Hetek-összeállítás
Bosszú vagy igazság?
Ellentmondások Szaddám Huszein kivégzése körül

Vitatott körülmények között került sor december 30-án hajnalban Bagdadban Szaddám Huszein kivégzésére. Már a bírósági tárgyalások lefolyása sem volt mentes a kritikáktól, a rendkívüli gyorsasággal végrehajtott és a televízióban is bemutatott halálbüntetés azonban még ellentmondásosabbá tette az eseményt, amely sokak szerint a síiták bosszújáról szólt, és nem az igazságszolgáltatásról.

Ünneplő síiták Bagdadban Fotó: AP

Szaddámot az 1982-ben elkövetett duzsaili gyilkosságokért ítélték halálra, mert a parancsára 148 falusit öltek meg a síita többségű városban egy ellene irányuló merényletkísérlet megtorlásaként. A mészárlás időpontjában az Irán ellen háborút viselő diktátor még élvezte nemcsak az Egyesült Államok és Franciaország, de a Szovjetunió és Kína támogatását is. Halálakor még folyt egy másik bírósági eljárás, melyben népirtással vádolták az 1987-88-ban elkövetett, körülbelül 180 ezer kurd halálát okozó gyilkosságok miatt.
Az akasztásra Bagdad egyik síita lakónegyedében, egy egykori katonai hírszerzési központban került sor. A fekete kabátot viselő iraki diktátor az először közzétett felvételeken fásultnak tűnt, Koránnal a kezében, némán vonult az akasztófa alá. A halálos ítélet végrehajtása a szemtanúk szerint huszonöt percig tartott. A kivégzést követő napon az interneten nyilvánosságra hozott amatőr videó szerint azonban az utolsó percekben szóváltásba keveredett a síita tanúkkal.

A mobiltelefonnal rögzített felvételeken látható, amint a jelenlévők egy része hangosan élteti Moktada asz-Szadr iraki síita vallási vezetőt és Szaddám által meggyilkoltatott elődeit. A kivégzés után többen győzelmi táncot jártak a kötélen függő holttest körül. Az inkább vallási bosszúra, mintsem igazságszolgáltatásra hasonlító eljárás megerősíti azokat a kritikákat, amelyek eddig is megkérdőjelezték az ítélethozatal törvényességét.
Feiszal al-Istrabadi, Irak ENSZ-nagykövete szerint a televízióban bemutatott felvételekkel csupán azt akarták igazolni, hogy Szaddám valóban meghalt. Az állami tévé az akasztás előtti perceket, valamint Szaddám holttestét mutatta be. Az iraki Belügyminisztérium vizsgálatot rendelt el, hogy kiderítse, kik készítették és terjesztették a Szaddám utolsó perceiről szóló képeket. Egyes vélemények szerint az egyik álarcos őr volt a tettes, egy jelenlévő viszont a dán televíziónak azt nyilatkozta, hogy ő két vezető tisztviselőről is tud, akiknek sikerült becsempészniük a mobiltelefonjaikat az eseményre, annak ellenére, hogy mindenkinek biztonsági ellenőrzésen kellett átesnie belépéskor. (A lapzártakor érkezett hír szerint őrizetbe vették az egyik iraki kormánytisztviselőt, aki a felvételeket készítette. A férfinak egyébként épp az eljárás törvényességét kellett volna biztosítania.)
A halálbüntetés rendkívül gyors végrehajtása sokak számára meglepő volt. Szaddám védelme és családja azt állította, hogy nem kaptak tájékoztatást sem az iraki kormány, sem pedig az amerikaiak részéről, hanem a televízióból értesültek haláláról.
Az események azután gyorsultak fel, miután a fellebbviteli bíróság bejelentette, hogy elutasítja a fellebbezést, és az ítéletet harminc napon belül végre kell hajtani. A védelem és maga Szaddám is úgy vélte, hogy erre a muzulmán eid ünnep után fog sor kerülni, mivel az iraki törvények tiltják a kivégzéseket ünnepek alatt. December 26-án este al-Maliki iraki miniszterelnök megbízottja amerikai tanácsadókkal abban állapodott meg, hogy a halálbüntetetést január 10-éig nem hajtják végre. Az amerikaiak ugyanis nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy a fellebbviteli bíróság három héttel a fellebbezés kézhezvétele után máris döntött.
Csütörtökön azonban al-Maliki felgyorsította a kivégzés menetét az amerikai ellenvélemény ellenére, mondván, hogy iraki ügyről van szó, és ezt ők a saját módjukon akarják intézni.
Az ítélet végrehajtásának konkrétumai pénteken késő este dőltek el, azt követően, hogy az iraki miniszterelnöki hivatal amerikai diplomatákkal folytatott tárgyalást, melynek során minden jogi követelménynek eleget tettek a halálos ítélet végrehajtásához.

Az iraki kormány egyrészről azzal indokolta a gyors intézkedést, hogy elejét akarta venni annak, hogy szunnita ellenállók megakadályozzák a büntetés végrehajtását. Másrészről pedig a halálbüntetéssel szembeni nemzetközi nyomással magyarázta a sietséget, mely emberjogi szervezetek, európai országok és szomszédos arab államok részéről volt tapasztalható.
A Fehér Ház nem volt hajlandó magyarázattal szolgálni a kivégzés időzítésére vonatkozóan. Bush elnök azt kérte, hogy munkatársai ne ébresszék fel Szaddám halálhírével, amelyről azt nyilatkozta, hogy „nem fog véget vetni az erőszaknak Irakban, de fontos mérföldkő a demokrácia felé vezető úton.” Az arab világ többsége, köztük olyan mérsékeltnek tekintett országok is, mint Egyiptom, Szaúd-Arábia és Jordánia az eid ünnep szentségének megsértésére hivatkozva fejezte ki nemtetszését a kivégzéssel kapcsolatban.
Meglepetést keltett, hogy a január elsején hivatalba lépő új ENSZ-főtitkár, a dél-koreai Ban Ki Mun is egyetértett a kivégzéssel, mivel „Szaddám Huszein az iraki néppel szemben elkövetett szörnyű bűncselekményekért és elmondhatatlan rémtettekért felelős”. Ki Mun álláspontja élesen szemben áll elődje, Kofi Annan álláspontjával, aki ellenezte az ENSZ részvéte-lét a Szaddám-perben, és nem értett egyet a volt diktátor halálos ítéletével sem.
A halálbüntetés végrehajtásával kapcsolatosan többféle értelmezés látott napvilágot. Az arab világban úgy vélik, hogy az amerikaiak az iraki kormányon keresztül világosan tudtul adták Iránnak és Szíriának, hogy az Egyesült Államok nem hagyja el a térséget. (Bush elnök a jövő hét elején készül beszédet tartani az új iraki stratégiáról.) Irakban pedig úgy is magyarázzák a kivégzést, hogy a 2007 elejétől kezdődő új időszaknak az előkészítéséhez volt szükséges. Izraelben azonban úgy vélik, hogy az iraki kaotikus állapotok felszámolásában nem Szaddám kivégzése a lényeg, és az időzítés nem fogja megváltoztatni az amerikaiak iraki politikájával szembeni vélekedéseket. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Szaddám halálát követő órákban közel hetven iraki vesztette életét merényletekben.