Hetek X. évfolyam, 40. szám, 2006. október 06.

A NATO-val 1999-ben kötött szerződés alapján 2006. szeptember 30-án kellett volna befejeződnie a megígért radarok telepítésének, jelenleg azonban még az sem látható, hogy a magyar fél egyáltalán tudja-e teljesíteni vállalásait. A Zengő- Tubes-ügyben a magyar média leginkább a környezetvédők akcióit és érveit mutatta be, ám a lapunknak nyilatkozó katonai szakértők szerint valójában „szervezett hazaárulás” történt, és „normális országban nem fordulhatott volna elő, hogy a vezetők bazsarózsát babusgatnak, miközben az ország biztonságáról és becsületéről van szó”.

Már 1994-ben született országgyűlési határozat arról, hogy szükség lenne egy minimális számú radarból álló alaprendszer kiépítésére a megfelelő légtérellenőrzés és légvédelem miatt. Az elgondolás megvalósítása azonban forráshiány miatt elmaradt. 1997-re a Honvédelmi Minisztérium adatai szerint a radarok elhasználódási szintje elérte a 99,25 százalékot, értékük nullára amortizálódott. Magyarország még a szövetséghez való csatlakozás előtt, a Horn-kormány idején kezdett tárgyalásokat három nagy teljesítményű radar telepítéséről. A szerződéseknek megfelelően az eszközök költségeinek (24,3 milliárd forint) nagy részét a katonai szövetség átvállalta volna. A magyar féltől azt várták, hogy készüljenek el a radarokat befogadó objektumok Békéscsabán, Bánkúton és a Zengőn. A helyszínekről egyébként az Orbán-kormány idején döntöttek szimulációs vizsgálatok és számítógépes elemzések után.
Az azóta eltelt időben Bánkúton és Békéscsabán már felépült az új állomás. A Zengőn is elindult a beruházás, azonban a környezetvédők akcióikkal megakadályozták ennek befejezését. Sólyom László hangsúlyozottan magánemberként, de már a köztársasági elnöki székben helyet foglalva - magyarán az Alkotmány szerint a fegyveres erők főparancsnokaként - vett részt az egyik ilyen tiltakozó megmozduláson.
R. Bakonyi Judit, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szóvivője lapunknak elmondta, hogy ők sem támogatták a Zengőn való megvalósítást az ott található természeti értékek, többek között a bánáti bazsarózsák termőhelye miatt.
2005. november 23-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Sándor-palotában jelentette be, hogy nem a Zengőre, hanem a Pécs közeli Nagy-Tubes-hegyre javasolja telepíteni a déli határ közelébe tervezett NATO-radart. Ezt megelőzően Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel és Persányi Miklós környezetvédelmi miniszterrel együtt tárgyalt Sólyom László köztársasági elnökkel. A kormányfő elmondta, hogy körültekintő vizsgálatok alapján - a honvédelmi és a környezetvédelmi érdekek figyelembevételével - döntöttek a Nagy-Tubes-hegy mellett, és ezt a köztársasági elnök tudomásul vette, azt az Alkotmány környezetvédelmi elveivel összhangban lévőnek nevezte.
Tény, hogy máig egy kapavágás sem történt a területen. Taligás Antal ezredesnek, a Honvédelmi Minisztérium osztályvezetőjének elmondása szerint eddig azért nem született kormányzati döntés a végleges helyszín kijelöléséről, mert még nem készültek el a minden szakterületre kiterjedő, részletes vizsgálatok és hatástanulmányok. A NATO egyébként tudomásul vette, hogy esetleg más helyszínre kerül a radar, bár levelükből csodálkozás érződik, mivel a Zengő-csúcsot is a magyar fél javasolta.
Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a Zengő védőinél is szélesebb mozgalom kezd kibontakozni a Tubes védelmének érdekében, úgyanis a magaslat Pécs közigazgatási határán belül fekszik. Peták Péter az Istenkúti Közösségért Egyesület elnöke, a tiltakozások egyik főszervezője a Heteknek elmondta, hogy a Nagy-Tubes-hegy természetvédelmi terület (a Natura 2000-nek, az EU egységes természetvédelmi területének a része), a leendő építési terület az egybefüggő lakóterületektől mindössze 700 (!) méterre helyezkedik el, és a környéke igen kedvelt kirándulóhely. Itt található a közadakozásból felépült János-kilátó is. Peták Péter szerint a lokátor jelenléte nem egyeztethető össze a város vállalt céljaival sem, hiszen Pécs az életminőség pólusa és az ökováros-ökorégió programban a kulturális főváros címet viseli.
Peták Péter azt is sérelmezi, hogy a lakosság véleményét nem kérdezték meg az ügyben, pedig erre a kormányzat ígéretet tett. A közmeghallgatást is csak azután tudták megtartani, hogy összegyűjtöttek 6500 aláírást. Azóta ismét gyűjtenek, népszavazást szeretnének kezdeményezni. „Nemzetközi szerződés esetén nem lehet népszavazást kiírni” - reagált a felvetésre lapunknak Dr. Papp Judit, Pécs város főjegyzője.

A civilek érveit egyébként egy tévedés is segítette. Bauer Zsuzsa, a pécsi önkormányzat munkatársa elmondta a Heteknek, hogy a radar telepítésére szánt terület a Honvédelmi Minisztérium tulajdona volt, ám egy figyelmetlenség miatt a 2004-ben érvénybe lépő Pécsi Építési Szabályzatban tévesen jelent meg a terület besorolása. Amikor ezt a Honvédelmi Minisztérium észrevette, 2005. augusztus 3-án arra kérte a pécsi önkormányzatot, hogy a tényleges használatnak megfelelően minősítse át az ingatlant „egészségügyi erdőből” „különleges honvédelmi területté”. Igen ám, csakhogy a november 29-ei módosítás előtt megküldték az anyagot a társadalmi szervezeteknek véleményezésre, többek között az Istenkúti Közösségért Egyesületnek is, akik azonnal lecsapták a magas labdát.
A környezetvédők és a civilek váltig állítják, hogy tulajdonképpen felesleges a radarok telepítése. Dr. Lükő Dénes katonai szakértő kérdésünkre elmondta, hogy a megfelelő felderítési szint miatt mindenképpen szükség van a beruházásra. A lokátor megépítése mellett szól, hogy ezzel az ország lefedettsége 98 százalékossá válna, az eddigi radarállomások helyett pedig csak három nagy teljesítményű radart kellene működtetni, így az évi 5 milliárdos fenntartási költségek 750 millió forintra csökkennének. A megfelelő helyszín kiválasztásának módszere Kovács Gyula nyugállományú alezredes szerint igen egyszerű, hiszen egy kisgyermek is tudja, hogy ha körül szeretne nézni, a legmagasabb pontra kell állnia. A Zengő ezért lett volna ideális helyszín. A Tubesról például - pont a Zengő takarása miatt - nem látszik a Belgrádtól Paksig tartó útvonal jelentős része. Így komoly összegeket felemésztő, kiegészítő berendezésekre is szükség lesz. Bármilyen furcsa, de a HM által bekért hatástanulmányokból az derül ki, hogy minél közelebb helyezkedik el a radar a lakókörnyezethez, annál kisebb hatással bír a lakosságra, ugyanis a legközelebbi lakott terület a műszer által kibocsátott légteret pásztázó nyalábok holtterében helyezkedik el.
Az alezredes hangot adott azon véleményének is, hogy a „világoszöldek, sötétzöldek, ökoterroristák, ökoanarchisták” mostanra megtanulták, hogyan kell tiltakozni, a kormány viszont még nem tudja, hogyan lehet nemet mondani. „Ha a böhönyei libalegelő lenne a választott helyszín, a civilek létrehozták volna a Böhönyei Libalegelőért Egyesületet, és máris kimutatható a lakossági ellenállás” - tette hozzá az alezredes, aki szerint a HM-nek más területeken már bevált módszerekkel kellett volna meggyőznie előzetesen a lakosságot.
És hogy mindebből milyen anyagi kár éri hazánkat, azzal kapcsolatban Taligás Antal ezredes csak reményét tudta kifejezni, hogy „semmilyen”. Lapunk azonban katonai forrásokból úgy értesült, hogy a történtek már eddig is nagyon sokba kerültek az adófizetőknek, hiszen a zengői beruházóval szerződést kellett bontani, a külföldön már elkészült radarokat vissza kellett tartani, és a kiegészítő berendezések építése és üzemeltetése sem lesz olcsó mulatság.
A Heteknek nyilatkozó katonai szakértők szerint ahhoz, hogy a NATO komolyan vegye Magyarországot, ideje lenne kilépnünk a „vonakodó szövetséges” és a „szegény rokon” kategóriából.