Hetek X. évfolyam, 40. szám, 2006. október 06.

Nem újdonság, hogy a szépségipar a fiatalság megőrzésének látszatáért minden fegyvert bevet, akár idegmérget is. Az elmúlt években tömegesen alkalmazott ráncfeltöltő szer azonban pszichés függőséget alakít ki - mutatnak rá brit szakemberek egy friss tanulmányban.

C arter Singh pszichológus és Martin Kelly plasztikai sebész a Brit Esztétikai és Plasztikai Sebészek Egyesületének találkozóján jelentették be kutatásaik megdöbbentő eredményét. Többek között kimutatták, hogy a Botox-kúrán átesett páciensek negyven százaléka megrögzött vágyat érez arra, hogy újabb és újabb kezelést végeztessen magán. A Botox-kúra lényege, hogy injekcióval arcizmokat bénító hatóanyagot fecskendeznek a bőr alá, aminek következtében a ráncok kisimulnak. Az így elért fiatalítás háromtól hat hónapig tart, tehát a természetes regenerálódást követően újabb beavatkozás szükséges a hatás fenntartásához. A mérések szerint a Botoxot használók többsége szenved a tudattól, hogy nem képes uralni testében a természetes öregedési folyamatokat. Szinte minden második „botoxos” mérges azokra is, akik a szer használata miatt bírálják őket. A kezelés résztvevői nemcsak fiatalabbnak látják, de fiatalabbnak is érzik magukat egy-egy kúra után.
„Bár önmagában a Botox injekciós alkalmazásának jók a kockázati mutatói, valójában könnyedén függőséget okozhat - jelentette ki Singh. - Az anyag megváltoztatja az arcvonásokat és látszólag a bőr állagát is, ami végül egy tökéletesebb énkép kialakulásához vezet. Mindez pszichésen feldobja a pácienst, s beláthatjuk, innen már csak egy lépés a függővé válás.” Rá is szoknak a Botoxra azok, akik megtehetik, hogy kifizessék az 500 és 2000 dollár között mozgó tarifát.
A Botox az Egyesült Államokból indult hódító útjára, ahol tavaly már közel négymillió kezelést hajtottak végre. Az öreg kontinensen lassabban terjed az arckifeszítés iránti olthatatlan vágy, de már Angliában is mintegy százezren kértek ránctalanító töltetet az elmúlt év során. Magyarországon százezrekbe kerül egy kezelés, ami egyértelműen korlátozza a szer térnyerését az esztétikai üzletágban.
A szer hívei modellek, menő üzletemberek, ám a legveszélyeztetettebb réteg a negyvenedik életévüket elhagyó színészek tábora, köztük egyre több férfi is. A sztárvilág „botoxos” osztályának tagjai a teljesség igénye nélkül: Meg Ryan, Liz Hurley, Jamie Lee Curtis, Cindy Crawford, Melanie Griffith, Demi Moore; az urak közül pedig Arnold Schwarzenegger, Mickey Rourke, Michael Douglas.
Manapság az örökifjú külső a politikusok kelléktárába is bekerült. A 2004-es amerikai demokrata elnökjelölt is átesett már több beavatkozáson, amikor a választások idejére próbálták „kipofozni”. A médiaszemélyiségek között inkább az megy ritkaságszámba, aki nem él a lehetőséggel, hogy veszítsen ráncaiból.
Az eljárásnak meglehetősen harapós ellenzéke is van. Több híres rendező kijelentette, a tragédia netovábbja lenne számukra egy drámai szerepben alkalmazott „bebotoxozott” színész. Ezzel vág egybe Kate Winslet Titanic-túlélő színésznő véleménye is: „Amikor játszol, tudnod kell mozgatni az arcodat! Kommunikálnod kell, érzéseket kell tudnod kifejezni vele. Gyűlölném, ha ez a képességem eltűnne.”
Az ostoba divat annyira elharapódzott Hollywoodban, hogy már a tizenéves lányok is szükségét érzik a szer használatának. „Nézem ezeket az élőhalott embereket, és látni az öregedéstől való rettegést a szemükben - mondja Cate Blanchett. - És arra gondolok, csináljátok csak, a halál nem lesz semmivel sem könnyebb, csak mert nem tudod megmozdítani az arcod.”