Hetek X. évfolyam, 40. szám, 2006. október 06.

A Hetek 2006. szeptember 29-i számában „” címen megjelent cikk több részével nem értek egyet. Legfőképpen azzal, hogy egyoldalúan a Magyar Gyógyszerész Kamarát irányító magángyógyszerészek demagóg álláspontját ismétli anélkül, hogy akár a kormányzat vagy akár a többi gyógyszerész véleményét ismertetné. Én csak néhány alapvető szempontra hívnám fel figyelmüket.
A jelenlegi magyar patikarendszer két módon jött létre: egyrészt a rendszerváltás közvetlen környékén törvényi szabályozás híján nyitották megfelelő tőkével rendelkező gyógyszerészek az első magángyógyszertárakat, másrészt a törvényi szabályozás után a privatizáció révén jutottak tulajdonhoz az állami gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek, illetve a mögöttük álló befektetők. Ekkortájt alakult meg a Magyar Gyógyszerész Kamara, kötelező tagsággal. Sikerült a jogszabályokat úgy alakítani, hogy az ún. személyi jogos rendszer alkalmazásával, a patikakörzetben minimális lakosságszám meghatározásával, valamint a kamara engedélyezési jogköre által mára gyakorlatilag lehetetlen új gyógyszertárat nyitni. Kialakult egy tökéletesen zárt patikuselit a kb. 2500 gyógyszertár-tulajdonosból. Tulajdonképpen a kamarában is ők a hangadók, mellettük eltörpül a kórházi és (érthetően) az alkalmazott gyógyszerészek érdekképviselete. Gyakorlatilag a 2. világháború előtti rendszert állították vissza.
Szilárd meggyőződésem, hogy mind a betegek, mind az egészségügy, mind a gazdaság csak profitálna a patikaliberalizációból. A betegek több helyen juthatnának gyógyszerhez (nem csak a vény nélkül kaphatókhoz), a posztkommunista gyógyszertárak kénytelenek lennének modernizálódni, a szabad verseny pedig felélénkítené az egész gyógyszerész-társadalmat - megadná az esélyt azoknak a gyógyszerészeknek is, akik az első körben kimaradtak.
Ez természetesen a vényköteles gyógyszereknél nem okozhat gyógyszerár-emelkedést. Más a helyzet a recept nélkül kapható, úgynevezett OTC készítményekkel. Ezek árrését fel lehetne szabadítani. Valószínűleg csökkenne az áruk a hipermarketekben, és nőne a benzinkutaknál (és a gyógyszertárakban). De ez így természetes. Nem kell félni a gyógyszerhamisítástól, csak megfelelően elő kell írni a beszerzés módját: kizárólag gyógyszer-nagykereskedőtől. Természetesen a jogszabályalkotók részéről az lenne a korrekt, ha a patikák ugyanolyan ármeghatározási joggal rendelkeznének, mint a többi OTC készítményt árusító üzlet.
Végezetül nem tudom, miért kell a patikaliberalizáció miatt is a gyógyszergyártókat szidni? Tudomásul kellene végre venni, hogy az egészségügy is (mint minden más) üzleti alapon működik. A gyógyszer áru, amit ki kell fejleszteni, le kell gyártani, reklámozni és végül forgalmazni kell. A gyógyszernek ára van, amit valakinek meg kell fizetni, attól függetlenül, hogy hány helyen lehet hozzájutni. Magyarországon egyébként jóval a nyugat-európai árszínvonal alatt van a gyógyszer ára, de ez nem a patikák számával van összefüggésben, hanem az OEP kemény tárgyalásainak köszönhető. A „hatalmas profittal” rendelkező gyártók egyébként bevételük komoly arányát új gyógyszerek kifejlesztésére fordítják, amely egyaránt érdeke az egészségügyben tevékenykedőknek és a betegeknek. Ezenkívül Magyarországon (is) a legnagyobb adófizetők között vannak, milliárdokat térítenek vissza (!) az államnak a tervezetten felüli eladások után, és több ezer magyar - szintén adófizető - állampolgárnak adnak munkát.