Nemrégiben jelent meg az Izraelben élő Jehuda Lahav - többek között lapunk
tudósítója - második önéletrajzi írása Ösvény a megértéshez címmel. A Kassán
kiadott kötet a szerző életének tizenkét évét fogja át, és olyan szemszögből
világítja meg a zsidó nép küzdelmét Izrael földjén, melyet külső szemlélő nem
volna képes ilyen őszintén és hitelesen visszaadni.
Jehuda Lahav a könyvbemutatón
Fotó: R. A.
A könyv budapesti bemutatóján, az Alexandra Irodalmi Kávéházban a szerző
kötetlen beszélgetés keretében történeteket mesélt azokból az időkből, amikor
még Szlovákiában élt szüleivel, beszélt a náci haláltáborok pokláról, és arról,
hogy szülei találékonysága és a Gondviselés hogyan segített neki mindezt
túlélni.
Felelevenített kibucsztorikat is, melyek bepillantást engednek a cionista
pionírok mindennapjaiba. Olyan helyzetekbe, amikor ágyneműjegyekért már addig is
együtt élő párok mégis összeházasodtak, de a rabbi elé nem mindig azok álltak,
akiket ténylegesen össze kellett adni, vagy amikor a Magyarországra látogató
izraeli delegáció hatalmas dilemmával találta szembe magát: a pont akkor
hazánkban tartózkodó palesztin küldöttség Abu Ijáddal az élén hajlandó volt
tárgyalóasztalhoz ülni velük, viszont számukra tiltott volt a PFSZ-szel
tárgyalni.
Mesélt a Kádár-éra alatti hatalmas bevándorlási hullámról, amikor a háborút
átvészelt, Magyarországra visszatért zsidók tömegesen költöztek Izraelbe az
olyan „népi rigmusok” hatására, mint „vigyázz, Itzchik, most nem viszünk
Auschwitzig”.
A holokauszt poklát is megjárt író-újságíró elmondta: a túléléshez
elengedhetetlen a humor és a derű - akiből ez kihalt, nem volt képes tovább
cipelni az emlékek terhét.