Németh Csillag
Damaszkusz sötét árnyéka
Libanon: egy tragikus, megosztott ország

Egyre éleződik Libanonban a Szíria-barát és a nyugati típusú berendezkedés megvalósítására törekvő irány közötti ellentét. Pierre Dzsemájel maronita keresztény miniszter november 21-ei meggyilkolása
a szakértők szerint egy újabb polgárháború kialakulásához sodorta közelebb az országot, melynek kimenete az egész térségre befolyással lehet.

Szíria-ellenes tüntetés a meggyilkolt politikusok és újságírók képeivel

Az első világháború után keresztény államként létrehozott Libanont mostanság a politikai és vallási megosztottság jellemzi. A lakosság hatvan százaléka muzulmán, negyven százaléka keresztény, valamint tizennyolc hivatalosan elismert vallási irányzat létezik az országban. A legnagyobb megosztottság azonban a szíriai befolyással kapcsolatosan alakult ki, mely még a kormányon belül is visszaköszön, mivel Szíria-ellenes, illetve Szíria-párti frakciókból tevődik össze. Az előbbiekhez a szunniták, a keresztények és a drúzok tartoznak, akik az Egyesült Államok támogatását élvezik. Az utóbbiak a Hezbollah irányításával leginkább a síitákból állnak, ez a csoport Szíria és Irán pártfogásából él. Ezt a megosztottságot jól tükrözi az a tény, hogy az államelnök a Szíria-párti, a miniszterelnök pedig a Szíria-ellenes oldalhoz tartozik.
A Pierre Dzsemájel-gyilkosság egy merényletsorozat része. A legnagyobb visszhangot a 2005 februárjában történt gyilkosság váltotta ki, amikor Rafik Hariri miniszterelnököt robbantották fel autójában Bejrútban. Ugyanebben az évben három másik személy is gyilkosság áldozata lett: júniusban két Szíria-ellenes közéleti személyiséggel végeztek, egyikük Samir Kassir újságíró volt, a másik egy volt kommunista vezető, George Hawi, decemberben pedig Gebran Tueni parlamenti képviselő vesztette életét. Ezenkívül három másik, a szíriai rendszert kritikával illető személy ellen is merényleteket hajtottak végre, ezek azonban nem érték el céljukat.
Libanonban sokan vélik úgy, hogy a gyilkosságok Szíria utasítására történtek, mellyel az országon belüli feszültséget akarja kiélezni, hogy majd mint „rendcsináló” léphessen fel. Szíria természetesen tagadja a vádakat. A harmincnégy éves Dzsemájel megölését azonban „a Nagyobb Szíria Egységéért és Szabadságáért harcolók” nevű közösség vállalta magára, mely nem is rejtette véka alá, hogy a Szíria-ellenes politikus csupán az első a sok áldozat közül.
A gyilkosságokkal kapcsolatban egyébként nem történtek vádemelések, leszámítva Hariri miniszterelnök esetét, melynek kivizsgálása az ENSZ vezetésével jelenleg is zajlik.
Szíria huszonkilenc éve tartó katonai jelenléte formálisan 2005-ben szűnt meg Libanonban, mikor is Hariri halálát követően erős nemzetközi nyomás hatására kivonta csapatait az országból. Azonban több szíriai hírszerzési tiszt Libanonban maradt, és üzletemberekként tevékenykedve különböző libanoni biztonsági ágazatokba és politikai létesítményekbe szivárgott be.
Emellett Szíria az 1982-ben alapított Hezbollahon keresztül is fenntartja politikai befolyását az országban. A síita harci szervezet Libanonban a nyugati imperia-lizmus megszüntetését, helyette pedig egy iszlám állam létrehozását, valamint Izrael államának teljes megsemmisítését tűzte ki céljául.
Az Izraellel vívott nyári háború, melyet a Hezbollah „isteni győzelemként” értékelt, nem vetette vissza a terrorszervezet készülődését, és izraeli szakértők azon az állásponton vannak, hogy a síitáknak kedvező demográfiai változások kihasználásával a Hezbollah öt éven belül hatalomra fog kerül. Az elmúlt hetekben a Hezbollah vezetője, Hasszan Nasrallah és szíriai, illetve iráni szövetségesei nyíltan kijelentették, hogy meg akarják buktatni Fuad Szinióra Szíria-ellenes kormányát, hogy helyette a Hezbollah vezetésével egy Szíriát és Iránt támogató koalíció kerüljön hatalomra.
A Hezbollah a fegyverkezésre is jelentős hangsúlyt helyezett az elmúlt időszakban. Bejrúti diplomáciai források beszámoltak arról, hogy a szervezet a nyári háború óta sikeresen feltöltötte rakétaarzenálját, így a becslések szerint jelenleg húszezer rövid hatótávolságú rakétával rendelkezik. Szaúd-arábiai források pedig azt állítják, hogy a fegyverutánpótlás Irán és Szíria segítségével történik, mely már a háború alatt is működött. Szíria és Irán hivatalos szinten azonban még mindig tagadja ezeket a vádakat.