de idetartozik egymás
megszólításának és meghallgatásának a képessége is” - vallja Csirke Ernő. Náluk
nem cél az elitiskolák amúgy sokszor családi hagyományok miatt kényszerpályára
állt gyerekeinek átcsábítása, így tanulóik összetétele nagyon vegyes: a
zsenigyanús gyerekek, a nagyon motivált, illetve az említett hátrányos helyzetű
gyerekek - akár romák, akár nem - együtt nevelődnek. Kiemelten ügyelnek a
negatív megkülönböztetés mindennemű elkerülésére, és bár saját bevallásuk
szerint akadnak konfliktusok, ezt a tanulási folyamat nélkülözhetetlen
elemeiként értékelik.
„Azt igyekszünk észrevenni, hol szűrődik ki fénysugár a gyerekekből, hogy ebben
»megkapaszkodva« újabb szikrák fellobbantásában segédkezzünk. Ha folyton a
hibákat javítgatjuk, a végén elveszítjük az embert” - vall módszereiről az
igazgató, aki a szakmai alázatot nevezi meg elsődleges követelménynek. Csirke
Ernő úgy látja: a hátrányos helyzetű gyerekek nagy részénél az a probléma, hogy
szüleiknek sincs fialtatható kapcsolati tőkéje, így legfeljebb saját falujukban
van érvényesülési esélyük. Éppen ezért az igazgató úr nem hisz az
esélyegyenlőségben, inkább azért harcol, hogy az egyén számára értékelhető és
hasznosítható esélyek teremtődjenek.
Csirke Ernő
Az állami programok szerinte mindig magukban hordozzák a „túllihegődés”
kérdését, emellett - mivel tapasztalatai szerint ilyenkor „elkezdjük lámpással
keresni a hátrányos helyzetűeket és az elég fekete cigányokat” - megkezdődik a
tudatban való szegregálásuk, a felcímkézésük is. Ennek pedig az az eredménye,
hogy gyakorlatilag negatív színben tűnik fel az a réteg, amelyre a segítő
kampány irányul. Pedig az igazgató szerint „fújhatjuk az egészet”, ha nem
támasztunk elvárásokat például az egymással való viselkedés kérdésében, nem
mutatunk mintát állami, népképviseleti, tömegkommunikációs szinten, és mindenek
előtt, ha nem tesszük sikké a humanizmust.
A siker titkát firtató kérdésünkre Csirke Ernő válasza annyi, hogy az nem a
módszerben, hanem az attitűdben van. „A kollégáim, akik a mindennapi munkában
együtt vannak ezekkel a gyerekekkel, ők azok, akik gyakorlatba ültetik az
elveket. Nincs miről beszélni nélkülük. Vállaljuk egymást” - összegezte
mondandóját a Solt Ottilia-díjas pedagógus.