Vizin Balázs
Rezzenéstelen arccal tűrtem
– mondja Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája

Meg tudta bocsátani Kádár Jánosnak, hogy elárulta, majd kivégeztette a nagypapáját?
- Soha nem fogom elfelejteni Kádárnak ezt az árulást, és azt, amit a nagyapámmal tett. Meggyőződésem, hogy az ember nem árulhatja el a barátait. Kádár János politikusként pragmatikusan gondolkodott: vagy börtönbe küldenek, vagy megszerzem a hatalmat. Nagyon nehezen veszem tudomásul, hogy a politika ennyire elidegenül az általános emberi erkölcstől.

Fotó: Németh Tamás

Érzett valamilyen történelmi igazságszolgáltatást abban, hogy Kádár pontosan azon a napon halt meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság Nagy Imre perét újratárgyalta, és abban felmentő ítéletet hozott?
- Az élet sokkal különösebb dolgokat produkál, mint ha az ember egy drámát próbálna írni róla. Emlékszem, pont bent ültünk a Legfelsőbb Bíróságon a tárgyalóteremben, és hirtelen halk beszélgetés támadt, majd mi is megkaptuk a cédulát, amire rá volt írva, hogy Kádár meghalt. Döbbenetes volt. Én személy szerint egyetlen ember halálán sem tudok elégedettséget érezni. Akkor ott mi annak örültünk, hogy jogilag is kimondták: Nagy Imre nem bűnös, nem hazaáruló, és méltó módon eltemethettük!
Mi lehet az oka, hogy Kádár János a történtek ellenére a mai napig a legnépszerűbb politikusok egyike Magyarországon?
- Az egyik ok valószínűleg a kollektív felejtés és a következő évtizedekben bekövetkezett változások. Nem ítélhetem el azokat az embereket, akik a saját tapasztalataik alapján alkotnak véleményt Kádárról. Szerencsére az országban nem minden család szenvedett egyformán a megtorlásoktól. Ők másképp élték meg ezeket az évtizedeket.