Keménykalap, sétapálca, kis bajusz és kacsázó járás: az örök „kisembert”
megformázó Chaplin. A némafilm koronázatlan királya óriási sikert és hatalmas
bevételt aratott az egyszerű karakterrel, sokan azonban nem is sejtik, hogy a
komikus a maga módján mekkora segítséget nyújtott a háború sújtotta Európa
számára. A nagy nevettetőnek, akinek halála évfordulója éppen karácsonyra esik,
egész pályáját fémjelzi Hitlerrel való nyílt szembefordulása.
C harles Spencer Chaplin tehetséges varietéénekes szülők sarjaként látta meg
a napvilágot 1889-ben Angliában, ám szülei hamar elváltak, és őt és
féltestvérét, Sydney-t édesanyja nevelte. Az énekesnő tehetségének köszönhetően
eleinte még jómódban élt a család, ám elhúzódó betegeskedése miatt búcsút
kellett intenie a rivaldafénynek. A nyomorúságok idején Isten felé fordult, és a
protestáns Christ Church közösségbe kezdett járni. Nagy hatással volt rá az
evangélium, ami a fiaiban is maradandó nyomot hagyott.
A gyerekek többször menhelyre és árvaházba kerültek, mivel édesanyjuk idegeit
kikezdték a bizonytalan életkörülmények és az alultápláltság, így a kis
csavargók életérzéseit Charlie korán megtapasztalta. Nyolcévesen már abbahagyta
tanulmányait, és táncolással keresett pénzt, ám kis idő múlva asztmás lett, és
hónapokra ágynak dőlt. Betegsége alatt édesanyja az ablak elé ülve eljátszotta
neki, mi történik az utcán. Bár gyerekkorában volt újságárus, nyomdász,
játékkészítő, üvegfúvó, kifutófiú, mindvégig egy cél lebegett a szemei előtt: a
színház. Alig múlt tizenkét éves, és álma valóra vált, két évet még
hozzáfüllentett a korához, és megnyílt előtte a színészi pálya.