Börtönlázadásokról, drogkereskedelemről, szerencsejátékokról és
prostitúcióról a börtön falain belül csak a külföldről érkezett hírekben
hallhatunk, bár a hazai büntetés-végrehajtási intézeteknek is megvannak a
sajátos problémái. Ilyen például a túlzsúfoltság, a rabok tétlensége és
agresszivitása. Pedig mindnyájan hozzájárulunk, hogy a megfelelő ellátást kapják
az elítéltek: egy fő ellátására átlagosan 2 millió forintot fordítanak évente a
költségvetésből.
A Magyar Büntetés-végrehajtási Szervezet 33 intézetében jelenleg közel
nyolcezren „vigyáznak” 14 161 férfi és 1004 nő fogvatartottra. A zsúfoltság a
börtönökben az utóbbi években csökkent. Míg 2002-ben 157 százalékos volt a
telítettség, addig most az átadott új épületeknek köszönhetően „csak” 133
százalékos. A túl sok rab elhelyezése kis területen azért veszélyes, mert a
pszichológusok megfigyelései szerint az erőszakos bűncselekményekben résztvevők
sokkal kevésbé viselik el, ha behatolnak a személyes terükbe, mint mások.
Szeretik, ha megmarad a biztonságérzetükhöz szükséges „ütéstávolság”, azaz 60
centiméter. Így előírás, hogy az előzetesben levőknek legalább négy négyzetméter
mozgástérhez kell jutniuk. Nemzetközi összehasonlításban Magyarországon
kifejezetten magas a fogvatartottak aránya a lakosság számához viszonyítva,
ennek oka pedig a büntetéskiszabás gyakorlatában keresendő.
„Egy fogvatartott ellátása évi 2 millió forintba kerül átlagosan. Nem is olyan
sok ez az összeg, ha belegondolunk, hogy ezért szállást, étkezést, folyamatos
őrizetet, oktatást stb. nyújtanak a raboknak. Az összeget növeli továbbá, hogy
sokan kezelendő problémákkal érkeznek az intézetekbe” - árulta el a Heteknek
Yazbekné Szabó Katalin bv. alezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos
Parancsnokságának szóvivője. A fogvatartottak között az átlagnépességhez képest
kétszeres gyakorisággal vannak olyanok, akik rendszeresen használtak
letartoztatásuk előtt drogokat. A bezártság további problémákhoz vezethet,
például aktivizálódhatnak a látens homoszexuális hajlamok, ami bűntudatot,
szorongást vált ki.
A nemzetközi ajánlások szerint a fogvatartottaknak naponta egy órát a zárkán
kívül értelmes tevékenységgel kellene tölteni. Ez nem mindig valósul meg, hiszen
a napi egy óra séta a szabadlevegőn nem kötelező, így akinek nincs munkája a
börtön keretei között, és nem érdeklik a szakkörök, annak marad a tévézés,
rádiózás és a beszélgetés a cellatársakkal.
A kívánatos 95 százalék helyett jelenleg 55-60 százalékos a fogvatartottak
foglalkoztatottsága. Yazbekné Szabó Katalin szerint a textilipar összeomlása
igen rosszul érintette a rabtársadalmat, hiszen ők elsősorban a munkaruhák és
más termékek készítéséből vették ki a részüket. Jelenleg annak a 12 gazdasági
szervezetnek a jövője is bizonytalan, amelyek a fogvatartottak munkáltatását
szervezik. Sajnálatos az is, hogy elsorvadhat a betanított és szakmunkások
képzése is az anyagi eszközök hiánya miatt.
A szakemberek szerint az lenne kívánatos, ha a fogvatartottak jobb szellemi és
fizikai állapotban hagynák el az intézményeket, mint ahogyan bekerültek - úgy,
hogy időközben rádöbbennek erőszakos cselekedetük helytelenségére. De ez
többnyire csak álom marad, hiszen a rabok leginkább egymásra hatnak, lehetetlen
ellenőrizni mi történik a cellaajtó bezárását követően. A szakemberek
oktatással, kulturális, sport- és egyéb szabadidős tevékenységekkel,
lelkipásztori gondoskodással, orvosi, pszichológiai és szociális gondozói
segítséggel próbálják mégis minimalizálni a börtön káros hatásait.
A zsúfolt intézményekben ennek ellenére gyakori jelenség az agresszió.
Jelentősége miatt az idei Kriminálexpo keretén belül külön szekcióban tárgyalták
a probléma pszichológiai hátterét és a lehetséges kezelési módokat. Különösen
aktuálissá tette a témát az, hogy a szeptemberi, októberi utcai események
begyűrűztek a börtönök falai közé és egyes erőszakos eseményeket nagy
médiaérdeklődés kísért. A szakemberek egyelőre keresik a megoldást, melyet az is
mutat, hogy a keleti misztika tárgykörébe tartozó meditáció és egyéb technikák
elsajátíttatásával igyekeznek javítani a helyzeten.