Vissza a tartalomjegyzékhez


A félhold árnyéka

Tisztelt Hetek Szerkesztősége!

Azt már megszokhattam, hogy nem a szerény logikám szerint működik a világ. XVI. Benedek nem akarta megsérteni több mint egymilliárd muzulmán hitét, nem is a saját gondolatait idézte, hanem egy, a XIV. században élt bizánci, II. Manuel Paleologosz szavait, ráadásul úgy kezdte a mondanivalóját, hogy csak idéz, s nem a saját gondolatait közli.
A vallás és a politika, e két dolog a végsőkig megosztja s egymás ellen fordítja az embereket, a kultúrákat s az országokat egyaránt. Tudhatjuk ezt a történelemből is. Ma a muszlim világ jelentős része ugyanabban a szellemi állapotban van, mint amilyenben a keresztény Európa volt a XI. és a XVII. század között. Európán belül is ebben az igen hosszú időszakban a vallási-felekezeti gyűlölködés és a hitviták s a hitháborúk voltak a jellemzők, melyek a keresztes háborúkban teljesedtek ki igazából, majd az egyházszakadás, a protestantizmus és a katolicizmus gyakran igencsak vérengzős-ördöngős összeütközései. Ma az iszlám világban is vannak hasonló fejlemények: síiták és szunniták gyilkolják egymást, pusztán teológiai nézetkülönbségek miatt, mégis mintha sok szempontból egységesebbek lennének, mint a keresztények. Egyes fanatikus iszlám szektáknak ma ugyanazok a céljai, mint annak idején a templomosoknak s a jezsuitáknak, a hitüket elterjeszteni az egész világon, ha kell, erőszakkal! Ők is, mint hajdanán a keresztények, ami nem az ő értékítéletük, nem az ő értékrendszerük és hitviláguk szerint működik, úgy gondolják, hogy joguk van elpusztítani, s mindent és mindenkit, amit és akit úgy gondolnak, hogy az nem istennek tetsző, el is pusztítják, ha tudják!
A leghalálosabb kombináció a vallás és a politika összefonódása. A politika nem ritkán jó ürügyként és eszközként használja fel a vallást céljai érdekében, de a vallás is a politikát ki- és felhasználja céljai és érdekei szerint, s nem ritkán emberéletek, sorsok árán! Erre is volt és van ma is példa bőven!

Üdvözlettel:
Baracsi Attila
Pécs