A karácsonykor elhunyt háromszoros Grammy-díjas és életműdíjas James Brownt
búcsúbeszédében Bush elnök mint a „soul keresztapját”, „zenészek generációinak
inspirálóját” méltatta. Brown ellentmondásos személyiségét jól példázza az az
eset, amikor elnöki köszönetnyilvánításban részesült azt követően, hogy -
történetesen szabadlábon lévén - egyik fellépésével sikerült megakadályoznia egy
városi zavargás kitörését Marthin Luther King meggyilkolását követően.
Fotók: AP
James Joseph Brown Jr. 1933. május 3-án látta meg a napvilágot a Dél-Karolina
állambeli Barnwellben. Miután édesanyja négyéves korában elhagyta őket, édesapja
Augustába költöztette családját egy nagybácsihoz, aki történetesen bordélyházat
üzemeltetett. Gyermekéveiben édesapjának segített gyapotot szedni a közeli
mezőn, majd cipőpucolásból kívánta kiegészíteni szűkös apanázsukat. Később
ökölvívással is megpróbálkozott. Tizenhat évesen már három és fél éves
büntetését töltötte fegyveres rablásért és egy gépkocsi feltöréséért Toccoában a
fiatalkorúak börtönében. Itt ismerkedett meg Bobby Byrddel - akinek a családja
befogadta a szabadulását követően -, és beállt Bobby Gospel Starlighters nevű
zenekarába. Azonban hamar feladták a Toccoa gyülekezeteiben való gospeléneklést,
s inkább egy kemény rhythm and blues együttest alapítottak The Famous Flames
néven, amely másfél évtizeden át Brown állandó csapata lett.
A banda 1956-ban jelentette meg első kislemezét, s a Please, Please, Please
rögtön R&B-sláger lett. A sikert követően Brown a társait „kísérő együttesi”
státusba helyezte.