Szubotics Mariann
Jelentés az élő bolygó haláláról
1960 óta eltűnt a gerincesek egyharmada

A Föld történetének legnagyobb mértékű természetpusztítása folyik korunkban. Az emberiség „ökológiai nyoma”, vagyis az emberek természettel szembeni igénye olyan nagyra nőtt, hogy a Föld már nem képes a regenerációra. A gerinces állatok populációinak egyharmada kipusztult az utóbbi harminc évben - olvasható a WWF (Természetvédelmi Világalap) egy hónapja közreadott megdöbbentő jelentésében.

A kétévente készülő jelentés - mely a londoni Zoológiai Társaság és a Globális Lábnyom Hálózat közreműködésével készült - idén sem dicsérte meg az emberiséget: a Föld ökoszisztémáit még soha olyan mértékben nem szipolyoztuk ki, mint manapság. „Jóval tovább nyújtózunk, mint ameddig ökológiai takarónk ér, s olyan mértékben aknázzuk ki a természeti erőforrásokat, hogy a Föld már nem képes pótolni őket. Ennek következményei előre láthatók és irtózatosak” - hívta fel a figyelmet James Leape, a WWF főigazgatója.
A Pekingben közzétett jelentés két csoportban számos adatot foglal magában. Az egyik az „élőbolygóindex”, amely a biodiverzitást mutatja, 1300 gerinces faj 3600 populációja alapján készült. 1961 óta a szárazföldi fajok 31 százalékkal, az édesvíziek 28 százalékkal, a tengeriek pedig 27 százalékkal fogyatkoztak meg. Hazánkban például a vizát és a törpesast már hiába keressük. A hanyatlás a trópusokon a legdrámaibb.
A másik index az „ökológiai nyom”, ami az emberiség növekvő élelem-, energia- és vízigényének következménye. A felmérésből kiderül, hogy 1961 óta az emberiség összigénye a bioszférával szemben több mint háromszorosára nőtt. Az emberiség 2003-ban már 25 százalékkal gyorsabban változtatta hulladékká az erőforrásokat, mint ahogy a természet a hulladékot képes visszaváltoztatni erőforrásokká. Az ökológiai nyom leggyorsabban növekvő összetevője a széndioxid-kibocsátás, ami 1961 óta több mint a kilencszeresére nőtt. Az összes energiafogyasz-tás - különösen a fosszilis energiahordozók (szén, földgáz, olaj) használata - 700 százalékkal növekedett, ami erősen hozzájárul a klímaváltozás káros következményeihez is. Jelenleg a legnagyobb terhet az Egyesült Arab Emirátusok, az Egyesült Államok és Finnország rója bolygónkra, s Magyarország is magasan a kívánatos érték fölött áll. A nagy népességű, elmaradottabb országok fejlődése nyomán megugró fogyasztás pedig hihetetlen nyomást fog jelenteni a természeti javakra.
„Döntő választás előtt áll az emberiség: az életszínvonal emelése a természetre rótt terhek csökkentése mellett nem lesz könnyű. Az újabb beruházások vagy a romboló túlfogyasztásba hajszolják a társadalmakat, vagy pedig rákényszerítik a fenntartható életvitelre a ma és a jövő nemzedékeit” - fogalmazott James Leape. Számításaik szerint, ha minden marad a régiben, az emberiség igényei a természetes erőforrások iránt 2050-re kétszer akkorák lesznek, mint a Föld kapacitása, s ezen a ponton nagyarányú ökoszisztéma-összeomlás következhet be. A fenntartható társadalomhoz viszont azonnali, jelentős intézkedésekre van szükség, főként az energia-előállítás, a közlekedés és az otthonteremtés terén.