Tóth Tamás
Meló, diák
Szórólaposztás, csomagolás

Aluljárókban és útkereszteződésekben gyakran látni szórólaposztó fiatalokat és felnőtteket, akik rendületlenül nyújtogatják a színes lapokat. A tipikus diákmunkára folyamatosan akadnak különböző élethelyzetű és korú jelentkezők, ezzel együtt számuk csökkenőben van, mert sokan inkább a diákhitelt választják a meló helyett.

Fotó: Somorjai L.

A középiskolás Viktor a Stadionok metróállomás kijáratánál szokott szórólapozni. „Csinálnék én mást is - mondja -, de annál a diákszövetkezetnél, ahol háromnegyed éve dolgozom, csak szórólaposztást kapok. Persze nem innen akarok karriert építeni: közgazdaságtant tanulok, amit főiskolán is szeretnék folytatni.” Állítása szerint nem arról van szó, hogy a családjának nincs pénze, inkább arról: a szülei azt szeretnék, ha ő maga dolgozna meg a céljaiért. Ne az legyen, hogy amit kér, az automatikusan teljesül. Viktor jogosítványra gyűjt, és télen-nyáron a kereszteződésnél ácsorog. Nyáron heti háromszor dolgozott, most a tanulmányai miatt egy héten egyszer megy, alkalmanként 3-4 órát. Egy óráért körülbelül 400 forintot kap. Autós osztásért órabérben, gyalogos osztásért darabbérben dolgozik, most éppen fiataloknak oszt. „Mikor egyenként jönnek, akkor elveszik, de amikor többen vannak, akkor nem foglalkoznak vele, vagy egy-két csípős mondattal beszólnak: »Dolgozunk, dolgozunk?«, »Dolgozz már gyorsabban!« De nem igazán veszem fel ezeket a beszólásokat, én legalább dolgozom!” - teszi hozzá.
Autós szórás esetén Viktor a kocsisorok között menve adja oda az anyagot, vigyázva, hogy befejezze, mire a lámpa zöldre vált. Van, hogy az utolsó pillanatban ugrik vissza a járdaszigetre. A munkát párban csinálják, így nem unatkoznak, és kevésbé kötnek beléjük. „Egyszer az anyós felőli oldalról adtam be a reklámanyagot, amikor a sofőr hirtelen megragadta a kezemet, és be akart húzni a kocsiba - hozza fel egyik rossz tapasztalatát. - Szerencsére kicsúszott a kezem, így gyorsan el tudtam menni tőle. Szoktak problémák lenni a koldusokkal is, akik néha ugyanott akarják az újságjukat árulni, ahol mi. Ha sehogy sem tudunk megegyezni, akkor inkább visszamegyek a helyszínre később, ezt a cégnél is elfogadják. Azt, hogy valóban kézbe adjuk-e a szóróanyagot, szúrópróbaszerűen ellenőrzik.”
Köztudomású, hogy nem egy hallgató abból „tört fel”, hogy egyetemi évei alatt diákmunka-közvetítéssel foglalkozott. „A nyolcvanas évek elején alakultak az első iskolaszövetkezetek. Létrejött egy jogszabályi környezet abból a célból, hogy a diákok legálisan tudjanak munkából jövedelemre szert tenni, úgy, hogy jogilag is védve vannak, nincsenek kiszolgáltatva a munkaadó kénye-kedvének - mondja Répássy Zoltán, a DMS Diákmunka Kft. ügyvezetője. - A munkáltatónak is jó ez, hiszen a felnőtt munkánál olcsóbb és rugalmasabb a diákok alkalmazása.” A DMS egy kis iskolaszövetkezet, mintegy 500 fővel. A nagyobb szövetkezetekben akár 30 ezren is lehetnek, és vannak olyanok, amelyek csak egy-két adott munkára jöttek létre. Léteznek egyesülések is, amikor több iskolaszövetkezet egyesül egy rendszerben. „Bár mindmáig keresett a diákmunka, mindazonáltal csökkenés tapasztalható - állítja Lénárt Szabolcs, a Student Diákszövetkezet kommunikációs vezetője. - Nem a munkák változtak meg, hanem a diákok anyagi helyzete javult a diákhitel miatt.”
„A munkák jellege alapvetően ugyanaz - erősíti meg Répássy Zoltán is. - Idényjellege miatt most bejön az ajándékcsomagolás és az irodai munka is, de az állandó sláger a szórólapozás, ezt nagyon sok megbízó kéri. Az autósoknak való osztás egy külön speciális területe a szórólapozásnak. Ahol nincs forgalmi lámpa és zebra, oda nem vállalunk megbízást. A jogszabályzatban és a KRESZben sincs lefektetve, hogy mit lehet és mit nem, ezért felkészítjük a diákokat, mielőtt kimennek a forgalomba osztani. Előírásaink szerint autós szórás esetén a diák csak a járdaszigetről adhat át anyagot. Ha mégsem így dolgozik, azt saját felelősségére teszi.”