Vagyim Arisztov
Tankok helyett földgázt küldenek
A budapesti válság orosz szemmel

A múlt hét elején kezdődött magyarországi eseménysorozat rövid idő alatt az orosz sajtó figyelmének középpontjába került. Külpolitikai tudósítások tucatjai, cikkek garmadája foglalkozik a kialakult helyzettel. Ezek egybevetése nemcsak a magyarországi helyzetről ad körképet, hanem az oroszországi politikai erők Magyarországhoz fűződő viszonyára is következtetni enged.

A tüntetők a Szabadság téri szovjet emlékművet is szétverték
Fotó: Vörös Szilárd

Az első tudósítások „új magyar forradalomról” szóltak. Ilyen szalagcímmel jelent meg többek között a Nyezaviszimaja Gazeta, hírportálok tucatjain hemzsegtek a „forradalmárok vezérei bejelentették” vagy a „forradalmi hangulatú magyarok” kifejezések. Ezek szerzői nyilván a szovjet időkből fennmaradt szókészletet használták a magyarországi események leírására, de sajnálatos módon a kiadványok többsége nem különíti el kellőképpen a Parlamentnél tüntető tömeget a köztévét megostromló csoportoktól. Az első napokban a televíziónézőben olyan kép alakulhatott ki, hogy a magyar társadalom többsége lincshangulatban követeli a gazdasági félretájékoztatást beismerő miniszterelnök távozását.
Csak közel egy héttel a botrány kirobbanása után hallatszanak az orosz médiában a magyar ellenzék részéről az erőszaktól való elhatárolódást jelző kijelentések, főleg a szombaton békésen lezajlott tüntetés hatására. A demonstráció szervezői arra kérték a résztvevőket, vegyenek fel valami fehéret, ha mást nem, egy fehér szalagot tűzzenek a ruhájukra. Az Izvesztyija következő számában már „A magyar forradalom a fehér színt választotta” címmel jelent meg egy beszámoló. Ez az orosz baloldal szimbolikájában az ellenforradalmárok színe, míg a kommunizmust elutasítók körében a cári Oroszország jelképe.
Kevés olyan cikk jelent meg eddig, amelyben a televízió épületét megrohamozó csoportot, majd a későbbi összecsapásokban résztvevőket a „szélsőséges” vagy a „huligán” jelzőkkel illették volna. Egyetlen helyszíni tudósítás próbálta leírni a randalírozók összetételét: „Volt itt szakadt punk irokéz hajdíszben, klasszikus skinhead magas szárú bakancsban és hózentrógeros farmerben, no meg futball-huligánok.” Talán ez közelít legjobban a valósághoz, és kényszeríti a médiafogyasztót újraértékelni a „forradalmárok harcoló alakulatai” és a „forradalom romantikusai” kifejezéseket. A klasszikus kommunista hangvételű Pravda a másik irányba torzít, ahelyett, hogy szélsőséges huligánoknak nevezné az ostrom résztvevőit, a „jobboldali ellenzék képviselőiről” ír, akiknek egy rövid időre „sikerült behatolni” a televízió épületébe. Míg az orosz média a kormányellenes tüntetések okának a kormányfő beismerő beszédét jelöli meg, a Pravda a Magyarország és Oroszország közeledése elleni jobboldali összeesküvést sejtet: „Gyurcsány újraélesztette az orosz-magyar kapcsolatokat, amelyek tizenöt évig gyakorlatilag nem működtek. Erőfeszítéseinek köszönhetően az áruforgalom folyamatosan nő, a kapcsolatok megélénkülését jelzi Vlagyimir Putyin magyarországi látogatása is. A jobboldal erősen kritizálja az orosz kapcsolatok megújítását, Orbán Viktor pedig nemegyszer az ittragadt múltnak titulálta azokat. Az ellenzék oroszellenes beállítottsága a rendbontások legelején megnyilvánult, a randalírozás egyik első áldozata a Szabadság téren álló emlékmű lett.” Az orosz baloldal egyik legtekintélyesebb lapja ilyen módon „a magyar jobboldal oroszellenes összeesküvéséről” beszél, és arra figyelmeztet, hogy „ha Orbán Viktor csapata újra hatalomra jut, a közép-kelet-európai helyzet radikalizálódhat. Orbán nemegyszer ajánlott állampolgárságot a környező országokban élő magyaroknak, és figyelembe véve a pártvezető észtországi szélsőjobbos kapcsolatait, Közép-Európában megjelenhet a soron következő oroszellenes szövetség”.
A korményellenes megmozdulások oroszellenes vonását több orosz médium is megemlíti, nagy jelentőséget tulajdonítva a Szabadság téri emlékmű megrongálásának. A nácizmus ellen harcoló katonák tisztelete beépült az orosz nemzeti öntudatba, ezért az ilyen akciók kizárólag negatív érzelmeket váltanak ki az orosz társadalomban.
Több orosz elemző megemlíti, hogy a budapesti rendbontások nem sokkal azután kezdődtek el, hogy Gyurcsány Szocsiban találkozott Putyinnal. Némelyek azt is tudni vélik, hogy Gyurcsány kifejezetten segítséget kérni ment Szocsiba, miután tudomására jutott az ellene készülő akció. Ami pedig az orosz földgáz számára létesítendő tározót illeti, ez az egyik hathatós segítség a magyar kormányfőnek. „Gyurcsány majd elboldogul - élcelődik a Putyin-ellenes Verszija -, de ha mégse, majd segítünk neki. Isten ments, nem tankokkal! Földgázzal!”
Megfigyelők szerint a budapesti események szoros összefüggésben vannak az Európai Unióban kibontakozó válsággal. Úgy vélik, hogy az EU-integráció a várttal ellentétben bonyolult, nehezen megoldható feladat elé állítja a volt szocialista tábor országait. Több helyen idézett mondás szerint az „EU-nak nem kell a magyar paradicsom”, ezért a magyar mezőgazdaság és feldolgozóipar kénytelen újra Oroszországban piacot keresni, ugyanakkor az orosz kommentárok szerint egy esetleges jobboldali kormányváltás megállítaná ezt a folyamatot. Ugyanezek a hangok emlékeztetnek, hogy „noha a Kremlnek aggódva kell figyelnie a budapesti eseményeket, a létrejött megállapodásokat aligha rúgná fel egy új, jobboldali kormányzat - azzal ugyanis saját érdekeit csorbítaná”.
Az orosz ellenzék arra figyelmezteti a Kremlt, hogy a budapesti események ékes példái annak, mit eredményez a kormányzati hazudozás. Szergej Ivanenko, a Jabloko párt helyettes vezetője szerint a Budapesten történtek az ukrán narancsos forradalom analógiája, amikor „az emberek nem bocsátják meg a hazugságot”.
Szeptember 19-ig az orosz médiában szinte sértően kevés szó esett Magyarországról. A helyzet most radikálisan megváltozott. Az önkormányzati választásokról és az ’56-os jubileumról várhatóan jóval többet fognak tudósítani, mint eddig. Noha a magyar válságról szóló anyagokban mind gyakrabban esik szó ’56-ról, és megemlítik a tüntetők önkényes párhuzamvonását az ötven évvel ezelőtti forradalmárokkal, az orosz újságírók józan többsége megtagadja tőlük a „forradalmár” jelzőt.