Hajdú Sándor
Se veled, se nélküled
Elégedetlenek a szocialisták vidéki talpasai

Csúfos kudarc az önkormányzati választásokon, a köztársasági elnök által felmelegített indulatok, orbáni ultimátum a miniszterelnök menesztésére, bizalmi szavazás a parlamentben. Egy hét itthon, amely újra felzavarta a hazai közélet sekélyes vizét. A miniszterelnök a célkereszt közepén, akit támadnak jobbról, balról, sőt még középről is. A kérdés: túléli mindezt Gyurcsány Ferenc, vagy a harmadik köztársaság immár második miniszterelnöke idő előtt távozik? Ha igen, ígéretéhez híven könyvet kell írnia Kézikönyv politikai túlélők számára címmel.

A kampánycsend és a vénasszonyok nyara pár perc nyugalmat hozott, amelynek a köztársasági elnök közéleti beszólása vetett véget. Jött, beszélt, majd kitört a vihar, amely éjfélre pusztító tornádóvá vált a szocialisták háza táján. Narancsvidékké változott az ország, paraszthajszál híján a fővárossal együtt. Demszky és Tarlós csatáját végigizgulta a fél ország, melynek végén Demszky nagy sóhajjal jelentette be: liberális város maradt Budapest. A vidék azonban a kormánykoalíció számára óriási bukást hozott. Büntetett a nép.
Orbán Viktor egykori miniszterelnöki tekintélyével jelentette ki: az ország leszavazta Gyurcsányt, annak fel is, út le is út. Arcán a gyötrelem ráncai kisimultak, homlokát államférfiúi komor bú felhőzte, készült erre a pillanatra, öt hosszú éve várta ezt a lélekemelő órát. A másik oldalon egy visszafogott, lendületét vesztett, lelombozott, feltűnően csendes miniszterelnök bizonygatta: érti ő a nép üzenetét.

Másnap aztán jött a váratlan, de már gyurcsányi fordulat: bizalmi szavazást kért a parlamentben önmaga ellen. A lépés okos, de átlátszó, sőt az ellenzék vezére szerint ócska trükk, amihez nem hajlandó asszisztálni pártja, majd egy a demokratikus világban szokatlan bejelentést tett: hetvenkét órája van a szocialistáknak, hogy eltávolítsák a miniszterelnököt. Pedig ezzel a húzással Gyurcsány kettős célt akart elérni: pártja törésvonalait eltüntetni, és a köztársasági elnök szavait szó szerint végrehajtani, ezzel mintegy kifogva a szelet Sólyom László vitorlájából. Hozadékként Orbán Viktorról bebizonyosodhat, nem akar alkotmányos keretek között politizálni, az utcán, kocsmai verekedésben akar felülkerekedni. A szocialisták, ha fogcsikorgatva is, de úgy látszik zárták soraikat, éppen a közös ellenség réme késztette őket erre. A pártban azonban egyre erősebb az elégedetlenkedők hangja, reped a látszategység. Az elnökség még kiáll a miniszterelnök mögött, de a vidéki „talpasok” már hangot adtak elégedetlenségüknek. A választási kudarc után sok állás nélkül maradt pártkáder fogalmazott meg erős kritikát a miniszterelnökkel szemben. „Mennie kell, legyen pártelnök, és adja át a kormányzást Surányinak”, vagy „Most megtanulja a Fletó, hogy velünk kell egyeztetni, ha valamit akar, és nem csak a saját belső köreivel.” Információink szerint az elnökségben is fogalmazódott meg kritika, amely szerint nem mindenkinek tetszik a miniszterelnök empátiát nélkülöző erőszakos stílusa. Többen markáns képpel illusztrálták a helyzetet: nem jó érzés olyankor utasnak lenni, amikor két autó megszállott sofőrje száguld egymással szemben, és egyik sem akarja elrántani a kormányt. A folyosói pletykák szerint a pártban egyre több vezető aggódik, mert Gyurcsány egyenesen a pártelnöki székre tör, s ez bizony veszélyes a második vonal számára. A frakcióra nagy nyomást helyezett az elnökség, amelynek egyik prominense úgy fogalmazott: aki nem szavaz a miniszterelnök mellett, annak nincs többé politikai jövője. „A helyzetet most megoldjuk, de az október további eseményei erős aggodalommal töltenek el mindannyiunkat - fogalmazott a Heteknek az elnökség másik tagja.
Jánosi György szocialista képviselő a keddi frakcióülésen rendkívüli pártkongresszus összehívására tett javaslatot, ám képviselőtársai elvetették ötletét. A politikus érvei között szerepelt, hogy komoly elbizonytalanodást érez a párttagság és a szimpatizánsok körében is.
A kialakult helyzetet fokozandó, a szabaddemokrata elnök kiváló ritmusérzékről tanúskodva bejelentette: nincs tovább, nem indul jövőre az elnöki posztért. „Nem is merek belegondolni, ki lesz februárban a koalíciós párt elnöke” - tette még hozzá aggódva Kuncze Gábor.
A narancsba borult vidék szocialista erős emberei azonban aggódnak. Nincs hatalom, nincs menázsi, ráadásul mintegy ellenzékként lesznek kénytelenek végignézni, ahogy a fideszes megyei és városvezetők elköltik az uniós pénzt - helyettük. A megyéknek közvetlen ugyan nincs már más szerepük az intézményfenntartói feladatokon kívül, a fejlesztések generálásában, a helyi kezdeményezések kialakításában azonban egy egészen új szerep kezdett az utóbbi időben megvalósulni. Olyan szakértői gárdák álltak fel a megyéknél, amelyek a közgyűlések munkáját segítik. Többnyire területfejlesztéshez értő, az európai uniós szabályokat ismerő, idegen nyelven is beszélő fiatal, agilis szakemberek. Ők próbálták segíteni a kistérségek és önkormányzatok uniós pályázati tevékenységét. Egyfajta átadó, transzmissziós szerepet próbáltak betölteni, melynek a jövője most bizonytalanná vált.
A megyei és a helyi önkormányzati delegáltak is meghatározó módon vesznek részt a regionális fejlesztési tanácsok munkájában, nekik kell együttműködni a minisztériumok által küldött személyekkel, előkészíttetni és meghozni a döntéseket, majd megszervezni a végrehajtást. És ha ezen a ponton megszakad a párbeszéd, nincs uniós pénz.