Nem indul etikai vizsgálat annak kapcsán, hogy a SOTE I. számú Női
Klinikáján 1998 és 2001 között legkevesebb 500 életképes embriót semmisítettek
meg. A „lombikos” megtermékenyítést igénybe vevő pároknak a törvény szerint
lehetőséget kell adni, hogy döntsenek a be nem ültetett embriók sorsáról, a
klinikán azonban egyetlen alternatíva a megsemmisítés volt. Az ügyben eltérőek a
jogi értelmezések, az etikai-erkölcsi kérdések sora pedig szinte végtelen.
A SOTE klinikán történtekkel kapcsolatban Konc János, a Magyar Asszisztált
Reprodukciós Társaság elnöke fordult az MTA Etikai Bizottságához, miután az
Orvosi Hetilapban arról olvasott, hogy az intézményben csak 2001 óta fagyasztják
le a megtermékenyítés után megmaradt életképes embriókat. Márpedig -
hangsúlyozta lapunknak az orvos - az 1998-ban életbe lépett vonatkozó
egészségügyi rendelet előírja, hogy a meddő pároknak joguk van dönteni az
embriók sorsáról: igényelhetik a lefagyasztást, adományozhatják azokat mások
számára, felajánlhatják kutatási célokra, de kérhetik a megsemmisítésüket is.
A SOTE I. számú női klinikáján a lefagyasztásra nem volt lehetőség a szóban
forgó időszakban. Papp Zoltán az intézmény igazgatója ennek kapcsán úgy
nyilatkozott, hogy a hozzájuk forduló házaspárokat még a beavatkozás előtt
tájékoztatták erről a körülményről, és a páciensek az aláírásukkal
kinyilvánították, tudomásul veszik, hogy a szám feletti „előembriókat”
megsemmisítik.
Konc doktor szerint ugyanakkor a jogszabály értelmében az intézményeknek
biztosítaniuk kell a fagyasztás lehetőségét, máskülönben nem végezhetnek ilyen
jellegű tevékenységet. „Az asszonyok egyébként szinte mindig a lefagyasztás
mellett döntenek, ha ezt egy adott intézetben nem biztosítják számukra, az egy
rendkívül súlyos etikai probléma” - hangsúlyozta a János Kórház Meddőségi
Centrumának vezetőjeként dolgozó orvos-tanár. Becslések szerint a SOTE klinikán
három év alatt mintegy félezer életképes embriót semmisítettek meg.
Az MTA Etikai Bizottságának titkára, Demcsik Tamás kérdésünkre elmondta,
hozzájuk semmilyen megkeresés nem érkezett, így vizsgálatot sem indítottak az
eset kapcsán. Értelmezése szerint erre nem is lenne lehetőségük, ugyanis egy
törvény által szabályozott beavatkozásról van szó, vagyis a kérdés nem a
tudomány-, hanem az orvosi etika tárgykörébe tartozik. Konc János erre reagálva
kijelentette: levelét újra el fogja küldeni a bizottságnak, és reméli, hogy
legalább továbbítják az illetékes testületnek.
„Amennyiben a párokat tájékoztatták, hogy más intézményekben lenne lehetőség az
embriók lefagyasztására, de náluk ezt nem lehet megoldani, akkor az intézmény
jogszerűen járt el” - foglalt állást az ügyben Dósa Ágnes orvos-jogász.
Álláspontja szerint a helyzet jogilag nem bonyolult, ha azonban erkölcsi-etikai
szempontból vizsgáljuk a kérdést, akkor a kép jóval összetettebb. Az „in vitro
fertilizáció”, vagyis lombikban történő megtermékenyítés során ugyanis csak
három (kivételes esetben négy) embriót ültethetnek be a méhbe, akkor is, ha több
petesejt termékenyült meg.
Szakértők szerint az embriók sorsa sokszor akkor is a megsemmisítés lesz, ha a
párok a lefagyasztás mellett döntenek, ugyanis az embriókat csak kétszer öt évig
lehet hibernálni, utána a fel nem használtakat „kidobják”. „A világos jogi
keretek ellenére az „embriókérdés” egy igen súlyos erkölcsi-etikai probléma
tehát, bár nálunk erről soha nem folyt komoly vita” - mondta Dósa Ágnes, aki
szerint a magyar jog egyébként is nagyon liberális a méhen belüli embrió,
illetve magzat vonatkozásában, hiszen az anyának széles körű rendelkezési jogot
biztosít a magzat élete felett. Ez a liberális megközelítés nyilvánul meg az
abortusz kapcsán is: 12 hetes koráig akár egy egészséges magzatot is abortálni
lehet az anya döntése alapján.