Tisztelt Szerkesztőség!
Rendszeresen olvasom a Hetek újságot. Az „Epidurálni vagy nekidurálni?” című
írással kapcsolatban lenne néhány észrevételem. 1992 óta vagyok aneszteziológus
orvos, és 4 éve végzek rendszeresen epidurális érzéstelenítést (rövidítve EDA-t)
szülő nőkön. Az újságban megjelent cikk sok helyen orvosi és tudományos
szempontból megkérdőjelezhető, és összességében negatív színben tünteti fel ezt
a fájdalomcsillapítási módszert. Véleményem szerint az EDA Isten ajándéka, és
természetesen nemcsak szülés esetén, hanem műtétek alkalmával is nagyon jó
eredménnyel használható.
Abban a kórházban, ahol én dolgozom, nagyon nagy figyelmet fordítanak arra,
hogy az anyatejes táplálás a lehető legjobban és legtermészetesebben menjen, és
eddig még nem tapasztaltam azt, hogy a szülész-nőgyógyász kollegák összefüggésbe
hozták volna a szoptatási problémákat az EDA-val. Már született egy felmérés
arra vonatkozóan, hogy az EDA hogyan befolyásolja az anyatejes táplálást hosszú
távon, de ez a tanulmány azért nem objektív - és ezt a kutatást végző orvosok is
elismerték -, mert nem vette figyelembe az anyatejes táplálást befolyásoló egyéb
tényezőket. Az EDA legfeljebb az első 24 órában befolyásolja a szoptatást. Két
sikeres szoptatás volt az első 24 órában a nők 69,6 százalékánál EDA után, míg
két sikeres szoptatás volt az első 24 órában a nők 81,0 százalékánál EDA nélkül.
Az EDA a törzs alsó felének és a lábaknak nem az átmeneti „érzéskiesésével”,
hanem az átmeneti érzéscsökkenésével jár. Pont az a cél, hogy a törzs alsó
felében érzéscsökkenés legyen (ez a fájdalomcsillapítás lényege). A lábakban
kialakuló átmeneti érzéscsökkenés tapasztalatom szerint egy szülő nő számára sem
okozott még problémát. A legtöbb nő felülni és sétálni is tud az EDA mellett. A
felülés, séta és mozgás segíti a szülést. A szakirodalomban elterjedt a „sétáló
epidurál” (walking epidural) kifejezés.
A módszer következtében nem áll be drámai vérnyomáscsökkenés, de a szülés
valóban elnyúlhat. Annyi azonban bizonyos, hogy az EDA fájdalomcsillapító hatása
lehetővé teszi azt, hogy a szülő nő valamelyest kipihenje magát, esetleg aludjon
egyet, és erőt gyűjtsön a kitolási szakhoz. Manapság egyre ritkábban használnak
„fogót” a szülés befejezéséhez (az USA-ban egyáltalán nincs már „fogós
szülésbefejezés”). E helyett vákuumextrakciót alkalmaznak ha szükséges, de a
leggyakoribb az, hogy meg sem várják azt, hogy ilyen helyzet kialakuljon, hanem
egyből császármetszés következik. Azt írják, hogy az ilyen szereknek a
születendő gyermekre gyakorolt hatása egyáltalán nem is volt vizsgálva. A
helyzet itt is az, hogy komoly vizsgálatok előznek meg minden ilyen alkalmazást.
Szakképzett aneszteziológus orvos az EDA-t jó eredménnyel végezheti indokolt
esetben (pl: hosszan elhúzódó vajúdás, ikerszülés, magas vérnyomás, preeclampsia).
A szülő nők 30-35 százalékánál indokolt lehet az EDA. Magyarországon ez a
fájdalomcsillapítási módszer nem terjedt még el kellő mértékben. Ennek oka az,
hogy nincs elég szakképzett aneszteziológus, és nem teljesen egységesek a
szakmai irányelvek.
Üdvözlettel:
dr. Lepizsán Károly
aneszteziológus és intenzív terápiás