Gazsó József
Az idei legjobb

A France Football című világhírű szaklap Aranylabda kitüntetését Fabio Cannavaro személyében Franz Beckenbauer és Matthias Sammer után a harmadik olyan játékos nyerte el, aki a védekezésben nyújtott maradandót.

Nagy szerencse, hogy egykoron Nápolyban a kis Fabio sok kortársával ellentétben nem a tradíciót, vagyis a bűnözést, hanem a futballt választotta. Az idei németországi világbajnokságon ország-világ láttára doktorált kitűnőre a védekezés művészetében. Vélhetően ez befolyásolta leginkább az Aranylabda sorsáról döntő szakértőket, mert ha Cannavaro klubbéli teljesítményét nézzük, akkor már nem is olyan egyszerű a helyzet. A Real Madridban ugyanis nem tudta eddig konzerválni a tőle elvárható formát - igaz ebben a csapattársak is ludasak némileg.
Cannavaro a magánéletében is kiegyensúlyozottnak tűnik: tizenöt év házasság áll mögötte, és három gyermek boldog apja. Nagy szó ez egy olyan ember esetében, akit nők hada bálványoz külsejéért. Tipikus vezértípus az élete minden területén. Marcello Lippi nem hiába nevezte őt ki a világbajnokság előtt csapatkapitánynak.
1992-ben mutatkozott be szülővárosa, a Nápoly gárdájában, ahol három idény alatt hatvannyolc alkalommal szerepelt. Ekkor fedezte fel a Parma, itt hét esztendeig futballozott remek színvonalon, így a válogatottban is alapemberré válhatott. A Parma jó csapat volt, de mindenki tudta, hogy Cannavarónak egy sztárgárda dukálna. Az Internazionale ilyen csapat volt, ahová 2002-ben igazolt át, ám a döntés baklövésnek bizonyult. A milánói szurkolók nem sok olyan mérkőzésre emlékezhetnek vissza, amelyen Cannavaro maradandót nyújtott volna. 2004-ben a nagy rivális torinói Juventus mentette meg őt a további szenvedésektől. A zebramezeseknél viszont valósággal megújult, ismét világszínvonalon kezdte űzni a védekezés mesterségét. Talán még ma is ott játszana, ha nem robbant volna ki az ismert bundabotrány, ami miatt a Juvét visszaminősítették az olasz másodosztályba. Így jutott el Cannavaro a Real Madridhoz.
Kétségkívül elképesztő a súlypontemelkedése - szüksége is van rá, mivel csak 175 centiméter magas -, az ütemérzéke és a szerelési készsége. Ennek ellenére sokan nem igazán értik, miért éppen ő kapta meg az idei Aranylabdát. Paolo Maldinit vagy Franco Baresit annak idején jobb védőnek tartották, ők mégsem kapták meg soha ezt a jelentős kitüntetést. Egyesek szerint Thierry Henry jobban megérdemelte volna a díjat, ő azonban csak második lett a versenyen.