Hack Péter
Keresztútnál

A hétvégi önkormányzati választásokon elért jobboldali siker eloszlatta azt a reményt, hogy a szeptemberben kirobbant válságnak gyors vége lesz. Bár a közvélemény-kutatók szerint a koalíció veresége sokkal inkább a megszorító csomagnak, mint a Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése után kirobbant tiltakozásoknak a következménye, a jobboldal úgy érzi, eljött a pillanat, hogy megdöntse a kormányt. Az ország keresztúthoz érkezett, a közeli napokban eldől, hogy inkább Európa, vagy inkább a Balkán része leszünk.

A választási eredmények ismertté válása előtt Sólyom László köztársasági elnök nyilatkozatában, mintegy a Fidesz forgatókönyvét diktálva, már jelt adott a kormány elleni újabb offenzívára, amelyre nem is kellett sokat várni. Orbán Viktor - akit a hírek szerint az elnökség tagjai egy hete még jobb belátásra tudtak bírni az utcai demonstráció elhalasztása során - lényegesen megerősödött a párton belül, és teljes mértékben átvette a kezdeményezést. Az ellenzék vezére először hetvenkét órás ultimátumot adott a kormánypártoknak a miniszterelnök leváltására, majd „ócska trükknek” nevezte a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazást, és péntekre az utcára szólította a híveit.
Eközben a másik oldalon a miniszterelnök az Alkotmányban biztosított lehetőséggel élve péntekre kezdeményezte az országgyűlés rendkívüli ülését, és bizalmi szavazást kért programjáról és saját magáról.
A fejleményekből úgy tűnik, hogy a folyamatosan éleződő konfliktus mögött két eltérő forgatókönyv húzódik. Orbán az ukrán „narancsos forradalom” és a grúz kormánybuktatás mintáját kívánja követni. Célja valószínűleg az, hogy az utcai politizálás eszközeivel minél nagyobb nyomást gyakoroljon a kormányra, és elérje, hogy a kormánypártok leváltsák Gyurcsány Ferencet. A péntek délutánra nagy erőkkel szervezett tüntetés során Orbán vélhetően további ellenállásra buzdítja híveit, ahogyan azt a Magyar Nemzetben megjelent cikksorozatában, már jóval a Gyurcsány-beszéd megjelenése előtt előrevetítette. A pénteki megmozdulást vélhetően folyamatos tüntetések fogják követni részben a Kossuth téren, részben különböző vidéki városokban. Ezeken a tüntetéseken a korábbi Fidesz-nagygyűlések közönségén kívül egyre jelentősebb szerepet szánnak a MIÉP, a Jobbik és más szélsőjobboldali csoportok mindig könnyen mozgatható, egykori és jelenlegi tagjainak.
A tüntetésekhez kapcsolódva a Fideszhez kötődő szervezetek - mint például a Magosz - útelzárásokat, forgalomlassító demonstrációkat szerveznek, a szintén jobboldalhoz kötődő szakszervezetek és egyéb érdekképviseletek pedig sztrájkokkal támogathatják azt akciót.
A cél az, hogy a szocialisták tárgyalásokat kezdjenek Gyurcsány leváltásáról.
A taktika több szempontból is rendkívül kockázatos. Míg Ukrajnában és Grúziában az országnak nem sok veszíteni valója volt, addig Magyarország még mindig sokat veszíthet egy elhúzódó válság, a kormányzás megbénítása révén. A jelenlegi költségvetési válság könnyen súlyos gazdasági válságba csaphat át. A magyar gazdaság ugyanis rendkívül sebezhető, a forint összeomlása, az infláció felgyorsulása sok Gyurcsány-csomagnál nagyobb terhet helyezne a lakosságra.
A nyitott magyar gazdaság ezért nem hagyhatja figyelmen kívül sem az EU, sem a befektetők álláspontját. Akár tetszik ez, akár nem, az ország sokkal jobban függ ezektől a tényezőktől, mint ők tőlünk. Jól érzékeli ezt Kósa Lajos, Debrecen újjáválasztott fideszes polgármestere, aki hétfőn egy interjúban azt mondta, hogy a jobboldalnak most hátra kellene dőlnie, „és hideg vizet ereszteni a csuklójára”, mert a gazdasági összeomlásnak az lehet a következménye, hogy jövőre az emberek nemcsak Gyurcsányt és a szocialistákat, hanem az egész politikai elitet elkergetik.
Azzal, hogy Orbán a szélsőjobbos populista törekvések élére áll, olyan helyzetet teremthet, amelyet már ő sem tud kezelni. A gazdasági szakemberek teljesen egyöntetű véleménye, hogy határozott megszorítások nélkül a költségvetés hiánya nem kezelhető. Orbán azonban jelenleg azoknak az élére áll, akik a megszorítások miatt elégedetlenek. Ha ezen a platformon ér el sikert, nemcsak a gazdaságot sodorhatja elképzelhetetlen válságba, hanem az általa javasolt új kormány helyzetét is teljesen lehetetlenné teszi. Ezt valószínűleg a Fidesz elnöksége is tudja, de jelenleg úgy tűnik, hogy nekik kevesebb befolyásuk van az eseményekre.
A Fidesz forgatókönyvének első lépése Gyurcsány menesztése, amihez szerintük a szocialistáknak kellene konstruktív bizalmatlansági indítványt előterjeszteni. (Ennek az a lényege, hogy megjelölik azt a személyt, aki a miniszterelnököt felváltja, és a parlament egy szavazással dönt a régi menesztéséről és az új megválasztásáról.) Orbán szerint ennek során „szakértői kormányt” kellene választani. Erre azért van szükség, mert valószínűleg Orbán is tudja, hogy jelenleg nincs más lehetőség, mint a költségvetési megszorítás. Azzal, hogy ezt a körülményt hívei előtt titokban tartja, nem orvosolja, hanem mélyíti a bajt. Nem véletlen, hogy a külföldi elemzők szerint a választások során Gyurcsánynál négyszer többet ígérő Orbán hatalomba jutása a befektetők szemében súlyos kockázatokat hordoz.
Orbán arra számít, hogy az úgynevezett „szakértői kormánnyal” a háttérből hajtatja végre a népszerűtlen intézkedéseket, majd 1998-as kormányzásához hasonlóan a népszerűtlen intézkedések hasznát meglovagolva tér vissza a hatalomba. Hatalomra kerülése esetén azonban meg kell majd fizetnie a támogatást azoknak a szélsőjobboldali köröknek, akiknek egy része kifejezetten befektetőriasztó, Európa-ellenes és tőkeellenes eszméket képvisel.
A Világbank e héten megjelent elemzése már kifejezésre is juttatta aggodalmát az új EU-tag kelet-európai országokban (elsősorban Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon) felbukkanó politikai populizmus miatt.
A jelenlegi adatok fényében úgy látszik, hogy a baloldal azt a forgatókönyvet követi, amelyet Margaret Thatcher alkalmazott első kormányzati ciklusában a nyolcvanas évek elején, amikor a nagyszabású demonstrációk és a súlyos népszerűségvesztés ellenére kitartott gazdasági programja mellett. Ez a stratégia szilárd alkotmányos intézményeket feltételez. Az országgyűlési erőviszonyokat ugyanis sem az önkormányzati választások, sem az utcai megmozdulások nem befolyásolják. Amennyiben a kormánypártok kitartanak a konvergenciaprogramban is testet öltött kormányzati elképzelések mellett, az ellenzéknek nincsen alkotmányos eszköze a kormány leváltására.
A kormánypártokat kitartásra ösztönözheti az a várakozás, hogy a lakosság többsége ugyan kész az urnáknál megbüntetni a kormánypártok jelöltjeit, de egyáltalán nem biztos, hogy a radikális akciókat is ugyanígy támogatja.
A reformok melletti kitartás esélyt adhat arra, hogy az ország megússza a további gazdasági lecsúszást. A kormány bukása a reformok bukását is jelenti, hiszen az ellenzék Gyurcsány menesztésén túl a program elvetését is követeli. Azt azonban senki, az Orbán által mozgósított hívek sem tudják, hogy mi történik, ha a jelenlegi programot elvetik. Márpedig, ha az EU vagy a befektetők azt látják, hogy a kormány működésképtelen, vagy különösen, ha új választások kiírására kerül sor, akkor a befektetői türelem hamar elszállhat, ez pedig a forint romlásán keresztül nemcsak a devizában eladósodott többszázezer ember zsebéből vesz ki százezreket, hanem mindenkinek a jövedelmét az európai fizetésekhez képest még tovább rontja. A befektetők kivonulása pedig könnyen több munkahely elvesztését jelentheti, mint a legszigorúbb megszorító csomag.
Az ország keresztúthoz érkezett. A tét messze nem az, hogy ki kormányozza az országot, hanem az, hogy az ország Balkánhoz „csatlakozik”, vagy Európához zárkózik fel.